A Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet (KEMKI) elhelyezkedése az egykori Bródy Adél (később Szabolcs utcai) Kórház épületében, az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központot (OMRRK) körülvevő 13 ezer négyzetméteres parkban azt a rendkívüli lehetőséget kínálja, hogy az intézmény történeti és kortárs művészeti programja ne csak belső terekre korlátozódjon. A Bókay-kert kiváló helyszínt biztosít ahhoz, hogy a KEMKI programja köztéri művészeti elemekkel gazdagodjon, és így az OMRRK valódi kulturális kampusszá váljon. Tervünk, hogy az épületegyüttest körülvevő parkban megjelenjenek állandó, illetve időszaki jelleggel a történeti modernitás és a kortárs művészet jelentős alkotóinak az intézményi és természeti környezetre is reflektáló köztéri művei. 

A KEMKI épülete előtt elhelyezett Tót Endre-táblával, amely az Artpool korábbi kiállítóhelye elől költözött át és lett az intézmény 0. elhelyezett műve, már 2020-ban elindult a szoborkert projekt. Az elképzelést most az Artpool alapítója, az idén 80 éves Galántai György Magassági lépéskötelék című több mint hat méter magas szobrának felavatásával folytatjuk. 

Galántai György 1967-ben festő szakon végzett a Képzőművészeti Főiskolán. 1974-től készít konceptuális szobrokat talált tárgyak, kidobott eszközök, szerszámok felhasználásával, átfunkcionálásával. Szobrászati tevékenysége szorosan kötődik a Dunaújvárosi Acélszobrász Szimpozion, a Csepel Vas és Fémművek, illetve a győri Rába Művek alkotótelepeihez, melyek a hetvenes-nyolcvanas évek kultúrpolitikájának szürke zónáiban kivételes lehetőséget nyújtottak egyszerre avantgárd és monumentális plasztikai alkotások létrehozására. Galántai ezen alkotótelepeken létrehozott munkái ugyanakkor egyedülálló példák az ipar és a munkásság politikai szlogenek szintjén kiemelt kulturális szerepe és a magaskultúra közötti szakadék áthidalására. Galántai nem pusztán a felajánlott nyersanyagok és technológiák lehetőségével élt, hanem szorosan együttműködött az üzemek szakmunkásaival, olyannyira, hogy az egyik brigád Dunaújvárosban fel akarta venni Galántai György nevét. 

Ezeken az alkotótelepeken készültek Galántai ismert, ma is a dunaújvárosi szoborkertben, illetve Székesfehérváron látható köztéri alkotásai a ½ X = V (1979), a Jövőbejárat (1987), valamint a Közegszántó (1977). 

Budapest közterein ugyanakkor nem látható egyetlen Galántai szobor sem miután az 1985 és 1993 között a Kavics utcában felállított Tűzszobor engedélyeztetése körüli bürokratikus procedúrának úgy vetett véget, hogy a művet kapolcsi házának kertjébe szállította.

Ugyanitt került ideiglenes elhelyezésre a Magassági lépéskötelék című 1983-as szobor, mely most a szoborkert projekt nyitódarabjaként méltó elhelyezést kapott a Bókay-kertben. 

Ez a mű, hasonlóan a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található Lépésváltáshoz (1989) a talp és a lépés motívumára, ennek verbális-vizuális metaforáira, szójátékaira épülő nagyobb korpusz része. A sorozat minden darabja, Galántai valós méretű, plasztikai kézjeggyé vált „talp-etalonjának” felhasználásával készült. Ezek az acél talpak különböző tárgykombinációkba kerülve a haladás, a közlekedés, a közlés, a kommunikáció, és egyben az alávetettség, elnyomottság, a szellemi, fennkölt intellektuális dimenziókkal szemben álló „mezítlábas” humanizmus szimbólumaként működnek. A korszak élethelyzeteiből adódó etikai kérdéseket fordítanak le a tárgyak nyelvére, a 70-es, 80-as évek fordulója bomló, stagnáló, saját eszméiben hitét vesztett államszocializmusának közegéből eredő feszültséget és tettvágyat tárgyiasítják.

A Magassági lépéskötelékben ezek a korszakon túlmutató ellentmondások kifinomult módon ábrázolódnak. A szobor méretei ellenére nem a klasszikus modernista, az emberi léptéktől elrugaszkodott monumentalitással operál, hanem éppen az emberi lét törékenységével, közösségre utalt kondícióival szembesít. Az összeláncolt lépések vasrudakon a hétköznapok fölé emelt halmaza egyszerre börtön és megváltás, eltéphetetlen kapocs a múlttal és a jelenből alig kivehető jövővel. A hat méter magas szobor elhelyezése az OMRRK kertjében lehetővé tette a mű több nézőpontú interpretációját: az épületek ablakaiból kitekintve az utópikus magasságba helyezett lépéshalmaz szemmagasságba kerül.

A szobrot 2021. november 3-án 15 órakor Fehér Dávid művészettörténész, a KEMKI igazgatója avatja fel. 

További részletek a Facebook eseményben. 

• Időpont: 2021. november 3. 15:00–16:00
• Helyszín: Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet (KEMKI) - Artpool Művészetkutató Központ kertje (1135 Budapest, Szabolcs u. 33., D épület)

Sajtó: 

Élet és Irodalom