Németh Gábor és Sebők Zoltán beszélgetése (részlet)

Sebők Zoltán: ... a huszadik század egyik döntő eljárását, az úgynevezett ready-made-eljárást újabban nem dadaista viccként értelmezik, hanem olyan modellként, amely a kora reneszánsztól napjainkig működik. Az, hogy Marcel Duchamp művészet gyanánt mindennapi használati tárgyakat állított ki, értelmezhető úgy, hogy ahol korábban valami szakrális volt, ott nézzük meg, miként viselkedik a banális. És akkor a banálisban egyre körültekintőbben kezdték észrevenni vagy a szakralitás emlékét, vagy annak bizsergető hiányát.

– Az ilyen típusú művek mindenekelőtt Erdély Miklós nevéhez fűződnek, és ha az egyszerű, könnyen áttekinthető művekkel akarjuk kezdeni, akkor a Váza virággal című művére hivatkozhatunk, amely nem más, mint egy valós váza, benne virág. Vagy a Tavalyi hó, amely egy termosz a posztamensre kirakva, és ezzel a címmel ellátva. Ezekben a művekben végül is ugyanaz a logika testesül meg, mint ami az említett Duchamp-féle gesztusokban. Azzal, hogy például a Váza virággal című mű nyilvánvalóan a csendéletiségnek valamiféle végpontja, ha úgy tetszik, banalizálása. Ugyanakkor visszafelé is hat, mert megnézed ezt a valós vázát valós virággal, és nem a másik valós vázával, valós virággal hasonlítod össze, hanem a művészettörténeti hagyományban található virágcsendéletekkel.

Kapcsolódó Erdély Miklós oldalak - Váza virággal, 1970 | Türelemjáték halottaknak, 1960-as évek | Tavalyi hó, 1970 | Újság-torta, 1967

Mindennemű felhasználás a jogtulajdonosok engedélyéhez kötött
© Erdély György <gyo.erdely[]gmail.com> és Erdély Dániel <erdely.daniel[]gmail.com>