Falussy Mira írásai a kapolcsi 51-es körzetben
2026 július–augusztusában az Artpool Művészetkutató Központ "A jövő tovább épül" c. kiállítás-eseményén

közreadja a LUFT ART PRESS

≈≈≈≈≈

Luft Art Press, 2026. július 30.

Az 51-es körzet és a Galántai Ház az Artpool és Galántai György kortárs, avantgárd művészeti bázisa a Művészetek Völgye Fesztiválon Kapolcs főutcáján Kossuth u. 51. és 53.

A helyszín neve a házszámról és a nevadai titkos bázis ironikus párhuzamáról kapta. A művészi szabadság és a véletlenek helyszíne.

A progresszív, multimédiás és konceptuális kiállítások nem galériában, hanem egy hagyományos falusi porta átalakított tereiben találhatók pincék, padlások, kertek, egykori disznóól és fafészer.
Interaktív hang- és videóinstallációk, amelyek a magyar avantgárd múltjára pl. Balatonboglárra és a jövő filozófiájára reflektálnak.

≈≈≈≈≈

Luft Art Press, 2026. július 31.

A kéz mint univerzális jelkép

Galántai György Kezek 1995 projektje egy olyan nemzetközi mail-art együttműködés volt, amely az emberi kezet mint az alkotás, a kommunikáció és a személyes kapcsolatok egyetemes szimbólumát állította a középpontba.

A felhívásra érkező művek a kéz motívumát vizsgálták a legkülönbözőbb formákban.
Megjelent többek között mint az emberi érintés, mint az azonosítás és a metakommunikáció kifejezőeszköze.

Galántai György célja az volt, hogy a vasfüggöny leomlása utáni években tovább éltesse és tágítsa az analóg, postai úton működő nemzetközi művészbarátságokat.
A projekt bebizonyította, hogy a művészet képes országhatárokon átívelő, közös kollektív gondolkodást generálni egyetlen egyszerű téma mentén.

≈≈≈≈≈

Luft Art Press, 2026. július 31.:

Aktív archívum mint élő organizmus...

Galántai György neoavantgárd és fluxus művészetében, illetve az általa alapított Artpool Art Research Központban a könyvek és a könyvesszekrények egészen sajátos, konceptuális és politikai jelentést hordoznak. Számára a könyvtár nem egy passzív tárolóhely, hanem egy aktív művészeti médium és ellenállási forma. Galántai a könyvesszekrény és az archívum motívumát használja például a kapolcsi projektekben vagy a budapesti bázisokon, amelyekkel konkrét üzeneteket közvetít
A könyvesszekrény az ő koncepciójában az archívum és a polcok egy folyamatosan működő, szellemi-alkotói teret jelentenek. Egy olyan interaktív csomópontot, ahová a művész és a látogató is beépítheti a saját gondolatait, így a polc maga is folyamatosan változik, növekszik.

A Kádár-rendszer alatt a balatonboglári kápolnaműterem és az Artpool korai évei idején a hivatalos kultúrpolitika szigorúan cenzúrázta a művészetet és az irodalmat.
Ebben a közegben egy alternatív, szamizdat kiadványokkal és külföldi „mail art” postai művészet anyagokkal teli könyvespolc a szabadság és a tiltott információk bázisát jelentette.
A könyvesszekrény elrejtett, mégis hozzáférhető tudást szimbolizált egy olyan korban, amikor a független gondolkodás illegálisnak számított.

Azzal hogy a könyvszekrény Kapolcs K51 kontextusában egy régi parasztház padlására, pincéjébe vagy konyhájába kerül Galántai a hétköznapi, vidéki teret alakítja át szellemi központtá.
A könyvek jelenléte a fafészerben vagy a disznóólban a magas kultúra és a profán mindennapok elgondolkodtató sokkoló ütköztetése.

≈≈≈≈≈

Luft Art Press, 2026. augusztus 1.

Duchamp

Duchamp eredeti, 1917-es piszoárja szinte azonnal elveszett. A világ ma már csak Alfred Stieglitz fekete-fehér fotóján keresztül, illetve későbbi másolatok alapján ismeri a művet. Azzal, hogy a kapolcsi kontextusban a vidéki vécé mellé nem egy fizikai porcelánt, hanem annak fotóját teszik ki, Galántai arra is utal, hogy a konceptuális művészetben maga a dokumentum a fotó, az archívum válik a műalkotás hordozójává. Összességében ez a párhuzam bebizonyítja, hogy a duchamp-i szellem tökéletesen adaptálható és jól hat egy magyar falu Kapolcs legprofánabb, legvidékibb környezetében is.

≈≈≈≈≈

Luft Art Press, 2026. augusztus 2.

Radoslav B. Chugaly egy szerbiai koncepcionális művész, költő és performer. Rendszeres résztvevője a nemzetközi multimédiás művészeti projekteknek és fesztiváloknak.
Chugaly aktív tagja volt a nemzetközi mail art hálózatnak. Az általa készített egyedi művészi képeslapokat, vizuális költeményeket és objektumokat elküldte Budapestre.
Ezek a küldemények bekerültek a Galántai György és Klaniczay Júlia által létrehozott, Artpool Művészetkutató Központ archívumába. A múzeum ma is őrzi Chugaly munkáit olyan világmúzeumok mellett, mint a New York-i MoMA vagy a londoni Tate Gallery.

≈≈≈≈≈

Luft Art Press, 2026. augusztus 3.

Kezek

A mail art nem posta.
Nem egy statikus művészeti irányzat hanem egy mozgásban lévő rendszer, folyamatos interakció, amely megszünteti a határokat.

A szocializmus cenzúrázott, zárt világában a hivatalos csatornák ellenőrzés alatt álltak és a művészek számára alkalmatlanok voltak a kommunikációra.
Ezért az Artpool pszeudo-csatornákat épített. Ezek szellemisége jelenik meg a Galántai Ház és az 51-es körzet terében, ami nem kiállítótér lett hanem egy ma is élő alternatív adó-vevő állomás.

A kéz nem egyszerű testrész. A kéz interfész. Amikor a tenyeredet a papírra nyomod, nem csupán lenyomatot hagysz, hanem áramkört zársz be a világ többi részén élő alkotókkal, és azokkal akik erre a látványra térben és időben rákapcsolódnak.

≈≈≈≈≈

Luft Art Press, 2026. augusztus 3.

IGAZ-HAZUG

Galántai György művészeti módszerében az 'ön-összeszerelő' jelentések fogalma a néző aktív közreműködésére, a kontextusok szabad játékára és a talált elemek új értelmet nyerő hálózatos összekapcsolódására épül. A kifejezés magva az avantgárd polihisztor Erdély Miklóstól származik, de Galántai a saját vizuális költészetében, installációiban és archívum-művészetében fejlesztette teljesen egyedi alkotói praxissá, új saját lényeggé.

≈≈≈≈≈

Luft Art Press, 2026. augusztus 5.

A FOOT-WARE

Galántai György neoavantgárd, fluxus képzőművész és Klaniczay Júlia által alapított Artpool Művészetkutató Központ egyik fontos, hálózati művészeti mail art / fluxus projektje.

Az Artpool 1999-ben indította el ezt a kontextuális-projektet amely a lábbeliket, a lépést, a cipőket mint szimbólumokat és konceptuális objektumokat járta körül.

A cím egy zseniális szójáték.
A Footwear szót Foot-ware-ként használták. A ware mint a hardware vagy software az ezredforduló digitális forradalmára utalt. Galántai a cipőt és a lábat egyfajta emberi hardvernek tekintette. A láb az az eszköz, amellyel az ember a földdel, a valósággal érintkezik.
A lépés a haladás, az elmozdulás, az utazás vagy épp az egy helyben járás szimbóluma.

Galántai György által meghívott nemzetközi művészek a témát mint filozófiai, társadalmi és technológiai metaforát dolgozták fel.
A projekthez kapcsolódóan Galántai több korábbi és akkori munkáját is beemelte a kiállításba mint például a Belső száműzetés 1979, az Élenjáró 1985, a Kézzel-lábbal 1979, valamint a Lábközi terek / Lábközi hangok 1988–89 című műveket.

Az akcióban részt vett a tavaly elhunyt Clemente Padín uruguayi avantgárd művész, költő, performer, esszéíró is aki a nemzetközi mail art hálózat egyik legmeghatározóbb, világhírű alakja volt.
Munkássága szorosan összekapcsolta a radikális művészeti kísérletezést a politikai aktivizmussal és az elnyomás elleni tiltakozással.
Már az 1960-as évektől kezdve építette a postai úton cserélt alternatív művészeti hálózatot. Célja a hivatalos, intézményi és piaci művészet megkerülése volt, egy szabad, globális kulturális párbeszéd megteremtése érdekében.
Az alkotás címe
Art: The Last Vice [Művészet az utolsó bűn].

A munka két cipőbetét vagy talp-lenyomat grafikájára épül, és Padínra jellemzően egyszerre hordoz ironikus, társadalomkritikai és filozófiai jelentést.

Padín a listán szereplő klasszikus földi élvezeteket és a popkulturális függőségeket: drogok, szex, rockzene és futball mind pirossal kihúzta Felettük a TO KILL megölni / kiirtani felirat áll szintén áthúzva. Ez a diktatúrák, a prűd társadalmi konvenciók vagy a túlzott morális kontroll tisztogató vágyát parodizálja, amelyek megpróbálják megfosztani az embert a testi és világi örömöktől.

A lista alján zölddel kiemelve ragyog a művészet ART, alatta pedig a THE LAST VICE Az utolsó bűn / szenvedély felirat olvasható. Padín azt üzeni ezzel, hogy miután a hatalom vagy a társadalom minden egyéb emberi szenvedélyt és szabadságélményt korlátozott vagy betiltott, a művészet marad az utolsó, elpusztíthatatlan vagyis az egyetlen szabad terület, ahol az ember még megélheti a lázadást és a kreativitást.

ART: The Last vice
Clemente Padín 1999.

≈≈≈≈≈

Luft Art Press, 2026. augusztus 6.

Galántai György kiállítóterei

Galántai György elutasítja a galériák sterilitását. Inkább olyan helyeket választ amelyek szervesen kapcsolódnak a mindennapi élet valóságához és a társadalmi kérdésekhez.
Munkássága radikálisan szembefordult a hagyományos művészeti intézmények merev, bürokratikus, kirekesztő szemléleteivel és elszigeteltségével.

Az általa létrehozott aurák nem csupán a műtárgyak bemutatására szolgálnak, hanem a társadalmi párbeszéd, a kollektív emlékezet és a mindennapi élet aktív helyszíneivé váltak. Kiállításai nem is kiállítások mert a való élet színtereivel kapcsolja össze a műveit.

A Balatonboglári Kápolnaműterem idején 1970–1973 között az akkori vallásellenes rendszerben egy elhagyatott, romos temetőkápolnát alakított át alternatív művészeti központtá.
Ezek már akkor, a kádári diktatúra idején elhíresült tárlatok, a szabadság forrásává váltak. Nemcsak művek és installációk hanem performanszok, viták közös együttlétek helyszínei lettek hanem közvetlen politikai és társadalmi állásfoglalásokká is váltak amit a besúgók gyakran jelentettek...
További tér és művészet-kísérleteinek inkább a természet, a vidéki udvarok, a pajták padlások, fészerek vagy a szakrális múlt és a romos környezet adott lehetőséget és dimenziókat.

Az Artpool Művészetkutató Központ már 1979-től mint élő tér került bele nem csak a hazai, hanem a nemzetközi művészeti éter vérkeringésébe.
Az Artpool tehát nem egy statikus múzeum, hanem egy aktív információs hálózat és kutatóhely.
A „művészet az életben, élet a művészetben” elvét követve a mail art és a szamizdat kultúra révén a hétköznapi kommunikációs csatornákat a postát, a fénymásolást s ma már az internetet is művészeti szintre emelték.
Az Artpool heroikus küldetése az is volt, hogy a vasfüggöny mögül teremtettek élő kapcsolatot a nemzetközi művészeti világgal, áttörve a hivatalos kultúrpolitika elszigeteltségét.

Galántai György mindig is közösségi és szolidáris dimenzióban gondolkodott. Nála a néző nem passzív befogadó, hanem a folyamatok aktív részese, a kiállítások pedig folyamatosan alakuló, nyitott események.
Galántai művei s ezáltal terei is kontextus-érzékenyek. Folyamatosan reflektálnak az adott kor politikai, cenzurális és szociális realitásaira, elmossák a határt a magas művészet, a dokumentáció, az életrajzi elemek és a hétköznapi tárgyak között.

Galántai György | Kapolcs | 51 - es körzet
szöveg & fotó | Falussy©

≈≈≈≈≈

Luft Art Press, 2026. augusztus 8.:

A jövő tovább épül

A Galántai György fluxus és multimédia művész által Kapolcson működtetett 51-es körzet művészeti komplexitása abban rejlik, hogy a hagyományos galériákkal szemben itt a falusi lakókörnyezet minden apró részlete a kiállítás része.

A 2026-os Művészetek Völgye programjában az 51-es körzet központi témájának címe

"A jövő tovább épül"

Galántai György installált tereiben idén a videók az emberi kapcsolatokat és egzisztenciális kérdéseket boncolgató témákat járták körül.
Például, hogy hogyan beszélgessünk bárkivel?
Hogyan kapcsolódjunk egymáshoz egy technológiai társadalomban?
Hogyan kezeljük az életünket meghatározó legfontosabb döntéseket?
Hogyan küzdjük le a halogatást?
Hogyan töltsük el bölcsen a nekünk adatott rövid időt?

Ahogy az 51-es körzetben minden évben úgy az idei tematikával is egy olyan 'elmélyülési zóna' megteremtése volt a cél, ahol a látogatók a megszokott gondolkodási sémákból kiszakadva szabadíthatták fel a tudatukat.

szöveg | Falussy Mira
fotó | Kozák-Sólyom Holda

≈≈≈≈≈

Luft Art Press, 2026. augusztus 9.

Kapcsolatok

Galántai György, a művészetet nem eladható tárgyként, hanem a szabad gondolatcsere és a globális emberi kapcsolódás eszközeként értelmezi.

Filozófiája szerint az elszigetelt egyének kizárólag kapcsolatok révén képesek egy nagyobb, működő egésszé összeállni és szintet lépni. A vidéki pajtakörnyezetbe helyezett képernyők egyszerre technológiai kontrasztot és kritikát vetítettek a térbe. Szembesítéseivel azt jeleníti meg hogy a digitális korban hajlamosak vagyunk a monitorok mögé bújva elveszíteni a valódi relációinkat. Galántai – művein keresztül – folyamatosan azzal érvel hogy a jövőnk kizárólag a megmaradt és újonnan épített szellemi kapcsolataink által épülhet tovább.

Fotó | Falussy©

≈≈≈≈≈

A JÖVŐ TOVÁBB ÉPÜL

Az Artpool Művészetkutató Központ hagyományos nyári kiállítás-eseménye Kapolcson, a 35. Művészetek Völgye Fesztiválon
2026. július 24. – augusztus 2.

Kapolcs, 51-es körzet és Galántai Ház

Kurátor: Galántai György

Weboldalak:
https://www.artpool.hu/K51/2026/
https://www.artpool.hu/K53/2026/