Galántai 80

György Péter (H)

A modern magyar művészettörténetben igen kevés olyan alkotó van, aki egyszerre hozott létre intézményeket és műveket, ugyanakkor segítette a kortárs mozgalmakat, amikor azok keretében saját munkáit is elkészítette, s azokat egy szűk, de erős kötésekkel átszőtt közösséggel ismertette meg, s fogadtatta el. Az ilyen munkásságok ritkán tartanak élethosszon át, s az eltérő műfajoknak megfelelően alapvetően másként jöhetnek létre, s működnek az irodalom a Ma, a 2x2, a Dokumentum, a Munka egymás után jelentek meg, 1915-1939 között, a Kortárs 1945-48-ben, s ugyanakkor: ott volt az Új Idők, és az Alkotás. Onnan, Kassák már „csak” írt és festett, könyvei sorra jelentek meg, de mozgalmat, folyóiratot már nem (nagyon) szerkesztett.

Galántai festőként végzett a Főiskolán, majd a szobrászat felé fordult, fémszobrokat készített, s ugyanakkor performanszokat szervezett, s 1966- ban megtalálta a boglári kápolnát, amelyet 1968-tól, s az azt követő években, azt egy alakuló közösségben, kortárs művészet addig ismeretlen intézményévé változtatták. Itt tanulta meg Galántai, hogy – nem pusztán a neoavantgárd, hanem a szó széles értelmében vett kortárs, jelenidejű művészet – addig nem ismert, nem létezett intézmények nélkül, a gyakorlatban egyszerűen működésképtelen. S a boglári évek, kicsit szomorúbban, lecke nem csak az ő saját életét alakította, befolyásolta, hanem számos ott bemutatkozott művész számára pótolhatatlan tapasztalat volt. A mikroközösségek rejtett és nyílt hálózata ( - hommage a Mérei Ferenc ) olyan változás volt, amely megváltoztatta a kortárs művészet lehetőségtartományát, s ennek megfelelően: nyitottságát, esztétikai alapvetéseit, a műalkotásfogalom radikális átalakulását elválaszthatatlannak tarthatjuk attól a cselekvéshorizonttól, amelynek kialakításában Galántainak döntő szerepe volt.

S a Boglár utáni, tagadhatatlanul marginalizált helyzetében, úgy vélem Galántai az addigiakhoz – tehát a kortárs művészet adott jelenben való helyének, helyzetének megteremtéséért folytatott tevékenységéhez – képest az emlékezetpolitikai területre lépett: - itt jelzem, hogy ez a kategória az adott korban még nem volt használatban. Az Artpool, tehát egy kortárs kommunikációs művészettel, tehát a levelezés általi felfedezések folyamatával foglalkozó féllegális, illegális intézmény, egyben archívum volt. Galántai, s Klaniczay Júlia közös munkája – ma már a Szépművészeti Múzeum kontextusában, tehát a művészettörténeti kánon egyik legfontosabb intézményében – működik, teljes autonómiát élvezve. Azaz, az Artpool, és az AL, az Aktuális Levelek (ma már csodálatra méltó archaikus nyomatok) forrásértékű archívummá, és dokumentumsorozattá váltak. Őszintén mondom, kevés ilyen áldozatkész, pontos archívumot ismer a magyar kultúra, mint amit Galántai és Klaniczay létrehoztak.

S ezen a ponton, az ünneplés részét jelentő „beszéddel” is közelítenem kell ahhoz, ami történt. Az Artpool új helyzete, a jelenlévő kíváló kutatók, az intézmény munkatársai – összefüggésben az autonómia és biztonság eddig nem létezett kettősségével – előtt áll a lehetőség, és a feladat, hogy az Artpool hagyományát ne pusztán őrizzék, hanem az intézmény tárgyává tegyék. Azaz, az Artpool egyszerre teheti a kutatás tárgyává saját történetét, és ennek megfelelően megteremtheti az aktuális levelek szellemének megfelelően, a jelenkori kortárs művészet kutatóhelyét, archívumát, kiállítási helyét, s ami épp ilyen fontos – a levelezés szellemének megfelelően – a nemzetközi kontextusokban való eligazodás, részvétel, s annak megfelelően, a kritikája is mindannak, amit artworld-nek hívhatunk.

Galántai és Klaniczay - Kedves Gyuri, Kedves Juli, hogy végül megszólítsalak bennetek: úgy vélem, pontosabban úgy látom, hogy életművetek, élethosszon át tartó munkátok, amely még nem ért véget, egy olyan intézménybe került, amely – végre - a kánon szabad intézményeként tekint az Artpoolra. S ezt Nektek és jelenben itt dolgozóknak egyként köszönhetik mindazok, akik szerint a kortárs, avantgárd kultúra nélkül, nincsen emlékezet, nincs művészet és művelődéstörténet sem.

Kedves összegyűltek, kedves ünneplők, barátok, hívek, munkatársak, mind, akik tudják, hogy ma itt van dolguk: az Artpool és az elválaszthatatlan Galántai György nagy napja ez, fényképek, videók készülnek, melyek még ma megjelennek a hálózat pontjain: vagy már meg is jelentek.
Az Idő, mintha utolérte volna az Artpoolt: s ez ismét csak olyan változás, amelyre figyelniük kell azoknak, akik itt dolgoznak.