Ryosuke Cohen: Mail Art – Brain Cell – fraktál (1999)
kapcsolódó írások:
Vittore Baroni: Brain Cell – Ryosuke Cohen neurális kollázsai
Ryosuke Cohen: Brain Cell (1985)
Ryosuke Cohen: Mail Art – Brain Cell – fraktál (1997)
Tizenöt évvel ezelőtt, egy szemkápráztató bogár vagy egy csodaszép szárnyú pillangó helyett egy ganajtúró-bogarat kaptam levélben Ruggero Maggitól Olaszországból. A rovar földes volt és átlátszó borítékban érkezett. Még mindig emlékszem az azt követő napra és a Byron Blackkel folytatott éjszakai beszélgetésünkre, Maggi erőteljes művészi elképzeléséről, amit az Amazonas vidéke inspirált. Black abban az időben videoművészetet tanított egy japán művészeti iskolában, és azt tanácsolta hogy írjam Cohennek a nevem, miképpen a zsidók, a valódi japán Kouen helyett; japán vagyok, Osakában születtem 1948-ban.
A dél-amerikai Amazonasban sokfajta kis állat él egymásra utalva, mint a hangyák, lehullott levelek alá elbújt kis rovarok, a nagyobb fákon élősködő páfrányok és zuzmók az elszáradt fákon vagy nagyobb fákkal, állatokkal vagy madarakkal együttélő gombák. Ők alkotják együtt a trópusi erdőt. Azonban az emberek fokozatosan megtanultak külömbséget tenni a hasznos és a haszontalan dolgok között. Megkülömböztetjük a ház építésre alkalmas nagyobb fákat az erre alkalmatlan kisebbektől, külömbséget teszünk ehető és ehetetlen teremtmények között, és a háziállatként tartható és nem tartható madár és halfajták között. A külömbség-felismerő attitűd, mégis, sok kis állat pusztulását okozta, melyek természetüknél fogva az Amazonas ökonómikus rendszerének alapvetően fontos részét képezték. Ez a napjainban gyakorta vitatott emberi magatartás nem csak az Amazonasnál, hanem a világ minden részén érvényes. Ugyanez a megkülömböztető attitűd Japánban szörnyű árvízeket okozott a tájfun-idény alatt. Óriási mennyiségű eső ömlik le a mesterségesen ültetett cédrus és hinoki fákról és a víz kiönt a medréből. Tavasszal sokan szenvedünk a szénanáthától. Ezt az immunrendszer gyengesége okozza. Ezt a hiányosságot mi magunk okoztuk, kizárólag tűlevelű fákat ültettünk a földbe, túl tiszta életet biztosítva ezzel magunknak. Néhány orvos rakaszkodik ahhoz hogy a szervezetünkben legyenek paraziták, amivel visszanyerjük a védettséget.
Ryosuke Cohen egyik borítékja.
Anélkül alakítottuk ki gazdag és kényelmes életünket, hogy bizonyos dolgokat valaha észleltünk vagy említetésre méltattunk volna. Eszerint, éppen elveszítjük, vagy már el is veszítettünk sok olyan dolgot ami a korábbi gazdag és komfortos életünk alapvető hozzátartozója volt. Manapság pedig az ökológiai problémákon felül olyan szociális problémákkal is körbe vagyunk véve, mint a fiatalkori bűnözés és a nemzeti kisebbségekkel szembeni diszkrimináció.
A művészeti világ sem képez ez alól kivételt, a művészek szintén alá vannak rendelve a fent említett tendenciának. A modoros galériák és kiállítások eltaszították maguktól az anyagilag hátrányos helyzetben lévő alkotókat. Ezen felül lehet hogy a merev oktatási rendszerek az iskolás gyerekek művészeti érzékenységét is deformálták, még akkor is ha manapság a művészi készség nem jelent sokat. Továbbá az is elképzelhető hogy túl nagy fontosságot tulajdonítottak az euro-amerikai értékeknek, még a művészi kritikában is. Az elmúlt néhány száz év alatt az erdők fele eltűnt az életmódunk változása következtében. Szembe kell néznünk olyan globális méretű környezeti problémákkal, mint a savas eső, az ózonlyuk, az üvegházhatás, stb. Ilyen nehéz időkben Ruggero Maggi Amazonas-művei az újrakezdést és a valódi művészetünk újraépítését szorgalmazza, kitartóan arra sarkall bennünket, hogy itt az ideje nekilátni végre.
A mail artban egy hálózat teljesedik ki, ahogy az üzenet A-tól B-hez, B-től C-hez, C-től D-hez, D-től A-hoz, C-től A-hoz jut. Nem vagyunk kétszemélyes kommunikációra korlátozva. Ezen felül, a beérkező leveleket kollázsokká egészíthetjük ki és úgy küldhetjük vissza, vagy akár mások elképzeléseit is megvalósíthatjuk saját leveleinkben. Ha egy testként tekintünk rá, úgy tűnik, mintha egy nemlineárisan felépülő agyszerkezet lenne számos összetett és körülfont idegsejttel. Ezért ezt a fajta művészetet „Brain Cell”-nek (agysejt) neveztem el és 1985 júniusa óta folyamatosan fogadom az új mail art alkotásokat. Ma már több mint 5000 tagja van a hálózatnak a világ 80 országából, és műveink száma 1999. márciusában összesen 442 volt.
Kitaláltam egy új szót: „Copy-Left”, ami azt jelenti, szerzői jog mentes, ezt a szót nyomtatva elküldtem borítékon, és a pecsétjét is elküldtem mindenkinek. Ahogyan én is tettem, a Mail Art világában használhatók mások pecsétjei, matricái, bélyegei, és nyomtatott formában is hirdethetjük elképzeléseinket. Emellett élvezetet nyújthat más munkáinak a megváltoztatása is, amikor kollázst készítünk belőle és elküldjük más művészeknek az új munkát. Így a Mail Art művek gyakran változnak nem csak a megjelenés tekintetében, hanem az eszmeiség tekintetében is, olyan elképzelhetetlen módon, melyet egy önálló művész sem tudna megteremteni egyedül.
Jugoszláviából Andrej Tisma és Nanad Bogdanovic elküldte nekem a „No-ism” pecsétjét. A „No-ism” arra utal, hogy a Mail Art világában nem létezik központi ideológia. Japánul a „No” agyat jelent. A „No”-t én kétértelműen, az angol „nemlétező” és a japán „agy” jelentéssel használom. Ennek eredményeként én is küldtem a világon mindenhova „No-ism” pecséteket. Hasonlóképpen nap mint nap én is kapok különböző képeslapokat, fénymásolatokat, kollázsokat, rajzokat, számítógépes grafikákat, katalógusokat, fotókat és kazettákat postai úton, faxon, e-mailben és az Interneten. Csodálatos látványt nyújtanak, a kifejezésmódnak és eszmeiségnek rettentő sokaságát mutatja meg. Ezért azt gondolom, hogy a Mail Art óriási világában minden fajta „izmus” káoszszerűen keveredik egymással. Nem csoda hogy egyetlen egy ideológia sem képes túlélni vagy uralkodni.
Ahogyan egyszer Ray Johnson nyilatkozta, a Mail Art nem csupán egy művészeti mozgalom, sokkal inkább egy megatrend, amely elvárja tőlünk, hogy a tudatunkat folyamatosan változtassuk.
Ryosuke Cohen: Brain Cell
A svájci H.R. Fricker „Tour-ism” fogalmával sok művész rokonszenvezett. Nekem is volt alkalmam utazásokat tenni Európába (1987), Észak-Amerikába (1989) és ismét Európába (1990). Útjaim során sok Mail Art művésszel kötöttem barátságot.
Ezután tudtam igazán érzékelni a Mail Art tendenciáit és művészeinek sokrétű helyzetét. Nekem más tapasztalataim voltak, mert otthon általában elfoglalom magam a művek elkészítésével és rendezésével, és sokat tanultam a művészekkel eltöltött idő során. Néhányuk nagyon természetes életet élt, mások a világ békéjére voltak rendkívül érzékenyek. Volt olyan is köztük aki akkor volt hajlandó alkotni, amikor igazán elemében volt. Mindenkinek szembe kellett néznie anyagi és politikai kihívásokkal és a postai kommunikáció nehézségeivel, de túljutottak ezeken a problémákon és egy nagyon pozitív hozzáállást tanusítottak. Azt gondolom, hogy az attitűdjük nagy mértékben külömbözik a japánokétól. Útjaim során azt tapasztaltam, hogy a Tour-ism fogalom a művészet értelmezésének a megújulásához vezethet azáltal, hogy a világot „művészi” szemmel vizsgáljuk. Ez nem egyszerűen egy utazás és városnézés.
A német Angela és Peter Netmail a Tourism fogalmat globálisan a gyakorlatba ültette azzal, hogy a világ különböző pontjairól küldtek nekem leveleket. Azt hiszem, hogy tapasztalataik messze meghaladhatják a mi képzelőerőnket, eljutva a jövő kinyilatkoztatásáig, és a művészet értelmének meghatározásáig.
1997 óta a szokásos Brain Cell levelek mellett a fraktál koncepciójára épülőket is küldök. A fraktál szó önhasonló alkzatokat jelent, melyet a francia matematikus, B. Mandelbrot vezetett be az IBM Watson Intézetben. Picassora és Cézanne-ra az afrikai szobrászat volt nagy hatással, Van Goghra Hokusai és Hiroshige, Pollockra Dali és Miró, ugyanígy számos művész és Mail Art művész már ránk is hatást gyakorolt. Mondanom sem kell, én a legnagyobb mértékben a hatása alatt állok néhány Mail Art művésznek, a dadaistáknak és a fluxusnak. Huszonöt éve tanítok művészetet gyereknek. Nemrégiben elkezdtem testi fogyatékos gyerekeket tanitani, akik szintén nagy mértékben hatottak rám.
Azoknak a művészeknek és gyerekeknek a töredék részei keverednek bennem. Ezek és az eredeti részek nem zárják ki egymást, mint a kaktusz tüskéi, hanem épp ellenkezőleg, együtt törnek a legmagasabbra. Ez a belső világ azt a valódi érzetet kelti bennem, hogy más művészek számos töredékén osztozom, ami abból az élményből fakad, hogy személyes, szerzői jogdíjaktól mentes kapcsolataim vannak, melyeken keresztül átalakíthatom mások mesterműveit újabb művészekkel, és abból a szabadságból, amit a Copy Left szó képvisel, az ideológiáktól való mentesség - vagyis a No-Izmus.
Mint mindennap alkotó Mail Art művész, úgy dondolom, hogy a Mail Art egy dinamikus médium. De én inkább így fogalmaznék: „A Mail Art lényege a dinamizmusban áll”. Mert többek lehetünk puszta egyéniségünknél, és képessé válhatunk új szellemben alkotni műveket, csupán azáltal, hogy részei vagyuk az egész hálózatnak, és hogy sok más művésszel osztunk meg töredékeket.
1999 Március Ryosuke Cohen
(japánról fordította: Yukio Teratani, Vittore Baroni néhány megjegyzésével kiegészítve.)
---
Brain Cell felhívás
Küldd el bélyegzőtervedet, gumibélyegződet vagy 150 matricádat. Kinyomtatom vagy felragasztom a kapott anyagokat egy A3-as papírra, 150 példányban. Minden résztvevőnek visszaküldök egy kész lapot a résztvevők listájával együtt. 8–10 naponta adok ki egy-egy számot, ezen átlag 60 ember munkái szerepelnek. A Brain Cell mindig keresi a változás lehetőségeit, nem kíván beállni, továbbra is szeretné ellátni a hálózatban betöltött funkcióját. Ezért... ne küldj rengeteg mindent több számra előre. Kérlek egyszerre csak egy számhoz küldj anyagokat! Köszönöm.
Ryosuke Cohen
2-5-208 Niihamacho Ashiya-city Hyogo 659-0031 Japan
http://www.ryosukecohen.com
E-mail: braincell@k6.dion.ne.jp
Fordította: Antal Márta