[english]
1995
- A performansz éve az Artpoolban
Előadássorozat és kutatási
program
A performansz kutatási
program részeként az Artpool előadássorozatot
szervezett a performansz általános történetéről
és főbb irányzatairól, valamint két vetítéssorozatot
performansz-videókból.
Már korábban megkezdődött a magyarországi
performanszok dokumentumainak (1956-1995) feldolgozása. Az erre vonatkozó
kompjúteres adatbázis kronológiával és
performansz-leírásokkal, valamint több,
a performansz történetére vonatkozó tanulmány magyar fordítása máris a kutatók rendelkezésére
áll. A műfaj megismerését, tanulmányozását
segíti az Artpool videóarchívumában
fellelhető, a helyszínen tanulmányozható performansz-vonatkozású
hatalmas videóanyag, melynek "Videó-expedíció
a performansz-világban" címmel elkészült a katalógusa
is.
Az egyes előadások videófelvétele az Artpool Művészetkutató Központban kutatható, az előadások többsége 2012-től elérhető a youtube-on is.
Részletek a performansz-sorozat egyes előadásainak bevezetőiből:
Előadók: Beke László, Szkárosi Endre, Tillmann J. A., Földényi F. László, Klaniczay Gábor, Radnóti Sándor, György Péter
A
PERFORMANSZ
"A performansz, ez az "új" képzőművészeti műfaj már legalább húsz éves. Előadássorozatunkat azzal az alapkérdéssel indítjuk el, hogy vajon meg lehet-e újítani. (A válasz, nyilvánvalóan: igen.) Megvizsgáljuk a performansz távolabbi és közeli művészeti előzményeit (különösen a happeninget, a Fluxus-eventet, a body-artot) - külföldön és Magyarországon. Bemutatjuk a legfontosabb performerek munkásságát. Áttekintjük a performansz kapcsolatait más műfajokkal és művészeti ágakkal: az installációval, a festészettel és a szobrászattal, a színházzal, a zenével, a költészettel, a videóval, a tánccal stb., illetve a sporttal, a közlekedéssel, az öltözködéssel... Meghívunk alkotókat, akikkel beszélgetünk és elemezzük műveiket." [meghívó] <>
Web: (1971) (1972) (1976/1) (1976/2) (1976/3) (1977) (1977/2) (1981) (1982) (1984) (1990) (1998/1) (1998/2) (2000) (2002/1) (2002/2) (2004) (2006) (2007)
Szkárosi Endre:
HANG/FORMANSZ
avagy a hang
kiterjedése a cselekvés terébe
(youtube)
A happening, majd a performansz, mint fogalmilag és megnevezéssel elkülönített műfajok, igazán csak a hatvanas évek végétől kezdődően tudatosultak. Sokkal régebbre nyúlik azonban vissza az a művészi gyakorlat, amely az élet érzéki egységét, illetve az arról szerzett benyomást nem hajlandó valamely hagyományosan kialakult műfaji absztrakció egysíkú kódrendszerén átküldeni, hanem a rendelkezésre álló művészi nyelvek teljességével gazdálkodva kívánja - ösztönösen és/vagy tudatosan - konfrontálni azt. A komplex érzékenység ilyen ösztönzésére az egysíkú nyelvből (irodalom, festészet, zene stb.) való bármilyen kilépés a térbe vezeti a művészt és a befogadót, ahol az - legalábbis az előbbi - cselekedni (zéró fokon: legalább saját testével jelen lenni) kényszerül. [meghívó] <>
(web1) (web2) (web3) (web4) (web5) (web6)
Tillmann J. A.:
A SZAVAK
LEVELE ÉS A CSELEKEDET EMLÉKEZETE
kísérlet
a tett és a teória közti rés feltérképezésére
Amikor végzünk valamit, mást és másként tudunk, mint amikor visszatekintve tekintetbe vesszük a végbevitteket. Az érdeklődés iránya és intenzitása, a test helyzete; egyáltalán az érintettség más természetű. A figyelem fókuszában a teendő áll - azzal a komplex szövedékkel egyetemben, ami közvetlen környezetét, megmunkálandó összetevőit képezi. Az ilyen munkában egész lényem részt vesz. A testemen átívelő tett mintegy dinamikus hidat képez a megmunkálás köre és a közben aktiválódott idegpályák között. Az ún. ÉN-ben ekkor szünet áll be, tetemes hányada áttelepül a megmunkálás és a test közt feszülő viszonyrendszerbe; ráfonódik a hatások és visszahatások hálózatára. Abban a résben vibrál és változtatja helyét, amit a szubjektumnak és objektumnak nevezett hatalmak határain munkálva képes kimélyíteni. [meghívó] <>
Földényi F. László:
A
HAPPENING GYÖKEREI
(youtube)
"Zsenialitást kell követelnünk mindenkitől, anélkül azonban, hogy ezt valóban várnánk" - írta Friedrich Schlegel a múlt század legelején. E gondolat nyomta rá bélyegét azokra a radikális törekvésekre, amelyek száz évvel később már nem a művészetet próbálták megmenteni az élettől, hanem magát az életet igyekeztek teljesen művészivé átvarázsolni. A századforduló újítói a művészet totális felszabadítását tűzték ki célul; ez a felszabadítás azonban nemcsak a hagyományos művészeti kereteket törte szét, hanem az Európában érvényes művészetfogalmat is alapjában támadta meg. Korántsem véletlen hát, hogy a "happening" szó a legkülönfélébb nyelvterületeken éppen ekkor bukkant fel. Ott munkál mögötte az a heroikus, egyszersmind kudarctól fenyegetett gondolat, hogy az esztétikai szemlélet alkalmas egyedül arra, hogy az életet ismét egységesnek lássuk. [meghívó] <>
(web1) (web2) (web3) (web4) (web5)
Klaniczay Gábor:
AZ ELGYÖTÖRT
TEST ÉS A MEGTÉPETT RUHA
két
kultúrtörténeti adalék a performansz gyökereihez
(youtube)
(web)
A performansz arra törekedett, hogy átjárhatóvá legyenek, sőt szűnjenek meg a kultúra különböző területeit elválasztó határok, legyen párosítható akár a legképtelenebb ellentmondás is. Nemcsak a művészet és az élet, a színjáték és a véres testi valóság, a "magas" és a "populáris" műfaj, a mélyértelmű szimbólum és a divat keveredhetett benne, hanem a vallási szertartás és az obszcenitás, a világmegváltó morál és a cinikus nihilizmus is. Segíthet e művészeti műfaj megértésében, ha felidézünk a távolabbi és a közelebbi történelemből hasonlóan komplex és paradox vallási és kulturális megnyilvánulásokat. Én két példát szeretnék bemutatni. Az egyik a közszemlére tett elgyötört test látványa a középkori kultúrában. Az önkéntes szegénység eretnek és koldulórendi képviselői révén a 13-15. században számos olyan vallási megnyilvánulás született, mely a prédikáció, az élőkép, a misztériumjáték, a bírósági fenyítés és a tömeges bűnbánó önostorozás határmezsgyéjén a mai nézőpontból a performansz ősének tekinthető. Másik példám közelebbi. Az elmúlt félévszázadban kialakult ifjúsági szubkultúrákat idézem fel, Teddy Boys-tól a punkokig, a hippiktől a transzvesztitákig, a diákvezérektől az underground vallási kultuszokig. E szubkultúrák viszonya a viselethez, a testhez, a heroikus tilalomszegéshez ugyancsak segítheti a performansz megértését (mely utóbbi műfaj képviselői ugyane miliőben, hasonló érzékenységre támaszkodva léptek fel). [meghívó] <>
Radnóti Sándor:
HOL KEZDŐDIK
ÉS HOL FEJEZŐDIK BE EGY PERFORMANSZ?
(youtube)
A performance art a művészetnek mint intézménynek, és a művészet intézményes formáinak egyik legérdekesebb tagadása. Azok a konvenciók, amelyek általában megkülönböztetik a műalkotást a "valóságtól", itt fel vannak függesztve: provokációja, gyakori kínossága abból a bizonytalanságból származik, amelyet Esterházy Péter egy ideaktualizált mondatával úgy lehetne kifejezni: Ez még/már a műsor? [meghívó] <>
(web1) (web2) (web3) (web4) (web5)
György Péter:
ILLÚZIÓ
ÉS JELENLÉT
(youtube)
1. A színház
az a hely, ahol a néző úgy tesz, mintha nem tudná,
hogy amit lát, az csupán illúzió vagy az sem
talán. Aki a színpadra lép, az hirtelen másvalaki
lesz, s fizikai valóságát a láthatatlan illúzió
realitása elfedi. A B-t játssza, és B-kénti
halála hitelesebb, mint A-kénti élete.
2. Azt, hogy mindez milyen törékeny és bonyolult szabályrendszer,
akkor tudjuk meg, amikor hirtelen valaki a színpadon meghal vagy
tényleg szerelmet vall, illetve a zsarnok ellen fordul.
3. A performansz az az akció, s az a hely, ahol a néző
nem tehet úgy, mintha nem tudná, hogy amit lát, az
nem illúzió, hanem a realitás. A performer mindig
önmaga, A azonos marad önmagával, és önmagával
azonosulva változik át, ha átváltozik. S itt
kezdődik a performansz esztétikája és katasztrófája.
Itt kezdődik az előadás. [meghívó] <>
(web1) (web2) (web3) (web4) (web5)