Robert Filliou
(1926-1987)

Francia ellenálló, közgazdász, az ENSZ szöuli képviselője, a fluxus tagja, munkásságával a művészet és az élet közötti határok eltűnését célozta meg.

1960-tól költő, hite szerint a művészet alapanyaga a nyelv és a szavak. Daniel Spoerrin keresztül megismeri Emmett Williams amerikai művészt, ekkor szövődik köztük a Filliou haláláig tartó barátság és alkotótársi viszony.

1961-ben Koppenhágában állítja ki először a csomagolópapírra írt verseit és Addi Köpcke galériájában előad egy 53 kilós verset. Ugyanebben az időben a művészet társadalmi szerepét is megkérdőjelezi, Versgazdasági elméletének részeként közreadja a Felfüggesztett verseket, elkezdi az Otthon befejezendő hosszú versek ciklust és Emmett Willams valamint Jean-Loup Philippe társaságában előadja a híres személyek japánra fordított neveiből álló Néma, félhangzó és hangos Kabu´inema című akcióverset.

1962-ben találkozik George Maciunas-szal és bekapcsolódik a fluxus mozgalomba. George Brecht, Ben, Yves Klein, La Monte Young, Bernard Heidsieck mellett ő is részt vesz a P.-A. Gette által a lundi Konsthall-ban szervezett eseményen: Fluxus - Nevető cédille - Totális művészet - Akcióköltészet. Ugyanebben az évben, a Jean-Clarence Lambert által szervezett Versterületen , Addi Köpckével együtt előadja a Père Lachaise No 1 című akcióverset.

1965 és 1868 között George Brecht és Filliou tartja fenn Villefranche-sur-Merben a Nevető cédille nevű nemzetközi folyamatos alkotási non-boutique-ot. Sorra születtek a filmötletek, vizuális költemények, az olcsó és elérhető "művészeti" munkák, a Telefonversek (Dick Higgins részvételével). A Nevető cédille tevékenységét a Something Else Press által kiadott Cédille játékok katalógus foglalja össze.

1967-ben Daniel Spoerrihez és Dieter Roth-hoz csatlakozva Düsseldorfba költözik. Joseph Beuys, George Brecht, John Cage és Allan Kaprow együttműködésével megszerkeszti a Teaching and Learning as Performing Arts (A tanítás és a tanulás mint előadóművészet) című tankönyvet.

Művészetét játékként fogta fel és három fogalom - az állandó alkotás, az örök hálózat (The Eternal Network), valamint az állandó ünnep (Fête Permanente) - köré csoportosította. Ezek jegyében fogant az 1971-től elkezdett Zseniális Köztársaság Területe című, a művészetek és a tudományok közötti határokat elmosó, a magán- és a közélet kérdéseit elméleti úton megközelítő és az emberi alkotóképesség fejlesztését serkentő performansz-sorozat és a Joachim Pfeufer-rel alapított Poipoidrom (1963). Január 17-ét - saját születésnapját - a Művészet Születésnapjává nyilvánította. Azóta művészek és művészeti központok a világ minden táján igyekeznek előmozdítani és hivatalossá tenni ezt a napot és minden január 17-én összegyűlnek ünnepelni.

Filliou helye Duchamp, Schwitters és Cage mellett keresendő, azon művészek sorában, akik a nyelv, a szavak, a hangok, a képek segítségével az alkotás legalapvetőbb kérdéseit vetették fel.

Beke László: Bevezető az 1998-as a Poipoidrom rekonstrukcióhoz

Robert Filliou (1926-1987) életrajz / Bibliography