Guy Bleus: Küldeményművészeti kezdeményezés
Bleus, Guy: Mail Art Initiation, in: World Art Atlas. MAIL eARTh PROJECT, Vlaamse Gemeenschap, Commissariaat Generaal voor de Internationale Culturele Samenwerking, Turnhout, Belgium, 1983, s.p. (Ed. by Guy Bleus)
Sokszor nem könnyű pontosan megmondani, hogy honnantól számítjuk egy konkrét időszak vagy mozgalom kezdetét, de hasonló nehézségekbe ütközünk, ha egyetlen személyt akarunk megnevezni, aki meghatározta a kezdeteket. Mindez a küldeményművészet jelenségére is jellemző.
Igaz ugyan, hogy Ray Johnson 1962-ben megalapította a New York Correspondence Schoolt, de vele egy időben mások is, pl. Arman, Klein, Flynt, Rauschenberg, stb... és a Fluxus csoport tagjai: Ben Vautier, George Brecht, Joseph Beuys, Robert Filliou, Dick Higgins, Nam June Paik, Daniel Spoerri, George Maciunas... használtak bélyegeket, bélyegzőket, írásokat, leveleket vagy képeslapokat munkájuk során.
Jóllehet a század elején történtek olyan jelentős események – többek közt a Futurizmusnak, a Dadának, a Bauhausnak és a Szürrealizmusnak köszönhetően –, amelyek a posta médiumát művészeti célokra használták, mégis csak az ezüstös hetvenes évek óta kezdtük a maga teljes valójában megérteni a postaszolgálatokkal szervesen összefüggő küldeményművészet innovativitását és lehetőségeinek sokszínűségét. Vélhetőleg akkoriban használták először a „küldeményművészet” kifejezést.
Mi a küldeményművészet?
Összetett feladat meghatározni a küldeményművészet (Mail Art, MA) fogalmát, hiszen a kifejezés több jelentésben is használatos; sokoldalú műformára vonatkozik. A „küldeményművészet struktúrájának” megértése elengedhetetlen a további következtetések levonásához.
A) A küldeményművészet struktúrája magában foglalja a művészet új körforgását. A több száz művészből álló nemzetközi hálózat nem hivatalos galériák közvetítésével terjeszti műveit, hanem a posta útján. Felépítése „főleg” a nemzetközi postaszolgálatokra alapszik; „főleg” írom, hiszen a küldeményművészet nem szükségszerűen függ a postaszolgálattól. Például el lehet küldeni egy levelet postagalambokkal is. De természetesen a nemzetközi egyezményekkel megtámogatott, szilárd adminisztratív háttérrel dolgozó postarendszer a legalkalmasabb szolgáltató. A világ legeldugottabb helyeit is elérhetővé teszi.
Több oka is van, hogy az alternatív küldeményművészeti rendszer működni kezdett: 1) elégedetlenség a művészetpolitikával és a vezető galériákkal szemben, 2) a művész művészeti „funkciójának” kitágítására törekvés, valamint 3) a részvételi szándék nemzetközi projektekben, kiadványokban és kiállításokon, zsűrizés és túl sok kompromisszum nélkül. Sajnos ez az új rendszer is kritizálható azon az alapon, hogy a keveseknek kedvez, hiszen kell a címlista ahhoz, hogy kapcsolatba lehessen lépni a hálózat tagjaival. Ez védheti meg a hálózatot a korrupciótól (Lásd a küldeményművészeti kiállítást).
Az egész több, mint annak részei! "A" küldeményművészeti hálózat nem létezik. Különböző kisebb körök működnek egymás mellett. Minden címlista önálló kört képez. Amikor valaki "a" küldeményművészeti hálózatról beszél, akkor valójában ezen önálló körök összességéről beszél. A legmagányosabb kör az egyszemélyes kör: valaki, aki saját magának küldi a műveit, amit néha én is megteszek.
B) A „küldeményművészet” fogalma és viszonya az alternatív struktúrához
A postázott művészet vitathatatlanul „küldött” művészet, de nem szükségszerűen „küldeményművészet”! Amikor a szabadság alapvető érték, akkor nem könnyű határokat szabni. Éppen ezért nem állítható fel szigorú szabály arra sem, hogy mi a hamis és mi a valódi küldeményművészet? Egy küldeménymű meghatározásához nem elég esztétikai minőségét vizsgálni, hanem – vagy elsősorban – azt is kell, hogy informatív, kommunikatív vagy kulturális szándékkal küldték a művet? Kétséges például, hogy azok, akik a hálózatot csak a nyilvánosság eléréséhez használják, küldeményművészetnek gondolják-e a „küldött” műveiket? De persze nem mindig magától értetődő, hogy miért készült egy konkrét munka.
Látható tehát, hogy a postai módszerrel történő kommunikáció igen összetett. A küldeményművészet pontos fogalmi meghatározásának hiánya saját homályos helyzetét húzza alá: egyszerre jelenti az erejét és a gyengeségét. Erejét hatalmas szabadsága adja, amit csak a „posta” médiuma és a (legszélesebb értelmében vett) „küldés” fogalma határol be, gyengeségét pedig az a lehetetlen helyzet, hogy képtelenség küldeményművészetként meghatározni egy munkát.
Éppen ezért van jelentősége a küldeményművészet egy lehetséges – ideiglenes – kategorizálásának.
C) A küldeményművészet kategorizálása
1. Küldeményművészeti hálózat
Lásd feljebb
2. Küldeményművészeti tárgyak
A küldeményművészetben az anyaghasználat másodlagos kérdés. A lényeg a (nyelv, a jelek, az anyagok, a gondolatok, a szimbólumok... által megvalósított) kommunikációban rejlik. Hiszen szinte minden tárgy lehet a kommunikáció médiuma – hordozó közege –, szinte minden tárgy küldhető postán, azt transz-médiumként értelmezve.
Néhány példa (a később említendő tárgyak mellett): levelek, borítékok, illatok, rajzok, nyomtatványok, fényképek, filmek, diák, mikrofilmek, jegyzetek, matricák, címkék, érmék, jelvények, plakátok stb. Mindegyik küldeményművész használ (néhányat) a tárgyak közül saját kommunikációja során.
3. Küldeményművészeti képeslapok
Lehet egyedi, vagy sokszorosított, a küldeményművész által tervezett képeslap, vagy képeslap méretű kollázs. Témája lehet politikai tevékenység (lásd B. Jesch, Klaus és Rolf Staeck műveit) vagy személyes benyomás, konceptuális tapasztalás stb. (Például P. Ciani, D. Ciullini, G. Martina, R. (Wolf) Rehfeldt, U. Göbel, T. Ulrichs, K. Groh, J. Olbrich, E. Walsh, Skooter).
4. Küldeményművészeti papír
Művészpapír készítése (kézzel gyártott stb.) jegyzetfüzetek, könyvek vagy borítékok számára... Például Tane és Cracker Jack Kid (Chuck Welch)
5. Küldeményművészeti bélyegek (Artistamps)
Az 1950-es évek eleje óta van jelen a bélyegművészet a művészeti gyakorlat világában. Eleinte speciális helyzetet élvezett ez a forma, de idővel küldeményművészeti tevékenységgé vált. A művészbélyegek nem keverendők össze a hivatalos postai bélyegekkel.
W. Kotte a következőképpen osztja fel a művészbélyegeket:
a) Postai festmények
Ezek a multiplikákkal ellentétben egyedi művek, sajátos miniatűr festmények. pl. Joe Smith, Donald Evans, Dana Atchley.
b) Társadalmilag elkötelezett bélyegek
Magáért beszélő kategória, pl. W. Farley, H. Savage, L. Spiegelman, R. Avery, E-A. Vigo.
c) Fluxus és Neo Dada bélyegek
Ennél a kategóriánál a kommunikatív és konceptuális aspektust kell hangsúlyoznunk, pl. K. Friedman, R. Watts, V. Baroni, E.F. Higgins III, D. Boyd, J. W. Felter.
d) Fiktív bélyegek
Ezek alternatív, ál- vagy plagizált bélyegek, melyeket a hivatalos postai bélyegek felhasználásával készítettek. Pl. Yves Klein, Allen Jones.
e) Ego bélyegek
Az öndicsőítés és az önrelativizálás felcserélhető használata. Pl. G.A. Cavellini, P. Below, C. Pittore, L.T. Chew, E.F. Higgins, E. Tot, B. Porter, A. de Araujo.
f) A legnagyobb csoport
Ide azok a bélyegek tartoznak, amelyeken a korábbi kategóriák megfelelő jellemzői keverednek további elemekkel. Pl. A. Igloo, D. Drummond-Milne, A. Fallico, R. Maggi, Dogfish, B. Talpo, S. Helmes.
6. (Gumi)bélyegző művészet (Rubber Stamp Art)
Ide tartozik egyrészt a gumibélyegzők tervezése, másrészt a hivatalos gumibélyegzők használata és/vagy újrafelhasználása is. Az 5-ös és a 6-os kategória kombinálása az a gumibélyegző, ami egy postai bélyeg nyomatát adja. A küldeményművészek különböző tárgyakon vagy kiadványaikban használják a gumibélyegző nyomatait, mint pl. Stampedition "Ruimte Z"; Stamp-Art Magazine (Abracadada - W. Gaglione - Dadaland); Stampola (G. Serpa); Rubberstampmadness (J.K. Miller és J. Thompson).
Az itt felsorolt bélyegzőmagazinokat a következőképpen készítik: minden résztvevő művész elküldi bélyegzett művének 100 - 400 db példányát (a kiadvány adott célkitűzésétől függően) a szerkesztőnek[1]. Utóbbi ezután komponálja meg a kiadvány adott számát, 100 vagy 400 példányban. A kiadvány oldalszáma a résztvevőktől függ. Hasonló eljárást alkalmaznak olykor más jellegű küldeményművészeti kiadványok is. Pl. az Arte Postale!, Bambu, Care.
Néhány bélyegzőművész: G. Brett, J. Van Geluwe, Ko de Jonge, R. Joseph, P. van Dijk, B. Olbrich.
7. Másolat művészet (Copy Art)
Fénymásolat-művészet, vagy „művészet eredeti nélkül”. Jelentős része a xerográfia vagy a xerox küldeményművészet.
A másolat művészet rögtönözhető művészeti forma, gyors sokszorosítást tesz lehetővé, színesben vagy fekete-fehérben, de lehetővé teszi a másolt művészképeslapok, nagyítások, kicsinyítések, torzítások, body art, mozdulat másolatok stb. készítését is.
Copy Art magazinok: Elektrographics, I.S.C.A., stb.
Művészek: B. Gaglione, B. Cleveland, R. Avery, C. Burch, L. Levine, G. Lloyd, L. F. Dutch, S. Luigetti, A. Banana, L. Odes Neaderland, C. Stetser, E. Morandi etc.
8. Művészkönyvek, könyvmunkák (Artists' Books, Bookworks)
Művészek által készített könyvek. A könyvet önkifejezési formaként használják, úgy mint a vásznat a festő. Könyvmunkák = könyvtárgyak (a könyv mint művészeti objekt), szobor könyvek, lyuk könyvek, harmonika könyvek, átlátszó könyvek, fonott könyvek, népi könyvek, jegyzetfüzetek, lapozgatós könyvek, vázlatfüzetek, copy art könyvek, reciklált régi könyvek, performansz könyvek, konkrét könyvek, fotóalbumok, árnyék könyvek, márványozott könyvek stb.
Számtalan technika létezik: egyedi és sokszorosított kiadások, kézműves könyvek, könyvtekercsek, (bőr)kötések, gumi bélyegzős könyvek, hajtogatott könyvformák; nyomtatott könyvek, szerzői kiadás, prototípusok, kis kiadások, kis kiadók, mikrofilm kiadványok, xeroxozott, fotós, litográfiai könyvek stb. Különleges anyagokból készített lapok: filcből, üvegből, agyagból, acélból, bakelitből, bőrből, kézzel készített papírból stb.
A művészkönyvek küldése nagy mértékben hozzájárult a küldeményművészeti hálózat kialakulásához. Alkotói példák: G. Ruch, Carl Andre, N. Frangione, B. Danon, M. Bentivoglio, H. Gajewski, R. Huegli, G.A.C., H. Huisman, S. Lewitt, A. Heibel (a KLAB csoporttal), SAAB (Swedish Archive of Artists' Books - L. Eriksson). Előadások a művészkönyvekről: például J. Hoffberg.
9. Küldeményművészeti graffiti
A küldeményművészeti graffiti ellentmondás, amennyiben az utcai nyomhagyás (falra vésés, városi művészet, murális kommunikáció) szinonimájaként használjuk a graffiti kifejezést. Mi a küldeményművészeti graffiti? Graffiti fotókból, papírra készített írásokból, képeslapokból, levelekből, borítékokból épül és kerül küldésre. A küldeményművészeti graffiti műtermi munka!
Néhány graffiti csoport: National Graffiti Artists (alapította J. Pelsinger), Soul Artists, U.G.W. (United Graffiti Writers), Fabulous 5 stb.
Writerek: Metallic Avau, Henk Fakkeldij, Ben, T. Ulrichs, M. Wauthoz stb.
Graffiti Magazinok: Aerosol (Metallic Avau - V. Wynants)
10. Küldeményművészeti és fél-küldeményművészeti magazinok
Sok különböző fajta van. Szerkesztheti művész is. Némelyik hírlevelet tekinthetik magazinnak is – ezek alapvetően informatív célzattal készülnek. Mint az Umbrella (J. A. Hoffberg lapja, USA). Az Arte Postale! teljesen különbözik, inkább rokonítható az underground magazinokkal (lásd a 6. pontot). V. Baroni szerkeszti. A Commonpress is jól ismert kiadvány, ami P. Petasz ötlete nyomán szökkent szárba: minden egyes számot másik küldeményművész szerkeszt és különböző témát vagy projektet dolgoz fel (lásd 17). További példák a Sphinx (J. Juin, Franciaország), Rubber (A.V. Barneveld + C. Goulard, Hollandia), Care (B. Boumans, Hollandia), Bambu (U. Giacomucci, Olaszország), Casablanca (C. Bourseiller, Franciaország), The '80's (J. Kramer, NSZK), Libellus (G. + A. Schraenen, Belgium), Formular Press (N. Lomholt, Dánia), Sema-Cahier (P. Franzen, Hollandia), Eat it up (T. Patrick, USA), Original Art Magazine (G. Bini + L. Grimbaldi, Olaszország), Collective Farm (Gerlovins, USA), Xeropost (S. Polsky, USA), K.S. - Magazine (Jupitter-Larsen, USA), Art/Life (J. Cardella + P. Fish, USA), Correspondence Life (R. Howard, USA).
11. Küldeményművészeti költészet - küldeményművészeti irodalom
A küldeményművészet nem korlátozódik kizárólag a plasztikus művészetekre. A küldeményművészet verbális formája főleg terjesztésében különbözik a „hagyományos” vizuális költészettől és irodalomtól. Példák: J. Blaine, G. Criel, E. Minarelli, R. Kostelanetz, R. Summers, P. Simoni, D. Daligand, A. Partum stb.
Magazinok: Fetiche Journal (W. Gaspari), Dismisura (G. Fontana), Anterem (F. Ermini), Verticalismo (S. Commercio), Theatre du Silence (G. Guerini, Olaszország).
12. Hang és videó a Küldeményművészetben
Lásd 11. A hang- és a videóművészet fontos szerepet játszik a küldeményművészetben, közel áll a konceptuális hangművekhez, a hangköltészethez, a költészethez, a hangjátékhoz, a performanszhoz. Ide tartozik az eredeti audio- és videókazetták, szólólemezek stb. postai terjesztése. Hangalapú lehet személyes mű (hang kazetták), de kollektív kazetta is, vagy művészfelvétel. A küldeményművészet hangalapú projektjeiben általában a résztvevők egy-egy anyagát rögzítik és sokszorosítják egy kazettán. Példák: Trax, Olaszorság és VEC Audio Exchange, Hollandia - Olaszország - NSZK - USA.
13. Küldeményművészeti (Mail Order) könyvesboltok
Főleg művészkönyvekre specializálódott boltok (lásd 8). Példák: Printed Matter (USA), Other Books and So (Holland), Art-Metropole (Kanada), stb.
14. Küldeményművészeti archívumok és címlisták
Sok küldeményművésznek van archívuma és címlistája. Ezeket más művészekkel folytatott kapcsolattartásuk termeli ki, vagy egy általuk létrehozott küldeményművészet kiállítás, projekt vagy kiadvány kapcsán jönnek létre. Egy mail art archívumban maga a küldeményművészet szelektál, osztályoz, strukturál... a küldeményművészet maga az adminisztráció!
Példák: Jean Brown Archive (USA), Contart Bureau (NDK), Artpool (Magyarország), CDO (Olaszország), Studio 79 (Olaszország), 42.292 - Administration Centre (Belgium), stb.
15. Küldeményművészeti előadások, találkozók, konferenciák
A küldeményművészet eszenciájával és jelentésével kapcsolatos reflexiók, a hálózaton belüli visszaélésekkel kapcsolatos elméletek stb. Példák: L. Spiegelman, R. Crozier, U. Carrión, V. Baroni, Tane stb.
Az első nemzetközi küldeményművészeti konferenciát a clevelandi (Ohio, USA) Image Resource Centerben hirdették meg 1983. április 1-től 10-ig Harley szervezésében.
16. Küldeményművészeti performansz
Küldeményművészet projektekhez kapcsolódó performansz művészet. Példák: MIT, Lomholt, Winter, (Aeropus) G. Schraenen, P. Bruscky xeroperformanszai stb.
17. Küldeményművészeti projekt
Ez lehet egyszerű téma (pl. Adminisztráció), vagy valami összetettebb téma (pl. Mutual Illumination) alapján meghirdetett küldeményművészeti kiállítás vagy kiadvány.
Egy küldeményművészet projekt elsősorban kollektív projekt (pl. a G. Bleus szervezte W. A. Atlas projekt 46 országból származó 459 résztvevőjével).
De lehet a projekt egyéni is, pl. Scents in the mail, vagy az Indirect Correspondence 42.292 projektjei közül: egy nem létező cím segítségével küldi el az ember a levelet – vagy egy más típusú postai küldeményt – „X” személynek: „X” személy címe a levél feladójaként van feltüntetve. Ebben az esetben nincs szükség egyetlen másik küldeményművész közreműködésére sem, csak egy pár postáséra. Általában lehetetlenség megszerezni egy projekt katalógusát (vagy kapcsolódó kazettáját, magazinját) kivéve, ha részt vettél benne. Ez nehézséget jelenthet azok számára, akik érdeklődőként szeretnék megkapni az anyagokat. Másrészről őket is lázba hozhatja a postai kapcsolat lehetősége megannyi emberrel.
18. Küldeményművészeti kiállítások
A küldeményművészeti tárgyak, képeslapjok, bélyegek, kiáltványok, ötletek stb. kiállításai tartoznak ide, attól függetlenül, hogy konkrét témafelvetésből indultak-e ki. Mivel egyes műgyűjtők és műkereskedők nyerészkedni próbálnak ezen, ezért a kiállítást bizonyos feltételek szerint kell megszervezni. Pl: nincs zsűri, nincs részvételi díj, nincs visszaküldés. Minden beküldött anyagot kiállítanak, és minden résztvevő megkapja a kiállítás katalógusát és/vagy résztvevőinek címlistáját. Ha egy küldeményművészeti kiállítás kiírása nem felel meg ezen minimum követelményeknek, akkor a művészek (elméletben!) nem fognak részt venni benne, vagy egyenesen a kiállítás bojkottjára fognak buzdítani. A gyakorlatban azonban sajnos az alábbi problémával kell szembesülnünk: mi a teendő az olyan kiállítások esetében, amelyek kiírása megfelel a minimum követelményeknek, valójában azonban sosem teljesítik azokat?! (Lásd: 15)
Talán ez a felsorolás az osztályozás céljával ellentétben csak több zavart okozott? Itt csak néhány gyakran használt küldeményművészeti módszer, fogalom és médium leírása található meg.
D. Konklúzió
Igyekeztem elkerülni, hogy a küldeményművészet fogalmának „abszolút” meghatározására tegyek kísérletet, esélyt hagyva, hogy önállóan fejlődhessen tovább.
Íme a küldeményművészet (Mail art, MA) „adminisztratív” jellegű meghatározása: a küldeményművészet az MA tárgyak, MA képeslapok, MA bélyegek, gumibélyegzők, MA másolatok, MA papírok, művészkönyvek, MA magazinok, MA katalógusok, MA költészet, irodalom, audió- és videó MA, MA könyvesboltok, archívumok, címlisták, MA meghívók, előadások, találkozók és konferenciák, MA graffiti, performansz, projekt, MA témák, kiállítások, MA művészek... és az egész MA hálózat postai lakodalma.
Jóllehet már említettük (az A pontban), talán érdemes elismételni, hogy a küldeményművészet nem korlátozható a hivatalos postaszolgálatok használatára. Ezért Marshal McLuhan híres mondata: „A médium maga az üzenet” könnyen félreérthető. Palackposta, a hőlégballonokra vagy űrhajókra aggatott levelek, melyek más bolygók felé tartanak; repülők kondenzcsíkjával az égre írt üzenetek; üzenetközvetítés Afrika törzsei között tamtam dobokon vagy telegráffal – mind-mind példák a kapcsolattartás különböző speciális módozataira. A speciális ízét az adja ennek a médiának, hogy milyen módon használják. Ez adja meg a küldeményművészet sajátos karakterét.
A küldeményművészet másik jellegzetes vonása, hogy könnyedén lépi át a határokat (amennyiben a hivatalos postai szabályzatot tiszteletben tartják és levél vagy a csomag nem tűnik veszélyesnek). A kritikus hangvételt exportálják és importálják attól függetlenül, hogy mennyire diktatórikus a társadalmi rendszer. Így fejlesztheti magát a társadalmi kritikusság a küldeményművészeten belül. Továbbá ez az a tér, ahol kialakulhat a dialógus a legszélsőségesebb politikai nézetek képviselői között. A küldeményművészet nem vörös, fekete vagy kék ideológia, hanem a művészet, az ötletek és a barátság nemzetközi cseréje, a kommunikáció emberi instrumentuma. De semmi értelme se lenne romantizálni a küldeményművészet mozgalmát; a leendő válasz minősége és/vagy mennyisége egyenes arányban lesz a küldeményre ráfordított idővel és energiával.
Végül, de nem utolsó sorban fontos leszögezni, hogy a becsületes eszme- és projektbarterezés alapjainak megőrzése érdekében ki kell zárni minden olyan résztvevőt, aki ki akarja használni a küldeményművészet rendszerét. Így a mozgalom tovább működhet még hosszú éveken keresztül!
Guy Bleus – 42.292
P.S. Ez a szöveg már megjelent hollandul a turnhouti Cultural Center De Warande-ban rendezett 1981-es küldeményművészet kiállítás kapcsolódó prospektusában.
Ez egy (befejezetlen) bevezető a küldeményművészethez. Szeretném a következő személyek elnézését kérni: K. Baik, S. Cho, W. Darnell, G. Deisler, S. Durland, John Evans, K. Kato, D. Maillet, G. Marx, P. Munoz, R. Parmova, M. Sparturu, J. Supek, A. Yada és sokan mások, akik nevét elfelejtettem megemlíteni...
Fordította: Kotun Viktor
____________
[1] Itt általában az assembling kiadványok „szerkesztési” módját írja le a szerző. (A ford.)