Ryosuke Cohen: Brain Cell (1985)
kapcsolódó írások:
Vittore Baroni: Brain Cell – Ryosuke Cohen neurális kollázsai
Ryosuke Cohen: Mail Art – Brain Cell – fraktál (1997)
Ryosuke Cohen: Mail Art – Brain Cell – fraktál (1999)
Japán gazdasága jelentős haladást ért el manapság. Ezért az Egyesült Államok és Nyugat Európa védelmezni kezdték a termékeiket. A piaci feszültségről szóló híreket nap mint nap tárgyalja a televízió és a sajtó. A háború után mi japánok minden bizonnyal gazdaggá és közismerten gazdasági ragadozókká váltunk. A japánban gyártott termékek elárasztják a világot. Japán autókat használnak Dél-Kelet Ázsiában. Mindenhol sorra tűnnek föl a japán cégtáblák. Nem tudom hogy ez helyes-e vagy sem. Mindazonálltal, a gazdaság fellendülése ellenére nem túl sok haladásról számolhatunk be a kultúra területén. Japánt kizárólag a klasszikusokról ismerik, mint Kabuki és Noh darabjai, a bonsai növények és a Zen meditáció. Ezért a külföldiek közül sokan azt hiszik, hogy a japánok gondolkodó és meditatív emberek. Országunkban a művészeti ágak közé a kerámia, a japán tánc, a kalligráfia és a festészet tartozik. Még a főzés is művészetnek számít. A művészetet mentális tevékenységnek mondhatjuk, gondolják a kortárs művészetről Japánban, de a legfontosabbnak és legértékesebbnek azt tartják, hogy egy munkára minél több pénzt és időt áldozzanak. A múltban a művészetet a szellem és törekvés tette nemessé és szentté. Ezeket a formákat ma ügyesen ötvözik a múzeumok és galériák kiállításainak és nyilatkozatainak értékeivel. Az emberek azt a tévhitet dédelgetik, hogy a hivatalos galériák kiállításain láthatók a legjobb munkák. Mindemellett, a külföldi művészeti hírek csak azokat az embereket célozzák meg Japánban, akik elfogadják a művészeti feltételeket, ezért szinte alig juthatunk hozzá pontos hírekhez. Japán határainak megnyitásakor, a Meiji erában, a külföldről hazatértek vezették az ország politikai, gazdasági, kulturális és tudományos életét. Hála az erőfeszítéseiknek, Japán jelentős modernizáción ment keresztül. A művészetet tekintve azonban, a Párizsból és New Yorkból hazatérteket ismerték el kitűnő művészként.
Az impresszionisták elvesztették a valódi természetet az idő sodrásával és technikai korlátokba ütköztek. Napjainkban a művészet túlon túl gondolatiahhoz hogy a művészetben rejlő játékosságot érezzük; a Guiness könyvben bemutatott munkák nagyon érdekesek. Ez vétek, mert ők tisztelik a galériákat és múzeumokat. Mikor a legnagyobb tehetségek, mint Cézanne, Picasso, Duchamp feltűntek, néhány évtizeden keresztül aktívan résztvettek a művészei életben. Aki művésszé akart válni, hozzájuk szeretett volna csatlakozni és így mutatta meg eredetiségét és kreativitását. A számítógépek és az információs technológia magas fejlettségével egyidőben a mindennapos életünk és körülményeink nagy mértékben megváltoztak. Kisgyerekek kezelik a számítógépeket, a világ hírei és a gazdasági kondíciók jelentései az információs hálózaton keresztül akár egyetlen nap alatt hozzáférhetők. Így néz ki napjainkba a világ. Úgy gondolom, hogy ebben a korszakban egy géniusz nem tudja irányítani a művészet folyamát.
Ryosuke Cohen: Brain Cell
A mail art hálózat nem merül ki a művészek közti munkák puszta cseréjében. Nagyon fontos mozzanat az, hogy az emberek nagy számban különböző országokból csatlakoznak a hálózathoz. B-től A-hoz küldve, C-től B-hez, D-hez vagy E-től C-hez, majd E visszaküldi A-nak vagy D B-nek vagy C-nek, ezen a módon bővül a hálózat. Egykor az emberek azt hitték hogy a művészet nem más mint a művészek kiváltságos csoportjának alkotásai, ezért kirakták a bekeretezett képeket, és ésszerűtlenül beárazták őket árucikként. A művészetet anyagi természetűnek tartják. Én azt gondolom, a művészet információ. Mindazok személyisége és kreatív ereje, akik követik a mail art hálózat szellemiségét, információként terjed. Mi szívesen használjuk egymás bélyegeit és borítékait. Örömmel használjuk és ajáljuk fel őket. Nincs szükségünk arra, hogy az eredetiségünket hangsúlyozzuk. Ez egy 180 fokos fordulatot jelent a múlthoz képest. A legcsodálatosabb mozgalom a mail art hálózat, amely a jelenkori művészek és művészet külömböző problémáit tudja megoldani: az autoritás, az információcsere, túlontúl fogalmi művészet, téves szentképzetek és hasonló kérdéseit.
Most olyan vagyok, mint egy űrpilóta aki űrhajóban utazik. Utazom és közben új csillagokat keresek. Minden csillag csak egy kis pont az űrhöz képest. A Föld, a Hold, a Mars és a Szaturnusz egymáshoz képest eltérőek. Ugyanígy minden csillagnak megvan a maga külömbözősége (személyiségében és eredetiségében). Ugyanakkor nincsen fénye és súlya ami befolyásolni tudná az egész űrt.
Nos, a művemet Brain Cell-nek, azaz agysejtnek nevezem, mert az agy struktúrája egy mikroszkópon át szemlélve hasonlít a mail art hálózatának grafikonjához. Idegsejtek ezrei kapaszkodnak egymásba és halmozódnak egymásra csak úgy mint a mail art hálózatban.
1985 szeptember, Ryosuke Cohen
Fordította: Antal Márta