Születésnapi üzenetek és visszaemlékezések Klaniczay Júlia, az Artpool társalapítója 70. születésnapja alkalmából
Charles Dreyfus Pechkoff
Klaniczay Júlia és Galántai György látogatóban Charles Dreyfus-nál, Párizsban, az 1982-es Artpool's Art Tour során
(fotó: Galántai György)
Júliának!
Ahhoz, hogy Júlia korát elérjem, vissza kellene lépnem az időben, erről az erőfeszítésről inkább lemondanék, mert Klaniczay Júlia maga a fiatalság. Júliához és Galántai Györgyhöz fűződő emlékeim élénken élnek, még ha a kilencvenes évekre nyúlnak is vissza*.
Időrendben az első a Fluxus 30. évfordulójára rendezett "Fluxus zászlók" Artpool projektben való részvételem, 1992. szeptember 25-től október 11-ig. Amikor megnyitom az Artpool honlapját, meglep a Fluxusnak szentelt rendkívüli figyelem. Mi lehetne ennél ösztönzőbb, tekintve, hogy 1973-ban kezdtem meg doktori tanulmányomat a Fluxusról, és hogy ez a nemzetközi köd soha nem hagyott el ... a 60. évfordulót Genovában ünnepeltem. Újra látom (az Artpool honlapján) a Liszt Ferenc téri zászlómat, csodálatosan elhelyezve egy kecses épület első emeleti erkélyén. Egy másik képen szabadabban egy dróton, egy fa előtt, feltehetően, a budapesti Champs-Élysées-n. Egyik barátom édesapja, René Journiac, a Francia Köztársaság elnökének beosztottjaként az afrikai ügyekért volt felelős. 1976-ban részt vett a Közép-afrikai Köztársaság császárának, I. Bokassának a megkoronázási ceremóniáján a nemzeti politikai pártban egyesült közép-afrikai nép akaratából. Örökül kaptam egy textíliát, melyen egy I. Napóleon koronájához nagyon hasonló korona látható, és más minták mellett az Éljen I. Bokassa császár és Catherine császárné felirat áll (Catherine a 17 feleség egyike volt). A politikai fluxus kiköpött mása.
Marseille-ben újra láttam a zászlómat, Júlia és György elhozták a kivételes Poésure et Peintrie kiállításra, amikor kedves barátunk, Julien Blaine volt a város kulturális tanácsosa. Ebből az alkalomból készült egy fotó Júliáról, Györgyről, Julienről, a néhai Sarencóról és rólam, mögöttünk a koronázási textíliával.
Amikor 1995-ben, majdnem harminc évvel ezelőtt Budapesten jártam, természetesen megtettem kötelező látogatásomat az Artpoolban, Júlia pedig eljött megnézni a performanszomat az Almássy téri Művelődési Központba. Az életemet kockáztatva egy felfújható babát akasztottam a plafonra, nagyon-nagyon magasra mászva. Papp Tibor mesélt nekem a magyarok prüdériájáról, ő maga írt egy verset – a budapesti Francia Intézet számára –, amiben hihetetlenül sok trágár kifejezés volt. Ugyanebben az évben Júlia csak a Transart Communication 3-ra tudott elutazni, a közeli Szlovákiába, Nové Zamkyba. Hogy ismét láthasson engem fellépni, és hogy körülvegye az a sok alkotó, akikkel a világot járva itt-ott találkozom.
1995 és 1997 között Párizsban, a rue Bonaparte 12-ben laktam egy apró, körülbelül tizenkét négyzetméteres cselédszobában, az École Nationale des Beaux-Arts szomszédságában. Ott volt a franciaágyam. Az ajtó vége és az ágyam között mindössze két centiméter volt. Ha valaki kinyitotta az ajtót, jobbra ételt lehetett melegíteni, aztán a fürdő, balra pedig az ágy. Júlia és György ismerte ezt a helyet. Ha jól emlékszem, még néhány dokumentumot is sikerült átadnom nekik, amiről szívesen nyilatkoznak, ha van szerencséd ellátogatni az Artpoolba. Milyen szerencsések vagytok... Boldog születésnapot Júlia. Milyen fantasztikus munka, milyen emberfeletti kitartás, kedves Júlia, kedves György, többek vagytok mint példaképek, ti vagytok A LEGKIVÁLÓBB PÉLDAKÉPEK. Köszönöm szépen és boldog születésnapot még egyszer Júlia.
Charles Dreyfus Pechkoff
(2024)
* Igazából jóval korábbra: Charles már az Artpool alapításától fogva rajta volt a címlistánkon és 1982-ben az Artpool Art Tour során Párizsban személyesen is találkoztunk és kiadványokat cseréltünk (KJ)
Utóirat (2024. október)
1. Alaposan tévedtem!
Júlia küldött nekem egy fotót 1982-ből. Abban a lakásban vagyunk, ahová Barbroval nemrég költöztünk, a Rue Ferdinand Duval-on, a Rue Charles Baudelaire közelében; a negyedik emeleten, a Bastille keleti részén, a kézművesek negyedében. Az ablakaim alatt, amelyek a Faubourg Saint Antoine-ra néznek, a 19. század folyamán számos barikádot emeltek, amelyeket Eugène Delacroix híres festménye örökített meg.Épp akkor költöztünk el a nem kevésbé történelmi Marais negyedből. Júlia háttal guggol, két lemeztartó előtt. Az egyik lemez ki van véve: talán John Cage egyik vinyllemeze, amelyet Barbro és Oyvind (akkor még házasok) New Yorkban vásároltak, vagy egy hangköltészeti felvétel.
A padlón látható egy szőnyeg, amelyet 1971-ben vettem Iszfahánban, amikor egy Citroën 2CV-vel utaztam Benáreszbe (10 dollárért vettem, egy egész napos alkudozás és teázás után); távolabb a háromlábú asztal, ahol ragasztószalagos műveimet és több száz konkrét verset készítettem. A háttérben látható a könyvtár, amelyet Júlia biztosan átnézett, és amelynek segítségével eljutottunk a közös barátokhoz, akik ma már a művészettörténet részét képezik, amit a fiatal kutatók kell, hogy továbbadjanak a jövő generációinak.
Köszönöm Julia ezt a fényképet, amely megdönthetetlen bizonyítéka barátságunknak és ragaszkodásunknak ugyanazokhoz a alkotókhoz, akik ma is örömet okoznak nekünk. Egy pillanatfelvétel, amely visszarepít minket, és én nagyon örülök ennek a még régebbi találkozásnak, több mint tíz évvel azelőtt, mint amire emlékeim visszanyúlnak. Köszönöm Julia, és még egyszer boldog születésnapot!
2. Megint tévedtem:
A Marais-ban a cím 75004, 11 rue Ferdinand Duval
A fotó 1982-ben készült, a 75011, 1 rue Trousseau cím alatt
