Clive Phillpot: KÖNYVEK KORTÁRS MŰVÉSZEKTŐL
A hatvanas és hetvenes évek fordulójának tipikus művészkönyvét az egyszerűség és eszköztelenség jellemezte. Gyakoriak – sőt Hollandiában és Olaszországban szinte egyeduralkodók – voltak a konceptualista, minimalista és más rokon törekvéseket kifejező, komoly hangvételű, gyakran csak szavakat tartalmazó, fehér borítójú, füzet alakú kiadványok. Weiner korai könyvei éppúgy ebbe a sorba illeszkednek, mint Richard Long néhány munkája, így például az Egy folyó partjáról (From Along a Riverbank, 1971).
Long távoli helyeken dolgozott, s az időjárás viszontagságainak kitett műveiről sosem szerezhettünk volna tudomást, ha nem dokumentálta volna őket. A dokumentálás fő módszere a fotografálás volt, s a fotókat könyv-formában lehetett a leghatékonyabban terjeszteni. De Long nem pusztán dokumentálásra törekedett: már első könyvében megfogalmazta, hogy a tájba illeszkedő mű és a róla készült fotó, illetve fotógyűjtemény elválaszthatatlanok egymástól. A Richard Long-szobor Martin és Mia Vissernek, Bergeijk (Sculpture by Richard Long made for Martin and Mia Visser, Bergeijk, 1969) című könyvében világosan utal rá, hogy a fotógyűjteménynek „nem az a feladata, hogy dokumentáljon: ez maga a Martin és Mia Vissner számára készített szobor”. Majd hozzáteszi: „a szobrot kizárólag azért hoztam létre, hogy lefényképezzem”. Másutt egy olyan árokrendszerről ír, amelynek létrehozásakor „speciális kamera-beállításokat” vett figyelembe. Az a kijelentés, hogy a könyv vagy a fotó maga a szobor, tipikusnak mondható. Hasonló beállítottságot fejez ki a következő passzus is, amely az 1969-ben létrehozott „konceptuális művészeti újság”, az Art-Language első számában olvasható: „Tekinthető-e ez, a konceptuális művészet mibenlétével foglalkozó szerkesztőségi cikk konceptuális művészetnek?” A kérdésfeltevés jól tükrözi, milyen hihetetlenül nyitott és rugalmas volt a hatvanas évek végének művészete. Ne feledjük, hogy ugyanebben az évben került sor Sieglaub 1969 július, augusztus, szeptember című kiállítására – amelyen (vagyis: amelynek katalógusában) Long is szerepelt.
A művészet fogalma annyira tággá vált, hogy nem volt az a tárgy, jelenség vagy éppen könyv, amit ne lehetett volna művészeti alkotásnak nevezni. Ami voltaképp úgy is kifejezhető, hogy a maga nemében minden emberi tevékenység művészet. Long szobor-könyve inkább az első megközelítésmódot juttatja az eszünkbe, későbbi művei inkább a másodikat. Mert bármi volt is a fotók funkciója, Long mindenekelőtt könyvtervezőként hívta fel magára a figyelmet. Ahány Long-könyv, annyi ország, és mégis mind hasonlít egymásra, hasonló a tipográfia, a laptükör, a képek elhelyezkedése – s a könyv-formától lényegében független tartalom.
Richard Long, Két juhászkutya, 1971.
Modern Művészetek Múzeuma, New York
1971-ben publikálta az Art and Project Long A folyó partjáról című könyvét, mely – a szintén az Art and Projectnél megjelent A tópartról (From Around a Lake, 1973) című darabot leszámítva – minden más munkájánál könyvre szabottabb. A mű egyébként meglepő hasonlóságot mutat Ruscha szintén 1971-es Pálmafákjával (A Few Palm Trees). Nemcsak a botanikai érdeklődés közös, hanem az a mód is, ahogy a növények képét kivágják és elkülönítik. Az ugyancsak 1971-es keltezésű Két juhászkutya (Two Sheepdogs) viszont sziklás prérik fotóiból és rövid képaláírásokból áll. A képaláírások aktív szerepet játszanak. Amikor egy kép alatt azt olvashatjuk, hogy „Azt csobogja a patak, hogy megérintettelek”, a táj elemei antropomorf jelentéssel telítődnek.
Long egyik újabb könyve, a Tizenkét munka (Twelve Works, 1981), kizárólag szavakat tartalmaz, egy másik pedig, a Dél-Amerika/puma, nap, spirál (South America/Puma, Sun, Spiral, 1972) szavakat és piktogramokat, de újabb keletű kiadványai is többnyire a régebbieknél megszokott képet mutatják. A távoli helyeken rejtőző, vagy múzeumokban, galériákban közszemlére tett művek fotói között nincs szerves kapcsolat. Bármennyire is meglepők maguk a felvételek, a könyvek tulajdonképpen nem többek albumoknál.