2008. március 19 - 28 - a Budapesti Tavaszi Fesztivál és az Artpool programjában
Mottók: a világok találkozása és a reneszánsz
A KAPCSOLAT-ALAPÚ MŰVÉSZET, MINT INFORMATÍV KÖLTÉSZET
Vizsgálódó világok találkozása az időben
tanulmányi kiállítás az Artpool P60-ban, kurátor: Galántai György
„A költőktől kapott modellek alapján látunk, hallunk, ízlelünk és szaglunk. A világ e modellek által jelenik meg nekünk. E modelleket a költők teremtették és nem olyasvalamit utánozva, ami modellálatlanul és nyersen adva volt: ha színeket látunk, akkor Van Goghon és a Kodakon keresztül, ha hangot hallunk, akkor Bachon és a rockon keresztül, ha ízeket ízlelünk, akkor Brillat-Savarin és a hamburger a közvetítő.” (Vilém Flusser/1920–1991)
A legkorábbi dimenzionista (N+1/1912), a negyedik dimenzió kérdésével foglakozó Marcel Duchamp (1887–1968) szerint „Azért rossz az ízlés, mert elhárítja a vizsgálódást”.
Tamkó Sirató Károly (1905–1980) a Dimenzionista kiáltványban (N+1/1936) azt írja, hogy a dimenzionizmus a plusz egy dimenzió (N+1) irányában utat nyit az alapvető változás súlyos szellemi következményeinek, amely lényegét tekintve deduktív a múlt felé, induktív a jövő felé és élő a jelenben. „Az ember ahelyett, hogy kívülről nézné a műtárgyat, maga lesz központja és alanya a műalkotásnak, mely az emberre, mint öt érzékszervű alanyra összpontosított érzékszervi hatásokból áll, egy zárt és teljesen uralt kozmikus térben.”
Ray Johnson (1927–1995) a kozmikus teret atomi dimenzionista információhordozó elemek halmazaként értelmezi, az információ-elemeket „moticos”-oknak (N+1/1956) nevezi. Ezek az elemek adnak módot a másként kódolt írásra és az összerakó (komputáló) olvasásra. Az elemek valószínűtlen kombinációjának tárgyiasítása a kapcsolat-alapú művészet, mint informatív költészet. Más szóval a viszonyrendszerek dimenzionista részecskéinek találkozása az Örök Hálózatban.
Az „Örök Hálózat” kifejezés (N+1/1968) Robert Filliou (1926–1987) találmánya, de Erdély Miklós (1928–1986) felvetése „A költészet mint ön-összeszerelő rendszer” (N+1/1973) ugyanúgy előrejelzése egy közelgő, mindent átható paradigmaváltásnak.
Amikor az ember nem valaki, hanem viszonyrendszerek mikéntje, állandó változásban él a mindig aktuális dimenzionista (N+1/2008) jelenben, akkor az aktuális, mint érték - valami olyan, amilyennek lennie kell. „Az ízek száma végtelen.” (Brillat-Savarin/1755-1826)