Gaglione 1940-2040:
Arte Postale / küldeményművészet: olasz kommunikációs művészek
Gaglione 1940-2040: Arte postale/mail art: Italian communication artists, in: Correspondence Art. Source Book for Network of International Postal Art Activity, Contemporary Art Press, San Francisco, 1984, pp. 375–384. (Ed. by Michael Crane – Mary Stofflet)
„Arte Postale” néven fut az 1974 óta Olaszországban fenomenális méreteket öltő mail art, ide értve az egyes művészeket, kiállításokat és kiadványokat is. Bill Gaglione (más néven Dadaland) jelentős figura, aki rengeteget tett a mail art támogatásáért és terjesztéséért. A területen végzett tevékenységéből kiemelendő a „dadazine” fogalmának megalkotása, a N.Y.C.S. Weekly Breeder[1] társszerkesztése, valamint az Anna Bananával együtt szerkesztett Vile International[2] magazin.
Jelen szövege 1979-ben íródott (A ford.)
A futurista mozgalom óta nem látott a világ ennyi energiát és lelkesedést a művészet és a kommunikáció területén Olaszországban. Ahogy Robin Crozier mondta: „Mindenki mindennap kap küldött művészetet Olaszországból.” Az új hullámért leginkább felelős szereplők: Guglielmo Achille Cavellini, Romano Peli és Michaela Versari.
Cavellini[3] 1974-ben indította el öntörténetiesítési projektjét. Kiadta Cimeli című könyvét, ahol azt írja: „Általában a tehetséges művészeket csak haláluk után ismerik el; ekkortól általánossá válik a munkájuk és személyiségük iránti érdeklődés. Kutatni kezdik a művész életét a nála lévő dokumentumok és fotók alapján. Nem kívánom ezt se magamnak, se a munkámnak; én éppen ezért magam gyűjtök és mutatok be mindent, ami engem illet. Ezek az összegyűjtött dokumentumok, még ha nem is fedik le a teljes spektrumot, talán teljesen elvesztek, vagy megsemmisültek volna, ha nem vállaltam volna magamra a listázás feladatát.”
1975-ben kiadta fotókönyvét, majd 1976-ban Quadri della Collezione Cavellini (Living Room Exhibition) című kötetét. 1977-ben a Shakespeare and Company kiadta Guglielmo Achille Cavellini 1946–1976, Incontri/Scontri nella guingla dell’arte című kötetét. Talán az eddig megjelent kötetei közül legjelentősebb az 1978-ban megjelent Nemo Propheta in Patria. Cavellini több mint 16000 példányban postázta világszerte művészek számára a kötetet, a nappali szoba kiállítás sorozat keretei közt. A könyv több mint nyolcvan művész, többek közt Albrecht D., Jürgen Elsasser, Robert Filliou, Anna Banana, Ben Vautier és Edgardo-Antonio Vigo munkáit tartalmazza.
Guglielmo Achille Cavellini, Les Maitres de La Peinture Cavellini 1914–2014, Olaszország, 1976. A művész bélyegei újranyomva a Vile Internationalből, no. 2/3.
Cavellini jelenleg a Postal Art Museumot készíti elő; pillanatnyilag különböző küldeményművészek 400 keretezett művével rendelkezik. Tervei szerint a következő két évben utaztatni fogja a kiállítást a világ nagy múzeumaiban.
A Romano Peli és Michaela Versari által vezetett parmai C.D.O. (Centro Documentazione Organizzazione) csoport és a Mail Art Space az 1970-es évek eleje óta aktív. 1974 februárjában nyomták ki első gyorsnyomdai könyvüket a The Supernatural-t. 1975-ben postázták első mail art felhívásukat képeslap formában. 1976 során a C.D.O. sok kiállításon vett részt, többek között: Poema Tampon (Buenos Aires, Zabala), Arte en la Calle (Madrid, Santiago Mercado), International Exhibition of Mail Art[4] (Recife, Paulo Bruscky). Az 1977-ben szervezett egyéves kiállításukon, a The First International Postal Encounter Art Workers of the Visual Communications-on olyan művészeket mutattak be, mint Genesis P-Orridge, Johan van Geluwe és Hans-Oiseau Kalkman, olyan szerzőktől származó, a művészetet, kommunikációt tárgyaló szövegek kíséretében, mint Angelika Schmidt Nyugat-Németországból vagy Robert Rehfeldt Kelet-Németországból. A Mail Art Space Európa-szerte az egyik legjobban szervezett és legaktívabb tér, archívumában könyvekkel, bélyegzőkkel, művészbélyegekkel és képeslapokkal. A közelmúltban olyan művészek állítottak ki egy-egy hónapra itt, mint Miccini, Cristobal, Banana és Gaglione. Ken Friedman még 1979-ben állított ki.
Két további fontos kiállítást szervezett még a tavalyi év folyamán a C.D.O.: az egyik, az Identikit egy egészítsd ki/ küldd vissza kiállítás volt, a másik, a 26 országból küldött műveket bemutató C.D.O. Mail/Art[5] a Commune di Parma Assessorto Cultura e Teatro közreműködésével jött létre a Nuova Galleria del Teatro-ban, ahol májustól júniusig volt látogatható. A kiállítás ötven oldalas katalógusát adták ki és postázták Romano Peli és Michaela Versari bevezetőjével.
Az eddigi legfontosabb olaszországi kiállítás, amely kitermelte az olasz küldeményművészek „új hullámát” a Mantua Mail ’78[6] volt, amit Peli és Versari szerveztek a mantovai Kulturális Bizottság támogatásával. A Mantua Mail ’78 volt a legnagyobb eddig megrendezett európai mail art kiállítás: több mint 4000 mű érkezett a kiállításra. Kétszáz oldalas katalógus is készült a kiállításhoz, melyben a következő szerzők szövegei jelentek meg: Ken Friedman, Michael Crane, Hervé Fischer, J. G. De Rook, Paulo Bruscky, Horacio Zabala és Guillermo Deisler.
A hálózat másik „nagy öregje” Antonio Ferro, aki a nápolyi Centro Experimentát vezeti. Tavaly szervezte meg a La Post-Avanguardia[7] című kísérleti mail art kiállítást, amihez a Museo del Sannio nyomtatott katalógust.
Egy másik korai küldeményművész, Michele Perfetti vizuális költészeti kiadványokkal és kiállításokkal foglalkozik. Egyik alapító tagja egy ferrarai csoport, a Richeche Inter/Media önállóan fenntartott társaságának. Ez a központ eszközparkjával segíti a kultúra fejlődését. 1976-ban alapították Camerani, Mara Sitti, Cavallima, Gentili és Mattaliano. Megszerveztek egy küldeményművészeti performansz sorozatot Evento ’77 címmel, amihez kapcsolódóan katalógust is kiadtak.
1975-ben Horacio Zabala Edgardo-Antonio Vigóval közösen szervezte meg a The Last International Exhibition of Mail Art ’75[8] kiállítást az Arte Nuevo Gallery-ben (Buenos Aires, Argentína). A kiállításról közölt egy cikket a Postas Argentinas-ban Arte-Correo/Nueva forma de expression címmel. Zabala, miután Olaszországba költözött, Ferróval közösen szervezett egy kiállítást Nápolyban Today Art is a Prison[9] témában. Bizonyos művészeket pedig meghívott, hogy tervezzenek 100 példányszámos képeslapokat a kiállításra.
A Zona firenzei nonprofit csoportja sok kiállítást és eseményt szervez. 1977 februárjában és márciusában tartották az Inbound/Outbound[10] kiállítást, ahol a művészetben tapasztalható alternatívák dokumentumait mutatták be, happeningeken, hangköltészeten, videókon és filmeken keresztül. Az összes beérkező művet tartalmazó antológiát megküldték a résztvevőknek. Tavaly a Zona szervezett egy audio kazetta kiállítást, majd idén februárban egy International Post Card exhibition-t. A livornói Centro Rosciamo, Informazione Sperimentazione Arte Contemporary-val közösen dolgoznak a Copyright című projekten, a vizuális művészeteket bemutató 1979 tavaszán megjelenő antológián. A csoport egyik legaktívabb tagja Maurizio Nannucci, aki maga is részese a vizuális költészeti mozgalomnak.
Mohammed, The Mohammed System, Olaszország, 1979. Kommunikációs modell diagramja.
A Giulia Niccolai és Adriano Spatola alkotta pár is a vizuális költészetben aktív. Ők szerkesztik az egyik legjobb független olasz magazint, a Tam Tam-ot, emellett évente kiadják a Geiger[11] nevű művészeti/ szöveges asszamblázst. Niccolai és Spatola mindezidáig körülbelül ötven költészeti kötetet jelentetett meg.
Szintén közel áll mind a vizuális, mind a hangköltészethez Arrigo Lora-Totino, aki lemezekben, kiadványokban és hangperformanszban utazik. Matteo D’Amboriso Parola Immagine E Scrittura című vizuális és konkrét költészetet bemutató kötetében olyan művészeket találunk, mint Bentivoglio, Ugo Carrega és Mussio.
Az olasz kommunikáció művészek legaktívabbja talán Vittore Baroni, aki épp most ugrott a 79. helyről a negyedikre Buster Cleveland Hot 100 List-jén. Baroni gumibélyegzővel és fénymásolóval dolgozik művészetében, valamint kiadja a Futurgrappismo[12] című publikációt.
Szintén aktív a Rosa Masoni és Nello Castaldo alapította pármai POST/AL/ART csoport. 1977-ben látogatást tettek a San Francisco-i Mail Art Centerben, résztvettek a Mantua Mail ’78-on és az izlandi Blue Show-n,[13] valamint a Black and White Show-n Spanyolországban.
Az alábbi küldeményművészek közelmúltbeli tevékenységéről még szót kell ejtenem: The Mental Traveller; L’Angelo Pretotani; Rino Tacchela és az átlátszó képeslapjai; William Xerra; Guiseppe Buccafusca; Enzo Benedetto; Radu Dragomirescu a nápolyi Farmartból; Pippo Castaldo; Carlo Battisti az Informazione-ből; Andrea Montin; Roberto Riviello; Eugenio Miccini; Sarenco; Mohammed/Plinio Mesciulam a színes fénymásolat műveivel; Desolivis Fernandino; Mario Merz; Luigi Franceschi; Marco Lucchetti; Maurizio Goldoni, aki a Mantua Mail ’78-ra szervezte meg a Communication/Message telefon darabját; Roberto Biasci; Bruno Danini; Ferruccio Dragoni; Gianni Becciani és Alberto Gallinigani, aki az Il Moro mail art kiállítást szervezte a firenzei Studio d’Arte Contemporaneában; Barbara Radice; Dadamaino; Professor M. Fraccaro; Marco Pachetti; Guglielmo Lusignoli; Adriano Altamira; Mario Daniele; Maria G. Bertacci; Peppe Pappa; Piero Simoni; Emanuele Morgan Mignone (ő a performansz művészetben is jeleskedik); Arturo Schwarz, aki a Banana Mail Art Show-t rendezte milánói galériájában 1976-ban; Omar Galliani; Pinuccia Bernardoni; Nino Tommaso Durante; The Critica-O Group; a Data, egy olasz művészeti magazin; Camille Sbrisa és Alzek Misheff, egy milánói performansz tér igazgatói; Dov’e la Tigre; Giancarlo Bocchi, aki az olasz avantgarde T.R.A. magazint adja ki; Giovanni Lista, az a most már Párizsban élő szerző, aki egy teljes könyvet írt az olasz futurizmusról Futurismo címmel; Giancarlo Politi a Flash Arttal; a Pogo punk/dada/copy art magazin; a futurista Bino Sanminiatelli, aki 1917-ben kiadta a NOI magazint; Ken Damy; Patricia Guerresi & Dafne; Ugo Pitozzi; és Luciono Inga Pin performansz tere.
Gianni Becciani, Really, I Don't Know, Olaszország, 1979. Jello-disc original.
Fordította: Kotun Viktor
__________________
[1] Lásd bővebben: artpool.hu (A ford.)
[2] Lásd bővebben: artpool.hu (A ford.)
[3] Cavelliniről lásd bővebben: artpool.hu (A ford.)
[4] Lásd bővebben: lomholtmailartarchive.dk (A ford.)
[5] Lásd bővebben: artpool.hu (A ford.)
[6] Lásd bővebben: artpool.hu (A ford.)
[7] Lásd bővebben: artpool.hu (A ford.)
[8] Lásd bővebben: artpool.hu (A ford.)
[9] Lásd bővebben: artpool.hu (A ford.)
[10] Lásd bővebben: artpool.hu (A ford.)
[11] Lásd bővebben: artpool.hu (A ford.)
[12] Lásd bővebben: lomholtmailartarchive.dk (A ford.)
[13] Lásd bővebben: lomholtmailartarchive.dk (A ford.)