Judith Hoffberg: A küldeményművészet jövője
in: Eternal Network. A Mail Art Anthology, University of Calgary Press, Calgary, 1995, p. 129. (Ed. by Chuck Welch)
Folyton szűkülő világegyetemünkben a küldeményművész ráakadt a nemzetközi postarendszeren keresztül folytatható kommunikáció útjára. Ez a rendszer mindezidáig változatlan maradt és alapvetően hasonló a legtöbb országban, eltekintve az alkalmi sztrájkoktól, késésektől és egyéb átmeneti állapotoktól. Utóbbiak alatt olyan előre be nem látható politikai helyzeteket értünk, amelyek során bizonyos országokban akadozik, vagy megszünik a kézbesítés.
Az új kommunikációs eszközök (email és fax készülékek) elterjedése és fejlődése átalakíthatja kommunikációs szokásainkat. A kézi kézbesítést talán felváltja az azonnali elektronikus változat. Következésképpen a megszokott csatornákon keresztüli kommunikációban használt vizuális dokumentumok eltávolodnak kézműves jellegüktől és szintén azonnali üzenetté változnak át.
Vajon megváltoztathatjuk-e a mail art eredeti szándékait, vagy legalábbis csak azokat az irányokat, amelyek kreatív szelleme a határok átlépése során fejlődött ki és hozta létre a megértés új összekötő hídjait? Ez a fajta világméretű összekapcsolódás egy olyan globális és kreatív családias közösséget hozott létre, amely minden szférában kommunikál: expresszív, kognitív és praktikus.
Az elmúlt évtizedben sok minden napvilágra került a küldeményművészet világában, ami erősen megkérdőjelezi a fényes jövővel kapcsolatos várakozásokat. A művészek tényleg hálózatosodnak, vagy a mail art csak egy másik formája az 1980-as évekre jellemző önzésnek? Vagy két csoportra oszlanak a küldeményművészek: azokra, akik saját maguk gyarapításáért vagy szórakoztatásáért csinálják és azokra, akik komoly művészekként a kapcsolatművészetben találnak rá közegükre, mint a folyamatesztétika egy olyan alkalmas formájára, amely ösztönzi a hasznos, értelmes, befogadó hálózatosodási stratégiákat?
Fenntartom, hogy az 1970-es és ’80-as évek tevékenységének nagy fellendülése, a politikai-társadalmi és esztétikai témák keltette energia sok művész számára komoly vállalkozássá tette a mail artot: felszabadította azokat, akiket egyébként gazdasági vagy politikai tényezők szorongattak, lehetővé téve számukra, hogy az esztétikai kihívásokra helyezzék a hangsúlyt. A küldeményművészet az olyan globális ügyek szabad kifejezési formájává vált, mint a környezetvédelem, bizonyos kormányok elnyomó működése, a nők mozgalma, az utazás, a szólásszabadság stb. A mail art új barátságokat, a megértés kapcsolatait hozta létre, ledöntött nyelvi korlátokat és néha olyan nagyszabású rendezvényeket is létrehozott, mint a Kaliforniában megrendezett Interdada ’80, vagy a későbbiekben világszerte szervezett kongresszusok.
Azonban a posta árai olyan mértékben emelkedtek, hogy megfizethetetlenné vált a kiterjedt mail artozás. A küldeményművészek válogatósakká váltak és csak néhány kiválasztott kiállításra küldtek anyagot. Bíztunk benne, hogy a mennyiség csökkenésével emelkedni fog a küldött művészet minősége, de sok esetben sajnos nem így történt.
A művészeti piac tudatosította némely rég óta működő küldeményművészben archívumuk értékét. Tökélyre fejlesztett és jól szervezett mail art archívumok gyakran kétes múzeumokban és intézményekben kötöttek ki, amelyek inkább szívességből, mint elkötelezettségből veszik magukhoz az anyagot. A jövőben még több ilyen intézményt fogunk majd látni, amely különböző küldeményművészeti archívumokat kíván saját gyűjteménye számára megszerezni.
Átalakultak a stratégiák: a küldeményművészek új csoportja az idevágó történeti háttérre fütyülve von be új technológiákat a működésébe. Számítógéppel, számítógépes grafikával, faxszal, videószalaggal és videólemezzel felfegyverkezve, a mail art teljesen átalakul a ’90-es években. Azok közülünk, akik hozzátettek valamit a papír alapú forradalomhoz, vagy megváltoztatják a kifejezésmódjukat, vagy megadják magukat a 2000-es évnek és mindannak, ami vele érkezik. De bármi történjen is, a múlt marad, ami volt: a kreatív hálózatok, új barátságok, nemzetközi megértés és a szabadság valódi, kifinomultabb értelmének előjátéka. Kívánom, hogy ne emeljünk falakat és tartsuk nyitva a hálózatot!
Fordította: Kotun Viktor