Geoffrey Cook: A Padín / Caraballo projekt
Cook, Geoffrey: The Padín / Caraballo Project, in: Correspondence Art. Source Book for Network of International Postal Art Activity, Contemporary Arts Press, San Francisco, 1984, pp. 369-373
A Padín / Caraballo projekt a két uruguayi művészt, Clémente Padínt és Jorge Caraballót ért szerencsétlenségekről számol be, amelyek véget vetettek mail art karrierjüknek. Geoffrey Cook egyike volt annak a két fontos szervezőnek, akik megpróbálták konstruktív ellenállási akcióba csatornázni a küldeményművészeti hálózat tagjainak tiltakozását és dühét.
1977 augusztusában tartóztatták le a két küldeményművészt, Clémente Padínt és Jorge Caraballót; ezt követően egyszerűen „eltűntek” szülőföldjük (Montevideo, Uruguay) politikai börtön-rendszerében. 1978 februárjában hallottam először az esetről.
Clémente Padín jelentős kortárs esztéta. Jorge Caraballo pedig fontos dél-amerikai művész. Elvesztésük, véleményem szerint, csak egy Lorca vagy Walter Benjamin elvesztéséhez hasonlítható. Uruguay, az Amnesty International dokumentációja szerint, az egyik legelmaradottabb ország az emberi jogok tiszteletben tartásának terén. A politikai ellenzék tagjainak (közéjük tartoztak a szóban forgó művészek is) kínzása és titkos kivégzése szinte mindennapi eset volt.
Nagyon felzaklattak a hírek, ezért kezdeményeztem egy mail art projektet Padín közvetlen megsegítésére. Az első általános levelemben, amit szétküldtem a kapcsolataimnak a közösségben, úgy írtam le a projektet, mint „művészetet imitáló élet”. Furcsa mód maga Clémente Padín hozta létre kutatásai során az általa az „akció nyelveként” nevezett struktúrát, az olyan művészetet, amely közvetlen társadalmi/politikai hatásra irányul.
Velem egyidőben Franciaországban Julien Blaine is hasonló akciókat hívott életre a dél-amerikaiak megsegítésére. A legfontosabb kihívás, amivel szembesültünk a projekt során, az volt, hogy koordináljuk az európaiak és az amerikaiak erőfeszítéseit.
Két fronton támadtunk. 1) Tömeges tiltakozás: rábírtuk az érdeklődőket, hogy írjanak kormányaiknak és az uruguayi kormánynak, hogy megpróbálják befolyásolni a döntéshozókat, és köröztessék az esettel összefüggő híreket és dokumentumokat. 2) Közvetlen módszer: meg kellett nyernünk befolyásos személyek, szervezetek és kormányok támogatását az ügynek, hogy avatkozzanak közbe a művészek pártfogóiként.
A küldeményművész közösség akadémikus szekciói kontraproduktívnak bélyegezték társaim tevékenységeit. Igaz lehet, hogy az olyan bélyegző feliratok, mint az „Uruguay egy börtön” vagy „Szabadságot Padínnak és Caraballónak” nem nyomtak túl sokat a latba az uruguayi hadsereggel szemben, de ettől függetlenül emlékeztették mail art hálózatunk tagjait kollégáink szomorú helyzetére.
Ez a projekt magán hordozta a valódi politika szennyét. Amerikaiként meg kell vallanunk felelősségünket a latin-amerikai helyzetben. A tábornokok és ezredesek hatalmát, akik Uruguay-ban élet-halál urai, az USA kormányától kapott „játékszerek” szavatolják. Padín és Caraballo nyíltan tiltakoztak a befolyási helyzet ellen, (Padínt azzal vádolják, hogy Amerika-ellenes szöveget írt), pedig az erő, ami nyomást gyakorolhatna szabadonbocsátásukért éppen az USA kormányzata. Mind az amerikai, mind a francia kormány (utóbbi Julien Blaine közbenjárására) diplomáciai eszközökkel avatkozott közbe az uruguayi hadseregnél. A művészeket formálisan perbe fogták egy katonai bíróság előtt és el is ítélték az uruguayi katonai törvénykönyv 58. törvényének II. pontja alapján: a hadsereg erkölcsének és jóhírének megsértése miatt!
Nem sokkal elítélésük után Jorge Carabello kegyelmet kapott és szabadon engedték. 1979 tavaszán, amikor az amerikai nagykövet további tisztázásokra kérte az uruguayi kormányzatot, utóbbi azt felelte az amerikai és francia kormányoknak, hogy Clémente Padínt az év őszén fogják szabadon bocsátani.
Se Padín, se Caraballo nem kommunikál, amennyire tudjuk, a kegyelem feltételei szerint nem folytathatják művészeti tevékenységüket. (Ellenkező esetben ismét letartóztathatják őket.) Mit értünk el? Megtettünk minden tőlünk telhetőt, és ez talán meggyőzte az uruguayi kormányt arról, hogy bármit is tettek a művészekkel, azt nem tudják titokban tartani. Talán meggyőztük őket arról, hogy az ilyen jellegű, romboló akcióik kontraproduktívak lehetnek saját céljaikkal. És végső soron a projekt számunkra is megmutatta, hogy a művészeti világon belül léteznek olyan struktúrák, amelyeken keresztül hatást fejthetünk ki a világban és befolyásolhatunk nagyobb hatalmakat. Ez a projekt jelképes kis kiáltás az összeomló univerzumban.
Fordította: Kotun Viktor