KONTEXTUS PROJEKT

Galántai György:

... ahogy a molekulák az őslevesben.

Amiben „ahogy” jól akarunk lenni - kivülről is látnunk kell, ezáltal - kívülállók is leszünk. Ha bent a történet megakad, a kívülálló nézőpontból „jolly-joker”-ként léphetünk be és folytatódhat a történet.

Artpool 1999-es projektjének célja, hogy a „kontextus” fogalmának értelmezésével - az Artpool P60 kiállítóterében történő események dokumentumaiból - olyan új hálózati helyeket hozzon létre, amelyekkel továbbfejlődik a művészet kultúrateremtő virtuális térképe.

Az év első kiállítását „Kontextus ahogy” címmel hat fiatal magyar művész rendezte, úgy „ahogy” egymással és tanárukkal Maurer Dórával installációikat kontextuálisan értelmezték. Az általam feltett kérdésekre választ ugyan nem kaptam, viszont mindegyik művész adott egy-egy rövid szöveget amelyek - képdokumentumaikra és egymásra vonatkoztatva - lehetőséget adtak egy - hypertextuális szöveg-szövet (háló) - virtuális téri modell létrehozására.

Az elképzelés kontextusaként egy korábbi - valóságos téri - modellre - Hegyi Lóránd interjú részletével utalnék: „Sok művész és kritikus a szememre veti, hogy milyen alapon döntöm én el, mi a legmagasabb szintű művészet. Én csak saját magamnak döntök el valamit, és ez nem azt jelenti, hogy én határoznám meg a művészetet: megfordítva a kérdést, miért nem hoznak mások is, galeristák, gyűjtők, múzeumigazgatók, művészek a saját szintjükön markáns döntéseket? Sok kis döntésből áll össze ugyanis a majdani értékstruktúra, amint ezt a nyugati országokban is láthattuk.”

A „virtuális téri modell” arról szól, hogy a „sok kis döntés” kölcsönösen egymáshoz jelölt „markáns” szövegkapcsolataival összehasonlíthatóvá válnak a szereplők „saját szintű” egyszemélyes döntései. A kontextust teremtő „majdani értékstruktúra” kialakításának eddigi csigalassú döntéseit felváltja a hálóba szerkesztett szöveg, a hypertext, miáltal az érték és az értékstruktúra kialakulása egyidejűvé válik. Az új „döntés-technika” a műveknek már keletkezésük pillanatában biztosítja azt a hátteret (a „majdani értékstruktúrát”), amely az értékeléshez szükséges.

Hasonlítsuk össze az alábbi „szöveg-szöveteket” a művészek saját szintű markáns döntéseit megfogalmazó szövegeivel. Itt minden művész a másik öt művész szövegéből kiemelt egy-egy kifejezéssel van jellemezve. A kísérlet érzékelteti azt a jelenséget, ahogy a szöveg-kontextusban - az egymásra vonatkoztatás által - a személyes produkció felértékelődik.

     Bálványos Levente [...] csak egy ügy hordozójaként van jelen [...] mintha tulajdonságait rugalmasan tudná alkalmazni [...] funkciók [...] minden kép közös alapja [...] megnyugszik a szem [...]

    Halász Péter [...] majdnem azonos [...] EGYMÁSBA CSÚSZÓ KÉPEK [...] több dimenziós kapcsolatban [...] az egyedi értéke megszünik [...] vándorol a testben [...]

    Kokesch Ádám [...] alárendelt [...] lebegő tárgyak [...] önmaga nem is létezik [...] Az átkódolásban [...] LÉTRE JÖN E VALÓS KÉP? [...]

    Nyíri Géza [...] totális program [...] "kiugrott" tárgyak [...] TÉRBELI KVÁZI SZIMMETRIA [...] bekapcsolódásának a helyszínét „önmaga” határozza meg [...] pusztulása is csak hasonmásaival együtt lehetséges [...]

    Szigethy Anna [...] sokszorosítás [...] fiktív műholdfotó [...] LEHETSÉGES KÉP [...] szerepek [...] épüljön fel újra meg újra [...]

    Varga György [...] kimagasló [...] HATÁRAI ELBIZONYTALANODNAK [...] a jelentésvesztés örökidejű jelenében [...] mint egy csendélet [...] csak imitálja a feladatot és ezzel együtt a teljesítését is [...]

Miután bejártuk a szöveghálónak legalább egy részét, azt tapasztaljuk, hogy a teljesen különböző gondolkodásmódok - szándékoltság nélkül is - nagyon pontos kapcsolatban vannak. Ha elég ideig járjuk a hálót, akkor feltünhetnek saját láthatatlan szövegeink. A magyarázatot (itt és most) legegyszerűbben a „kor-hely-művész” képletből származtathatjuk. A kor (korszak és életkor) azonos, a hely (kulturális, történelmi, politikai, földrajzi és itt most még a helyiség értelemben is) szintén azonos. A lehető legnagyobb kölönbözőség csak az autonóm „művész” tekintetében van, aki - mint különálló részecske - a környezeti azonosságban mint az „őslevesben” - képes önmagát külső beavatkozás nélkül megszervezni.

„Tárgyak, szövegek stb. akár a molekulák az «őslevesben» szabad (véletlenszerű) mozgásuk közepette megkeresik a maguk költői értelemben vett «geometriai helyüket»”.(Erdély Miklós: A költészet mint ön-összeszerelő rendszer) Az idézet „stb.-je” a „művészek” behelyettesítéssel is működik. Az önmagukat külső beavatkozás nélkül megszervező művészek kontextusainak feltárása a hálózati hely kialakításának - és értelmének, egyben működőképességének is - alapfeltétele.

dzsoli dzsóker ang 1. -- dzsóker 2. biz minden szerepre, munkára felhasználható személy

dzsóker ang, kártya 1. bármely lapot helyettesítő kártyalap 2. a legmagasabb értékű ütőlap

(A művészkártyában minden lap dzsóker: Networker Bridge)