Születésnapi üzenetek és visszaemlékezések Klaniczay Júlia, az Artpool társalapítója 70. születésnapja alkalmából

Danyi Gábor

Emlékszem, amikor fiatal, kicsit megszeppent, de a Kádár-rendszer szamizdat kultúrája iránt erősen érdeklődő kutatóként először jártam a még a Liszt Ferenc téren működő Artpoolban.

Legszívesebben elbújtam volna a levéltár egyik sötétebb sarkában az engem érdeklő dokumentumokkal, de Klaniczay Juli nagyon kíváncsi volt rám. El kellett mondanom, mi érdekel, mit szeretnék kutatni. Egyszóval "kifaggatott". Kedves volt, és a figyelmembe ajánlott további művészprojekteket, amelyek - mint utóbb kiderült - korántsem voltak érdektelenek a kutatásom szempontjából. A beszélgetés egy pontján azonban élt a gyanúperrel. Megkérdezte, hogy nem vagyok-e rokona egy másik, velem azonos vezetéknevű egyénnek.

Kissé csodálkozva mondtam, hogy nem.
Akkor jó - vágta rá.

Azt hiszem, hogy Juli számos fontos jellemvonása megmutatkozott ebben az első találkozásban. Egyrészt a nyitottsága és a segítőkészsége, amivel odafordul az emberhez, legyen az akár egy teljesen ismeretlen, fiatal kutató. Másrészt az óvatossága vagy bizalmatlansága, amely - ha nem tévedek nagyot - a besúgóktól hemzsegő Kádár kor tapasztalataiból, az Artpoolért és annak szellemiségének fenntartásáért folytatott küzdelmekből egyaránt fakad. De a már-már kíméletlen őszintesége és megalkuvás nélküli kritikai hajlama is, az, hogy nem rejti véka alá a véleményét.

Utólag is hálás vagyok azért, hogy ebből az első találkozásból hosszú évek alatt valódi "odafordulás" lett, és Juli véleményével, kritikus, építő megjegyzéseivel nagyban formálta a munkáimat és végső soron engem. Elsősorban a szemléletemet és a nyelvhasználatomat, amikor kutatóként egy olyan korszakról igyekszem számot adni, amelyet én alig tapasztaltam meg, de amelyben ő egykoron benne élt.

Isten éltessen sokszor, Juli,
még nagyon sokáig számítok a barátságodra
és az összes tulajdonságodra!

Danyi Gábor
(2024)