ÍGY NE(M)!
Beke László verziója

Az 1977-es (? XXX) velencei ún. „Disszidens Biennálé” főkurátora, Enrico Crispolti olasz művészet-történész velem vette fel a kapcsolatot, hogy segítsek neki megszervezni a magyar művészek részvételét. Érkezésének napján, amikor éppen indultam volna a vele és a művészekkel megbeszélt találkozóra (már nem emlékszem pontosan, melyik művész lakásába - talán éppen Erdélyébe), csengett a telefon. A vonal végén Bereczky Loránd volt, akkor még a Pártközpont munkatársa, aki csak ennyit mondott: „Épp most indul a repülőtérről az olasz veletek találkozni. Vigyázzatok, nehogy valami hülyeséget csináljatok.”

Vegyes érzelmekkel indultam a találkozóra, ahol sikerült a művészekkel közös álláspontot kialakítanunk. Tervünk abból állt, hogy kérünk egy termet, amelyben mindössze egyetlen feliratot állítunk ki. „A magyar művészek nem állítanak ki, mert megtiltották nekik” (vagy valami hasonlót), ezt viszont mindannyian aláírjuk. Crispoltinak az ötlet nem tetszett, és többszörös meggyőzési kísérlet után eredménytelenül távozott. Végül a biennálén csak egy magyar művész szerepelt, Lakner László, aki akkor már évek óta (Nyugat-Németországban élt.

Körülbelül tizenöt évvel később mesélte Bereczky, hogy az ügyből nagy botrány lett, mert ő jelentette a főnökének, Aczél Györgynek, hogy a belügy lehallgatja a Pártközpont telefonját(!).

Beke László

ÍGY NE(M)!
Erdély Dániel verziója

A hetvenes évek végén vagy a nyolcvanas évek elején felkereste egy nyugat-európai kiállítás-szervező a magyar „másképp gondolkodókat”, hogy állítsanak ki egy nemzetközi bemutatón. Már nem emlékszem, hogy Németországban, Párizsban vagy Velencében lett volna-e a kiállítás. Apám nem szerette volna visszautasítani ezt a lehetőséget, de ugyanakkor nem tudta elfogadni ezt a kategóriát, hogy „másképp gondolkodó”, mert szerinte csak a másképp gondolkodás a gondolkodás. Ha valaki ugyanazt gondolja, mint mások, akkor nem igazán gondolkodik. Összejöttek a meghívottak, ha jól emlékszem nálunk. Apám azt javasolta, hogy fogadják el a meghívást, de a terembe csak egy feliratot helyezzenek el a következő szöveggel: ÍGY NEM. Ezzel vállalva is és vissza is utasítva a felkínált lehetőséget. Lehet, hogy a felirat alá a meghívottak aláírásait is tervezték kirakni. Erre csak egész foszlányosan emlékszem, talán Pauer vagy Jován tud pontosabbat mondani erről.

(Az Indigósoknak véletlenül úgy meséltem el a történetet, hogy a felirat szövege: ÍGY NE.)

Erdély Dániel