(1) Mióta készitesz installációt?
Minden gyerek egy „installatőr”.
Minden felnőtt egy „installatőr”.
Az installáció készítés mint aktus transzcendens probléma, ebből következően nem kizárólag a művészet sajátja.
Minden „szerveződési” szinten és mindenki, folyamatosan installációkat csinál. Ilyen szempontból amióta az eszemet tudom, installációval foglalkozom, és ezt tettem volna akkor is, ha eszembe sem jut művésznek lenni-menni. Úgy is mondhatnám: megszületése által az ember installáció készítésre ítéltetett. A paradicsomból való kiűzetés egyet jelentett az installáció készítés büntetésével.
Az installáció egyidős a bűnbeeséssel, ez utóbbi pedig egybeesik a gondolkodás (nem feltétlenül a művészire gondolok) kezdeteivel. Ezért az installáció készítés, mint nem kizárólagosan művészi cselekvés, hanem mint a gondolkodás létfontosságú mozzanatának eredménye, idősebb mint maga a művészet.
(2) Mivel indokolod, hogy installációt készítesz, és nem valami mást?
Ha valakit a viszonyulás problematikája izgat - és nem feltétlenül csak művészeti szemszögből ítélve - óhatatlanul installációban kezd gondolkodni, amely gondolkodás a kölcsönhatásokra, hatás-hálozatokra, a szintetikus kérdésfelvetésre, a rendszerezésre irányul, amelyben a dolgok izolált léte mint hipotézis szinte kizárt, és amelyben minden csak a környezetével (ez lehet bármilyen természetű) való viszonya által definiálható, ahol a hangsúly nem az elszigetelt eseményeken (alkotásokon, tárgyakon) van, hanem összekapcsolhatóságukon, vagy legalábbis annak igényén.
Az installáció a pluralisztikus létforma által kialakított pluralisztikus műfaj. A pluralisztikus gondolkodás önreflexív kiterjedése.
(3) Mit gondolsz a munká(i)dról?
Ha valamiben a szándék dominál, hansúlyosan fontos mozanattá válik benne a tervezés, mint a művet létrehozó folyamat leginkább kreatív (teremtő) része. A tervezés - a projektum-állapototban levést, a jövő projekcióját jelenti - ami nem más mint a valós időből való kilépés, vagy éppenséggel az idő ideiglenes megszüntetésének lehetősége.
Az idő megszüntetésére tett kísérletek természetesen utópiák, ebből adódoan a terv is közel áll az utópiához, az utópia pedig minden esetben egy idealista nézőpontot tükröz és képvisel. (Az idealizmus természetesen nem esik kötelezően egybe a pozitivitással).
Az ideális, mint idea és mint körülmény, mindig személyre szabott és nehezen általánosítható.
Az utópia úgy foglakozik az általánossággal, hogy közben ő maga nem általánosítható. Az összegzést és a szintézist mint igényt, és nem mint erdeményt jeleníti meg.
Munkám a projektum állapotának fenntartásával és az ebből való táplálkozással, tervezéssel és utópikus modellezéssel telik.
A fő motívum a rendszeralkotás. A folyamat és nem a módszer. Az ars combinatorca és nem a l'art pour l'art.
(4) Milyen különbségeket látsz az általad ismert installációk és a saját munkád között?
Mint kezdeményező (alkotó) én csak „dolgaim” mibenlétét tudom befolyásolni, ezek besorolása túlmutat rajtam, vagyis nem én döntöm el, hogy az amit csinálok valóban installáció-e, vagy valami más. Az általam kreált mű és a környezet (befogadói oldal) közötti viszony fogja meghatározni és megnevezni, vagyis besorolni munkámat valamelyik, vagy semelyik kategóriába.
Ha a „közönség” installációnak tekinti munkámat, akkor minden bizonnyal az.
Mivel az installációnak nincsenek sem anyaghasználati, sem fogalmi, sem pedig formai meghatározásai és kötöttségei, nehéz, hacsak nem lehetetlen egy egységes kritériumrendszernek alávetni.
Úgy tűnik, hogy az installáció fogalmának illékonysága jelzés arra nézve, hogy aligha lehetséges azt pusztán esztétikai (művészeti) kategóriák határain belül vizsgálni.
(5) Mit gondolsz a hagyományos műfajok és az installáció viszonyáról?
A klasszikus szemlélet nehezen talál indoklást egy olyan műfaj számára, amely minden szempontból ellentétes azzal, amit a hagyomány művészetnek nevez.
Mégis a kép mint hagyományos műfaj, és az installáció mint látszólag ennek ellenkezője, még mindig ugyanazon a tengelyen helyezkednek el, mégha ellenpólusként is. Ellentétek húzódnak közöttük, de ez mit sem bizonyít jobban mint azt, hogy alapvatően egy egyenesen mozognak. A közös tengely pedig maga a megjelenítés. Ez konstans és végeredményben minden önkifejezéshez köthető cselekvést egylényegűvé tesz, még akkor is ha látszólag e kifejezési formák mozgásirányai nem érintik (keresztezik) egymást. Mindenki más nyelvet, de végső soron nyelvet „beszél”. A kép és az installáció közötti feszültség tehát nyelvezeti probléma. Nem több és nem kevesebb. Abban nem vagyok biztos, hogy a képnek meg kellene tanulnia az installáció nyelvén, abban viszont igen, hogy az installáció nyelvezetébe „nem árt” integrálni a képalkotás nyelvezetét.
Amennyiben a képet hagyományos műfajnak tituláljuk, ezzel minden más kifejezési formát a hagyományba ágyazunk, másképp mondva csak hagyományos műfajok vannak. A látszat, miszerint nem lennének azok - csak ideiglenes!
(6) Mi határozza meg az installáció méreteit és anyagait?
Kialakul és letisztul egy egyén-specifikus „kelléktár”, amelyben az installatőr otthonosan mozog. Ennek „adottságai”, automatikusan meghatározzák azokat a méreteket is, amelyek szükségesek egy jó arányú rendszer felépítéséhez.
A méret és a mennyiség (a kicsi és a nagy, a sok és a kevés) - azon túl, hogy az installáció műfajában gyakran előforduló (tehát fontos) – kategóriák, relatívak, és az installációra általánosságban kivetítve, véleményem szerint nem relevánsak.
(7) Tudnál-e mondani egy legkisebb és egy legnagyobb installációt?
„?”
(8) Van-e olyan tárgy vagy idea amely nem installálható?
Abból kiindulóan, hogy minden tárgy és minden idea, emberi léptékű"(a kultúrához tartozó dolgok), előbb-utóbb minden tárgy és minden idea helyzetbe hozható. Ez természetesen nem az jelenti, hogy egy rövid installatőri életben erre sor kerülhet, de ha az installálás lehetőségét hosszú távon és globalitásában tekintjük, ez mindenképpen valószínűsíthető.
(9) Milyen szerepe van a környezetnek az installásban?
Az installáció úgy reflektál bizonyos viszonyokra és jeleníti meg azokat, hogy ezt egy másik - az installációnak helyet adó környezethez - fogja viszonyítani. Az installáció környezet-függő. A függőség maga is egy viszonyulás. Innen az installáció helyspecifikus jellege.
(lásd: 2. Pont)
(10) Látsz-e valamilyen okot ami az installáció lehetőségeit korlátozza?
„Hogy még mindig vannak vágyaim, világosan bizonyítja, hogy nem észlelem pontosan a világot, félrebeszélek, fényévekre vagyok az igaztól. Az ember csak azért martaléka a vágynak, mert nem olyannak látja a dolgokat amilyenek”. (Emil Cioran)
Adott (adódó) körülményekből indulok ki (nem tehetek mást), így attól függően, hogy minként és mennyire vagyok képes a körülményeket mint adott viszonyrendszert a művem szolgálatában (ki)használni, megvan akár az a „nagyképű” lehetőségem, hogy a körülmény általam váljék ideálissá. Tulajdonképpen minden alkotó aktushoz más és más ideális körülmény illik. Ha maximálisan tudnék élni a pillanat lehetőségeivel (mint ahogy nem tudok), máris ideális körülmények között dolgoznék, mi több ez azt jelentené, hogy folyamatosan ideális körülményeim lennének. Az ideális irányába tett első lépés az, ha képes vagyok határok közé terelni vágyaimat. Az alázat.
(11) Szívesen készítesz-e felkérésre vagy megrendelésre installációt?
Ez eddig még nem fordult elő, úgy hogy ha van is erről véleményem az nem tapasztalati úton alakukt ki. Szívesen dolgoznék felkérésre vagy megrendelésre, mert úgy gondolom, hogy a felkéréssel együtt a feltételek is biztosítottak lennének. Ha ez így van, nem látok különösebb okot arra, hogy ne tegyek eleget egy ilyen felkérésnek.
(12) Mi a véleményed az installáció megőrzéséről?
Az installáció környezet-függő és mulandó volta szükségszerűvé teszi a dokumentálást, egy bizonyos dolog valamilyen más dolog által való megőrzését. Az installáció emléke valami rajta kívüli médiumban rögzül.
A dokumentálás nem más, mint a maradandóság irányába tett gesztus, ami nyilvánvalóan a műfaj múlandóságából adódó hiányérzetet kompenzálja, szinte ösztönös hévvel.
Egy installáció fizikai értelemben vett megőrzése ideális esetben azon a helyen kellene történjen, ahova az eredendően ki lett találva. Általában ez nem így van. A megőrzés, a mű eredeti helyéből való kimozdítását (elköltöztetését) jelenti, ezzel együtt pedig azt, hogy a mű megfosztatik a maga természetes környezetétől, és egy új (adott esetben az eredetinél látszólag jobb) mesterséges milliőbe kerül, ami mindig egy új jelentést visz a műbe (vagy hoz ki belőle). A megőrzés megváltoztatja a mű eredeti jelentésrendszerét.
(13) Megállapítható-e, egy installáció értéke és milyen módon?
Az installáció értéke mindig csak önmagához, pontosabban a benne megfogalmazódó kérdés és a megvalósulás által adott válasz viszonyán belül kereshető és adható meg. Amennyiben az installáció jól kérdez, azaz a szándékot testesíti meg és nem valami merőben más dolgot, akkor az installáció jónak tekinthető. Ez a maximális értékítélet amit egy installációra adni lehet.
(14) Egy dokumentumban megőrzött installációra milyen szerzői jogok érvényesek?
A hatások elől senki sem tud kitérni. A hatásgyakorlást még nem sikerült jogi keretekbe foglani. Ahhoz, hogy a művészetben a szerzői érdekvédelem jól működjön, ahhoz csak egy feltétel szükséges: a szerzők nemléte.