Felipe Ehrenberg: Latin-Amerikai tanúvallomások
Ehrenberg, Felipe: Testimonios de Latinoamérica, in: La semana de bellas artes, Instituto Nacional de Bellas Artes, Mexico City, September 20, 1978
A mexikóvárosi Alvar y Carmen T. de Carillo Gil Museumban (INBA) 1978. szeptember 19-étől látható kiállítás a latin-amerikai művészek alternatív vizuális kommunikációját mutatja be.
Felipe Ehrenberg nagy-britanniai tartózkodása alatt alapította a Beau Geste Press / Libro Acción Libre[1] kis-kiadót, amely 1973-ban hirdette meg a latin-amerikai művészeknek szóló felhívását, hogy küldjenek műveket a latin-amerikai Schmuck[2] számba.
A felhívásra lelkesen reagáltak a művészek, közel 200 válasz érkezett a készülő kiadvány számára.
Sajnálatos módon a kis szerkesztőség erejét meghaladó nehézségek beláthatatlan időre felfüggesztették az ambiciózus projektet; minden, a kiadvány számára küldött művet körültekintően archiváltunk és Mexikóba szállítottunk.
Öt évvel és sok eseménnyel később, a Mexikóban nem sokkal azelőtt, különböző műfajokban alkotó művészekből létrejött Chucho el Roto nevű együttműködés (Chucho Mexikó Robin Hood-figurája volt a huszadik század fordulóján) karolta fel a Libro Acción Libre kiadó kezdeményezését. A kiadó speciális, a latin-amerikai országok társadalmi, gazdasági és kulturális valósága iránt elkötelezett programot dolgozott ki.
Ahogy egy ilyen nagyszabású vállalkozásnál várható volt, anyagi problémák nehezítették túlontúl ambiciózus terveink megvalósítását: ennek következtében néhány, tovább már nem halogatható projektet újra kellett terveznünk.
Jorge Caraballo, Uruguay
Tartalmi jelentőssége miatt a Schmuck számára tervezett antológia vált legsürgetőbb feladattá, amelyet a National Institute of Fine Arts és az Alvar y Carmen T. de Carrillo Gil Museum[3] támogatásának köszönhetően tudtunk megvalósítani, így lélegzetvételhez jutottunk.
Jóllehet az itt bemutatott gyűjtemény darabjainak nincs szavatossági ideje, az eredeti felhívás óta eltelt idő sem volt hiábavaló. Kontinens-szerte megfigyelhető a kulturális munkások formai és konceptuális érzékenységének fejlődése. Talán ennél is fontosabb, hogy új hangok tűntek fel.
Annak érdekében, hogy tovább gazdagíthassuk az INBA támogatásával megvalósuló kiállítás anyagát, meghosszabbítottuk a felhívás határidejét, amely bizonyos technikai megszorítások mellett a következőket tartalmazta:
„A latin-amerikai Schmuck szám a közelmúlt behatárolhatatlan és elkötelezett műveinek gyűjteménye lesz… Minden kézhez kapott munkát változtatás nélkül fogunk közölni… Küldjenek szövegeket, fotókat, dokumentumokat, utasításokat, jegyzeteket és híreket…”
A meghosszabbított határidőnek köszönhetően kibővült anyagban a közönség több mint hatvan latin-amerikai művész körülbelül 500 munkáját élvezheti. A kontinens minden szegletéből, illetve a chicanóktól, az Amerikai Egyesült Államokba emigrált alkotóktól is érkeztek művek a kiállításra.
Fontos kiemelni, hogy a művekben tetten érhető közös nevező: a radikális elszakadás az ortodox kánontól, amely mindezidáig uralta a formális irodalmi és vizuális tevékenységet; ebben az értelemben, ezek nem „szép” művek. Sok esetben a szépség elutasítása tette lehetővé a művészek számára, hogy formailag és tartalmilag egyaránt újító, a kulturális függőséggel szembehelyezkedő javaslatokat fogalmazzanak meg. Így az összes kiállított munka a vizuális kommunikáció leginkább kifejező alternatív formáit testesíti meg.
Úgy tűnik, a latin-amerikai szervezetek közül ezidáig csupán kettő ismerte el ezt a közlésmódot: a Buenos Aires-i C.A.Y.C. (Centro de Arte y Comunicación)[4] és a São Paulo-i Egyetemen működő Museum of Contemporary Art (Kortárs Művészeti Múzeum), az igazgatók, Jorge Glusberg és Walter Zanini érzékenységének köszönhetően.
Ebben az összefüggésben hangsúlyoznunk kell a jelentős tényt: az alternatív kommunikációs formák kibontakozása az elmúlt öt-hat évben nem csak a vizuális művészek körében terjedt el; a folyamat magától értetődővé vált a kísérleti irodalomban is, valamint a vizuális és a konkrét költészet területén, gazdagította és interdiszciplinárissá tette a vizuális kommunikációt.
Sőt, az alternatív tevékenység szinte teljes mértékben kikerüli a latin-amerikai vizuális és irodalmi műfajokat meghatározó piaci struktúrákat. Ennek magyarázata a munkák sajátos természete: az anyaghasználat visszafogottság, extrém mobilitás (szinte mindig légipostán utazik) és a tömegtermeléshez fűződő bensőséges kapcsolat.
Az INBA támogatásának köszönhetően jelen kiadvány olyan példányszámban láthat napvilágot, amilyenre ebben a kategóriában még nem volt példa sem a kontinensen, sem máshol a világon. Ez a katalógus messze elhatárolódik a mai művészeti kiadványokra jellemző rangos és esztétizáló megjelenéstől.
Más szóval, ez a katalógus valóban megfelel a kiállításon résztvevő művészek kínálta javaslatoknak.
Végül meg kell említenünk a gyűjteményes kiállítás és a katalógus előkészítési munkálatai során tudatosult fájdalmas tényt: említettük korábban, hogy a legtöbb kiállított anyagot 1973-ban küldték a művészek, akik többsége ma is olyan országban él, amely mostanra ellenségessé vált az elnyomó rezsimeket megkérdőjelező művészeti kifejezésekkel szemben. Vannak, akik száműzetésbe vonultak, de legalább két, a kiállításon is szereplő, kimagasló művészről tudunk, akik brutális diktátorok áldozatául estek: Uruguayban Clemente Padín, akit Jorge Caraballóval együtt tartóztattak le 1977 szeptemberében. Az Amnesty International most tájékoztatott minket, hogy Caraballót egy évnyi fogva tartás után szabadon engedte a diktatúra.
Néhány művész munkáját szabadsága és élete védelme érdekében név nélkül mutatjuk be.
Mélyen sajnáljuk, hogy nem mutathatjuk be az egész gyűjteményt: ez a hiány, ez a csend szintén része a bemutatónak, amely megkísérli Latin-Amerika áttekintő bemutatását.
Mexikó, 1978. augusztus 12.
Fordította az angol változatból: Kotun Viktor
___________________
[1] Szép Gesztus Kiadó / Szabad Akció Könyv
[2] A Beau Geste Press rendhagyó folyóirata, mely a korabeli konceptuális, valamint Fluxus közeli művészeket mutatta be országonkénti, térségenkénti tematikus számokban. Lásd bővebben
[3] Az INBA vizuális művészeti karának alegysége (a szerző jegyzete eredetileg zárójelben volt – a ford.)
[4] Center of Art and Communication