(Kézirat, 13. füzet, majd gépírással letisztázva.)

Erdély Miklós: 1953-ban agyagból női portrét készítettem, aminek letört az orra. Néhány év múlva (a festészeti tasizmus hatására) a csonkult portrét mosógépbe raktam és addig mostam, míg a kézi mintázás nyomai eltűntek róla és fejformájú természetes eredetű vízmosta agyagtömbnek hatott. Később, a nemes anyagok túlzott elterjedés ellen tiltakozva, ezt a száraz agyagtömböt tovább faragtam. Mivel faragás közben egyik szeme kilukadt, mártír kifejezést nyert, ami számomra meggyőzően keveredett az anatómiailag abszurd, barbár, majomszerű karakterével, és így, bár minden ábrázoló jellegű művészettől eltávolodtam, ez a fej szobám állandó tárgya maradt. Az esetleges horpadások és repedések napszak szerint változó megvilágítása következtében a szoborban kifejező mimikát véltem felfedezni a csodálkozástól a dühig.

Erdély Miklós – A happeningről – Istentisztelet a valósághoz

A happenerek legyenek a meg-nem-válaszoltság hősei, mártírjai, túllépve a semmit nem tudás balgaságán. (Ez nem pancsolás, ez már egyetlen határozott ütés a vízre.) A happeningen kerüljenek a résztvevők egymás szeme elé, mint a házaspárok, a másik szemében önmagukat vonják kétségbe egészen addig, míg nem marad belőlük más, mint a kérdés, a közös kérdés. Az állítás helyébe lép tehát a kérdés szentsége.

Kapcsolódó Erdély Miklós oldalak - Befejezetlen mű (Pro-test I-II), 1970 | Eskü 1-6., 1969 | Tévedés, 1967–1969 | Molluszkum, 1967–1969 | Szeánsz és happening, 1971

lásd még - Őrizetlen pénz, 1956

Mindennemű felhasználás a jogtulajdonosok engedélyéhez kötött
© Erdély György <gyo.erdely[]gmail.com> és Erdély Dániel <erdely.daniel[]gmail.com>