Galántai 80

Fuchs Péter (H)

A hálózat illata

97 környékén jártam először a Liszt Ferenc téri lakásban/archívumban, emlékszem apám vett nekem egy barna vékony könyvet, "Budapest kortárs galériái" vagy valami hasonló címe volt. Talán négy vagy öt olyan belvárosi üzlethelyiséget jártam végig, amelyben az akkor divatos terrakotta reliefek és pazarlóan sok festékkel festett képek váltakoztak, amikor betoppantam az Atrpoolba.

Ha jól emlékszem Juli nyitott ajtót, és én kb. 15 perc alatt nem jutottam túl az előszobán – de nem azért, mert Gyuri megállított (ilyen majd sok lesz), hanem mert elmélyedtem a megvásárolható könyvekben. Egész biztosan vettem egy párat, meg talán egy Balkont.

Jó, kilógott a galériák sorából a hely, például azzal, hogy volt honlapja és email címe, de e mellett is láttam, hogy itt egészen mást találtam, mint a többi helyen.

Hogy Gyurival mikor is találkoztam?

Nem sokkal, vagy lehet, hogy évekkel később a P60 térben, azt hiszem egy létrát hozott, úgy ahogy csak ő tud létrát hozni, hogy valamit javítson, projektort vagy ázást.

Na most az biztos, hogy az ázás nem múlt el, mert ő a létrát fogta és előadást tartott nekem legalább másfél órán keresztül – melybe mások rövidebb, hosszabb időre bekapcsolódtak, de senki sem szakította meg. Mert Gyurit hallgatni olyan, mint olvasni.

Aki bemegy a szobájába – amely valószínűleg az utolsó olyan hely a földön, ahol még lehetett dohányozni – ott ragad legalább egy órára. Kivéve Julit, aki erre láthatóan immunis, ki tudja hogyan.

Egyébként ez a szoba önmagában egy archívum az archívumban. Mesebeli, mágikus. A cyberpunk egyik maradványa a soha meg nem történt jövőből.

Az Artpool önmaga egy térből és időből kiragadott tér – egy darabka külföld a belvárosban, a plafonig érő polcok minden egyes centije azt üzeni, hogy végtelen izgalmakat és titkokat rejt. A hálózat maga. Net art, network art – egy hálózat előtti hálózat titokzatos lenyomatai.

Gyuri szobája a kicsi fiókos szekrénnyel, amelynek a könyvtárosok és levéltárosok biztosan tudják a nevét – valahol a kartoték és a patikusok szekrénye között helyezkedik el, a dohányfüsttől sötét mennyezettel és valószínűtlen tárgyaival (valamirevaló nyugati értelmiségi MAC-et használ, én úgy emlékszem ott mindig az volt) maga volt a titok, amit keresek.

Annak a szobának az illata a hálózat illata. 1997-ben még annyira sokan nem értették, miért fontos a net és mi a lényege. Az a Liszt Ferenc téri közeg értette. Amely Gyuri és Juli és munkatársaik, azóta is folyamatosan.

Hálózat, azaz a világon kívüli hely ez, mintha nem is Budapesten, hanem New Yorkban lenne. Talán azért nem ott van, mert mások a konnektorok, a WC, kisebb a rendetlenség, mint ami Amerikában lenne és...

Itt megálltam. A hálózat lényege, hogy nem központosított, nem territoriális. Elemei bárhol lehetnek, megfoghatatlan. Ami belőle megfogható, ott van az Artpool dossziéjában, abban a mókás weboldalban, amely valószínűleg még mindig azzal a dobogó hanggal indul. A pici fiókokban, amikben talán bélyegek, talán pecsétek vannak, talán valaki haja. Rég találkoztam velük, pedig tudom, hogy hasonlítunk, ami jó érzés.

A jó hír az, hogy amikor először beléptem abba a térbe, akkor Gyuri már 7X évesnek tűnt, ezek szerint 20 év alatt maximum ötöt öregszik, azt a jó szokását tartsa is meg, ha így halad, hamarosan két szakállas ősz bölcs leszünk.

Fuchs Péter
2021. április 11.