Születésnapi üzenetek és visszaemlékezések Klaniczay Júlia, az Artpool társalapítója 70. születésnapja alkalmából

Tölgyes László András

„Artpool – a női háttér”

Klaniczay Júliával a kilencvenes évek második felében kerültem kapcsolatba, amikor az ARTPOOL digitális infrastruktúrájának és weboldalának szerkesztésébe bekapcsolódtam. Számomra ő nemcsak a művészetkutató központ ügyvezetője volt, hanem egy példakép is, hiszen számos alkalommal tudtunk nemcsak szakmai dolgokról beszélni.
Ami most 27 évvel később az egyik legizgalmasabb emlékként eszembe jutott róla, az Hermann Broch: Vergilius halála című regénye. Erről egyszer beszélgettünk annak idején: mivel maga a mű csak kevesek által volt ismert (és ténylegesen olvasott akkor még bölcsész körökben is), így meglepett Júlia tájékozottsága és hogy mennyire kedveli a szerzőt. Most a kiállítás kapcsán egy részlettel szeretném köszönteni és a Broch műhöz kapcsolódó kísérleti zenei alkotásommal.
A nevetésről szóló idézetet azért választottam, mert Juli még a legnehezebb helyzetekben is mindig mindent meg tudott oldani az Artpoolban a humorával és emberségével. Talán elmondhatom azt, hogy ennyi idő távlatából is a nevetésére emlékszem a leginkább.

Tölgyes László András
(2024)

„az istenek és az emberek kiváltsága a nevetés,
őstávolian az önmagára ismert istentől származik,
némán-sejtőn az ő előre-tudásából származik,
önnön megsemmisíthetőségének előre-tudásából,
a teremtett lények megsemmisíthetőségének előre-tudásából,
a teremtéséről, amelyekben teremtettként s teremtőként maga is éli életét,
a világ megismerése révén növekedve az önmegismerésig és ezen túlról
az előre-tudáshoz visszafordulva,
amelyből a nevetés származik;
ó, istenszületés és emberszületés, ó, istenhalál és emberhalál,
ó, mindkettőjük eleje és vége mindörökre egymásba gabalyodva,
ó, a nevetés ama tudásból származik, hogy az istenek nem isteniek,
ebből az istennek és embernek közös tudásból,
a közös dolgok ama nyugtalan, nyugtalanítóan átlátszó ötvözetéből származik,
mely démonin a túlvilági s evilági közt feszül,
hogy benne, e derengő démoni övezetben
isten és ember találkozhassék egymással, találkozzanak,
és Zeusz az istenférfiak körében rázendít a nevetésre,
és így az ember ébreszti nevetésre az isteneket,
amiképpen
a tréfás-komoly ráismerés szakadatlan körforgásában az embert az állat viselkedése ébreszti nevetésre,
amiképpen
az isten az emberben, az ember az állatban talál újra önmagára,
úgyhogy az ember az állatot istenné emeli,
az isten viszont az állaton át visszatér az emberbe,
isten és ember gyászos-szomorúan egyesítve,
a nevetéssel mégis legyőzetve, mert
a nevetés minden szférák hirtelen összekeveredésének játéka,
ennek sors-szabályát értették meg,
a nagy hirtelen lelepleződött ős-szomszédság játéka,
a szférák zűrzavarának nagy játéka,
istenek játéka, amely szépség-megsemmisítőn és rend-megszüntetőn,
rémítően összekeveri a teremtés istenét és a teremtményeket,
és vígan odaveti mindkettőt prédául a véletlennek,
a tudó anyaistennő iszonya és haragja,
a megismeréstől szabadult, megismerést-megvető isten tréfája és merészsége”

(Hermann Broch: Vergilius halála)

ZENE
The Death of Virgil

1. WATER - THE ARRIVAL
2. FIRE - THE DESCENT
3. EARTH - THE EXPECTATION
4. AIR -THE HOMECOMING