Vittore Baroni: Öninterjú
Baroni, Vittore: Auto-Interview, in: MA (Mail-Art) - Congress 86. Documentation, Out-Press, Genève, 1987, pp. 102–103. (Ed. by Günther Ruch)
– V.B.: Vittore, mit gondolsz a „Decentralizált Küldeményművészeti Világkongresszusról”?
– B.V.: Sajnos túlságosan lefoglalt az ékszerárusítás ahhoz, hogy részt vegyek az 1986-os találkozókon, ha van szerencsém, akkor lemaradok az 1987-es partikról is. Azt gondolom, hogy a sok, világszerte megrendezett decentralizált kongresszus jó kezdeményezés, rímelnek a mail art szellemével. Nem is lehet semmi kivetnivalóm a projekttel kapcsolatban, mind Fricker, mind Ruch őszintén elkötelezett és tehetséges küldeményművészek, de ettől függetlenül mégsem várok túl sok jót ezektől a találkozóktól. Sok hasonló tapasztalat van mögöttem: a ’70-es években kezdtem találkozni olasz küldeményművészek csoportjaival, részt vettem egy pár mail art fesztiválon is, de ezek végül mind csacsogásba torkolltak praktikus eredmények nélkül.
– V.B.: Kissé cinikusnak és borúlátónak tűnsz, nem gondolod?
– B.V.: Voltaképpen én inkább úgy látom, hogy nagyon is realista vagyok. A mail art potenciálisan gyönyörű fegyver, kreatív gépezet, mint egy számítógép: ismerned kell a működését és a határait ahhoz, hogy a legtöbbet hozd ki belőle. De a legtöbb küldeményművész csak esetlegesen csapkodja a billentyűzetet, pusztán a véletlenre alapozva. A szemét küldeményekkel egy perc alatt elbánok: repül a kukába, de azért nem szeretnék végeérhetetlen kerekasztal-beszélgetéseket és ego performanszokat végig ülni. Semmi bajom azzal, aki ezt teszi, csak én személyesen vagyok túl szégyenlős és zárkózott, gyűlölök közönség előtt beszélni. Szívesebben veszek részt kétszereplős találkozásokon, valójában sokan látogattak meg az elmúlt néhány évben.
– V.B.: Tudnál mondani néhány nevet?
– B.V.: Ezt könnyen megtehetem (előveszi az aláírásgyűjteményét és felolvassa): Lisa Baumgardner / Lara Vincy / Grupo Texto Poetico / Naif Orchestra / Richard H. Kirk / Christopher Watson / Stephen Mallinder / Ginny Lloyd / Piero Simoni / Buster Cleveland / Tony Bradley / Pete Horobin / Carlo Pittore / Nocturnal Emissions / Istvan Kantor / Monty Cantsin / Achille Cavellini / Galántai György & Júlia / Henryk Bzdok / Marco Pachetti / Romano Peli / Maurizio Bianchi / Ed Higgins / Neal Taylor / Enrico Sturani / Massimo Giacon / Piermario Ciani / Daniele Ciullini / Peter R. Meyer & Yvonne Marcus / Angelo Pretolani / Roberto Rossini / Graeme Revell & Sinan, Masami Akita / Emmett Walsh / Bourbonese Qualk / Kling Klong / Ignit & Sigrid / Jacques Juin / Angela Rietmann / Maurizio Marsico / Paolo Cesaretti / Gilbert of Front De L’Est / Midge Feld / Pascal Comelade & Cathy Claret / Philippe Bille / Richard Meade / Pierluigi Vanozzi / Mark Pawson / Crag Hill & Laurie Schneider / Karl Schmieder / Rosemary’s Baby / Chuck Stake / Stiletto / Mark Bloch / Kate & Alex Hirka... Biztos többeket kihagytam ebből a felsorolásból. Nos, ez lenne az én decentralizált folyamatos kongresszusom.
– V.B.: Azt gondolod, hogy a találkozások sterilek, de mégis milyen praktikus eredményeket hiányolsz?
– B.V.: Például elhangzottak javaslatok egy ténylegesen nemzetközi és kooperációs mail art magazin indítására, vagy adatbankok létrehozására, hogy elősegítsék az információk köröztetését – ezek nem valósultak meg. Az a gond, hogy míg sok küldeményművész rááldozna ugyan valamennyi pénzt és energiát személyes projektjeire, de a kollektív projektekhez nagyon nehéz egyesíteni az erőinket. A nehézségek leküzdhetetlennek tűnnek, pedig egy kis őszinte jószándékkal legyőzhetőek. Hogy egy példát is említsek, hadd javasoljak egy egészen konkrét cserét a History Open Library kapcsán: ha érdekelnek a mail artról szóló ritka cikkek és esszék fénymásolatai, akkor küldj egy listát a nálad lévő szövegekről, én meg visszaküldöm a saját listámat és nyélbe is üthetjük a cserét (vagy egyszerűen elküldöm neked a kért cikkeket, te pedig megtéríted a költségeimet). Ez a könyvtár hasznos és nehezen hozzáférhető információkkal szolgálhat és minimális költségen hozzáférhető. Ez egy szolgáltatás a küldeményművész közösség számára és csak öt percet vett igénybe a séma kitalálása (nem viccelek): mostantól él a projekt! Végtelen számú hasonló projektet lehetne kidolgozni egy találkozón, ha a részt vevők megfeledkeznének egy kör performanszról vagy pletykáról: nemzetközi kincskeresés, spermabankok, tömeges esküvők, játékfilmek, nyári táborok...
– V.B.: Hiszel abban, hogy a mail art megváltoztathatja a (művészeti) világot?
– B.V.: Ma már senki se ennyire naiv. A művészettörténészek olyan marginális mozgalomként fogják értékelni a küldeményművészetet, mint a vizuális költészetet, vagy a fluxust. Egyáltalán nem fogják érteni. Másrészt viszont még a komoly hálózati kísérletek is (mint a különböző nemzetekből érkező vezető tudósok Erice-ben rendezett, nukleáris energiát és a világbékét tárgyaló éves találkozói), vagy az olyan színpompás nemzetközi vállalkozások, mint a Live Aid Concert tisztán megmutatta az ilyen akciók határait. Megint a régi nóta: nem újulhat meg, nem változhat jóvá az ember a régi erőszakos társadalomban. Mégis igyekszel megváltoztatni magadat.
Utóirat – Egy évvel később
Az előző öninterjút az Arte Postale! mail art magazinom 55. számához írtam. A „Decentralizált Küldeményművészeti Világkongresszus” projekthez szántam hozzájárulásul: kicsit ugyan kiábrándult és savanyú, de egyúttal új, praktikus akciókra is buzdít: el kell hagyni a felhívások/elkapkodott részvételek/katalógusok alagútját, amin manapság a szemellenzős mail art keresztülrohan. Örömmel teszem hozzá, hogy egy pár, előző szövegemben megjósolt akció mostanában valósul meg. Volker Hammannal (Nyugat-Németország) és CrackerJack Kiddel (USA) közösen most dolgozunk egy olyan ténylegesen nemzetközi magazin első számán, amely a „Network elméleteket és a postai művészeteket” tárgyalja. A hálózati világ különböző pontjairól származó szövegeket fogunk közölni ebben a teljesmértékben önállóan megjelentetett és közösen létrehozott kiadványban. A magazinnak még nem találtuk ki a nevét; a táv-szerkesztés munkája pedig magától értetődő kihívás számunkra, kemény feladat. Reményeink szerint „teremtményünk” valamikor 1988 folyamán lát majd napvilágot; ha aktív tagja vagy a hálózatnak, akkor észre fogod venni, amikor végre bekerül a postások zsákjába. Örömömre szolgál továbbá, hogy hevenyészett ötletem a „Küldeményművészet történetének nyílt könyvtárának” létrahozására, arra inspirálta John Held Jr.-t, texasi kapcsolatművészt, hogy megszervezzen egy olyan projektet, amely minden, a mai napig kiadott mail arttal kapcsolatos kiadványt egy adatbázisba gyűjt egybe. Az An Annotated Bibliography of Mail Art egy küldeményművészeti kiállítás mintájára működik azzal a különbséggel, hogy a résztvevőket itt arra kérik fel, hogy az általuk írt mail arttal kapcsolatos tartalmú cikkeik másolatait küldjék el részvételi anyagként, vagy olyan szövegeket, amelyekben ők maguk említésre kerülnek, teljes és helyes bibliográfiai adataikkal kísérve. (Küldendő a John Held Jr., Fine Arts Division, Dallas Public Library, 1515 Young St., Dallas, Texas, 75201 USA címre 1988. március 1-ig.)
Sok más képzeletbeli, sosemhallott ötlet van a levegőben: csak ragadd meg a magadét és rázd fel magad körül az állóvízet!
Az Arte Postale! Magazin sosem szűnik meg, ha információt szeretnél kapni az aktuális számokról és projektekről, akkor nyugodtan írj Vittore Baroninak a Via Raffaelli 2, 55042, Forte dei Marmi, Olaszország címre.
Fordította: Kotun Viktor