2.
"Akkor tehát mi is, amikor most játszadozunk, valójában szemlélődünk? Igen, mi is és mindenki, aki játszadozik. Vagy legalábbis játszani csak a szemlélődés utáni vágyukban játszanak. Sőt alighanem úgy van, hogy ha egy gyermek játszik, vagy egy férfi komolyan munkálkodik, a szemlélődés kedvéért játszik az egyik és munkálkodik a másik, és minden cselekvés a szemlélődés felé törekszik."(1)
A látvány erejére, a képzőművészet kvázi leghagyományosabb hatóeszközére alapozzák korántsem hagyományos eszközökkel és eljárással létrehozott képeiket Kirkovits Andrea (vetített szendvics-diasorozat), Valcz Gábor (videóinstalláció), Kapitány András és Szegedy-Maszák Zoltán (computer printek). Vizuális struktúrák vizsgálataként egyik esetben, bizonyos véletlen-keltette szekvenciák repetitív mozóképes megjelenéseként másik esetben, illetve tér-analízis digitális feldolgozásaként. Szegedy-Maszák Zoltán steganográfiái arról győznek meg – vagy azok egy lehetséges olvasata – hogy a szöveg a képet, vele együtt a reprezentált dolgokat, elvárásainkkal ellentétben nem határozottabbá, élesebbé teszi – ámbár a képalkotó pontok jól kivehetőek – hanem elbizonytalanítják a látványt: hol a felismerhetetlenségig oldódnak fel az alakok, hol "pointillista" köd ereszkedik rájuk. Elég azt tudnunk, hogy a homályt egy a képben elrejtett szöveg okozza, hogy az éleslátást egy írás zavarja meg. Nem különösebben szükséges a szöveg ismerete, bár a címben megnevezett hely megoldással kecsegtet. Ez azonban csapda, mert csak találgatni lehet, vajon mi köze lehet a "3 csajnak" ahhoz, hogy "a testetlen létezőket nem éri semmi" és vajon miféle (talán lényegi?) metamorfózison esne át a kép, ha az angol Plótinosz-szöveget magyar, orosz, vagy horribile dictu kínai fordítására cserélnénk ki?
(1) Plótinosz, III.8.5.
[intermédia] [induktor] [1] [3] [4] [5] [6] [7] [csomópont]