Erdély Miklós: Optimista előadás, 1981. (részlet)

Az a felfogás, hogy ami nincs, azért nincs, mert megvalósíthatatlan, amennyire lehangoló, annyira hamis, és csak azt szolgálja, hogy minden létező rossz a szükségszerűség felkentjeként berendezkedjen, és ráadásul biztonságát szolgáló könyörtelenségét annak szükségszerűségével igazolja. „Valóban nem csoda, hogy a társadalmi változtatás egy tervezetét megvalósíthatatlannak nevezik, mivel nem bizonyult megvalósíthatónak a történelemben. Másrészt azonban a megvalósíthatatlanság e kritériuma inadekvát, mert nagyon könnyen lehet, hogy egy forradalmi tervezet megvalósulását azok az ellenzők és ellentmondások gátolják, melyeket éppen a forradalmi folyamatban lehet leküzdeni, – és küzdenek le.” (H. Marcuse)

Kapcsolódó Erdély Miklós oldalak - Kényes egyensúly (Veszély?)

lásd még - Stabilizáció, 1980 | Vázlat a Borisz Godunovhoz (Szokás az állam lelke), 1980 | Rágalomkristályok, 1981

Mindennemű felhasználás a jogtulajdonosok engedélyéhez kötött
© Erdély György <gyo.erdely[]gmail.com> és Erdély Dániel <erdely.daniel[]gmail.com>