Clive Phillpot: KÖNYVEK KORTÁRS MŰVÉSZEKTŐL
Warhol mellett jószerével csak egy olyan művész van, akinek nagy kiadó publikálta a könyvét. Sol LeWitt Geometrikus formák és színek (Geometric Figures and Color, 1979) című alkotása volt az egyetlen igazi könyvmunka az Abrams kiadó „Művészkönyvek” sorozatában. A kereskedelmi terjesztőhálózat előnyeit élvező kiadvány széles körben ismertté vált. LeWitt valószínűleg minden idők legtermékenyebb könyv-multiplika művésze. Első könyve, a Serial Project #1, az Aspen című 1966-os „dobozmagazinban” jelent meg. Első önálló kiadványa, Az egyenes vonalak négy alapvető fajtája (Four Basic Kinds of Straight Lines) 1969-ben látott napvilágot. 1983-ra a LeWitt által jegyzett könyvek száma már meghaladta a harmincat.
A LeWitt-könyveknek – akár rokonítható jelekre vagy tárgyak sorozatára, akár következetesen végigvitt és kimerített permutációs eljárásokra épülnek – az a tulajdonság adja fő jellegzetességét, ami minden könyvben közös: a sorozatszerűség. A könyv természeténél fogva alkalmas sorozatok bemutatására – ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy LeWitt művei tulajdonképpen csak ritkán nevezhetők eredeti könyvmunkának, többnyire más médiumokban kifejtett tevékenységét dokumentálják.
Az egyenes vonalak négy alapvető fajtája egy négyzet alakú könyv, amelyben négy vonal szerepel, az összes lehetséges kombinációban. A mű abszolút következetességgel valósít meg egy világosan megfogalmazott elgondolást. A ‘69 utáni könyvek hasonló elvet követnek: előbb megadják az érvényes jel-vagy formaszótárt, azután pedig logikai sorba rendezik, permutálják vagy kombinálják a szótár „szavait”. LeWitt a logikai műveleteket olykor magán a papírlapon hajtja végre, máskor azokon a térbeli alakzatokon, amelyek fotói a könyvbe kerülnek.
Sol LeWitt, Az egyenes vonalak négy alapvető fajtája, 1969.
Modern Művészetek Múzeuma, New York
1977-ben LeWitt módszert vált: új fotó-könyvei nyitott sorozatok, ki nem meríthető variációk. A Téglafal (Brick Wall, 1977) például harminc, egymástól alig különböző fekete-fehér felvételt tartalmaz egy csupasz téglafalról, a Fotórácsok (Photogrids, 1977) színes felvételein pedig különféle „talált” rácsalakzatok – ablak- és ajtórácsok stb. – szerepelnek. A rácsok – ugyanúgy, mint a későbbi Önéletrajz (Autobiography, 1980) tárgyai – csoportokba vannak rendezve, de nem alkotnak és nem is alkothatnak zárt struktúrát.
Sol LeWitt, Önéletrajz, 1980. (első borító)
Noha LeWitt általában csak kész sorozatai dokumentálására használja a könyvet, nem kevés eredeti könyvmunkája a műfaj leggondosabban kivitelezett darabjai közé tartozik. Tevékenysége más művészeket is a médium használatára bátorít – s nemcsak Amerikában, hiszen sokfelé publikál, s kiállításain is szívesen szerepelteti könyvmunkáit.