Altorjai Sándor kiállítása, Artpool P60, 1998. október 19–30.
[english]
Aleatorikus demontázs vagy kép-installáció?
Bevezető az A.S. lapokhoz [videó: Till Attila] [videó: A.S. 2003]
Az „Aleatorikus demontázs” kifejezés többször előfordul Altorjai Sándor utolsó (1979) képcímeiben, e kifejezés értelmezéséhez szeretnék pár gondolattal hozzájárulni az alábbiakban. Remélem, hogy egyúttal arra is sikerül választ adnom, miért gondoltam időszerűnek Altorjai munkákat bemutatni az Artpool „installáció” programjában, és miért éppen Erdély Miklós műcsarnoki életműkiállításával egyidőben.
Az aleatorikus zenei lejegyzés az előadásmódot az előadóművész rögtönzéseire bízza. A montázzsal szemben, ami szerelést, felszerelést, összeszerelést jelent, a demontázs jelentése: szétszed, szétszerel, leszerel. Az „aleatorikus demontázs” cím szerint tehát a kép nem más, mint a szétszerelés rögtönzésre való lejegyzése. Mivel a szétszerelés művelete nem a létrehozásra vonatkozik, azt kell godolnom, hogy az aleatorikus demontázs olyan gondolkodásmódot (vagy világképet) jelent, amely az installáció (=felszerelés, berendezés) elvét használja. Miért? Mert az installáció az egyetlen olyan „műforma” (létezési mód, médium?) amelynél nincs meghatározott (rögzített) idő, és nincs befejezett mű, csak a művész élete fejeződik be. Különös, hogy Altorjainál a végeredmény mindig kép-formát ölt, ezért nevezhetjük képeit kép-installációknak is.
Ugyanezt mondhatjuk Erdély Miklós „szöveg-kép-installációjá”-ról, az „Önösszeszerelő költészet”-ről (fotódokumentumok arról, hogy valami önmagával kapcsolatosat észrevett és úgy hagyta). A demontázs tudattalan művelet, az aleatorikus lejegyzés, az észrevétel tudatalatti, és csak az „úgyhagyás” (a kép) tudatos. Az „aleatorikus demontázs” világkép konstrukció, csomópont, rejtett paraméter, Altorjai és Erdély barátságának egyféle magyarázata.
Altorjai Sándor élete utolsó (46.) évében majdnem minden korábbi munkáját új munkákká „szerelte” össze, ezekben az 1979-es „kép-installációk”-ban szabadította meg magát az idő (a valószínű) minden kötöttségétől. Elegánsan rendezte meg kényszerű távozását, mint a legnagyobbak (pl. Ray Johnson). A befejezett élet nyitott remekművei csekély ismertségük és feldolgozatlanságuk ellenére is működőképesek maradtak.
Altorjai „kép-installációi” látványukban talán emlékeztetnek a pop artos assemblage-okra, viszont van egy óriási kölönbség is, amely nem a látványban, hanem a tartalomban értelmezhető. Eltüntette és/vagy összetömörítette az időt, a saját megélt idejét. A megélt valóságos (valószínű) időhöz tartozó műveit bátran feláldozta ahhoz, hogy létrejöjjön a multi-idejű képi információ, amely másként nem is képzelhető el és nem is sejthető.
A saját művek megsemmisítése újrafelhasználás által, a régebbi munkák beépítése az újakba, a múltból nézve egy olyan magatartásból származik, amely csak a szellemi értéket tartja tiszteletben. A jövőből nézve minden mű része lehet a lehetségesnek, és itt Flussert kell idéznem: „A „jövő” és a „lehetőség” szinonimákká válnak, az „idő” azonos lesz a „valószínűvel”, a „jelen” pedig a lehetőségek megvalósulása lesz képek formájában. A „jövő” a lehetőségek multidimenzionális bokrává válik, amely ágaival a lehetetlenig fut ki, gyökerében pedig mint jelenbeni kép valósul meg.”* Ebben a kontextusban az egyén (művész) nem „szerző”, hanem permutáló.
Hogyan volt rá képes Altorjai, hogy mindazt, amit tett, megtegye?
Válaszként álljon itt két dokumentum: „Nap Sándor levele” és a „Gyagyaista kiáltvány”.
A „Gyagya bácsi” képek (1971) csorgatott technikával készült kalligráfiák, tehát retinális szempontból semmi láthatóan új nem történt. Korniss Dezső már 1956 és 1963 között készített nonfiguratív kalligrafikus képeket, a csorgatásos festészet az ő hatására terjedt el a magyar művészetben. Az Altorjai képek azzal hoztak igazi változást, hogy címeik által konceptuálisan újrateremtődtek, és így gyökeresen elszakadtak a már ismert előzményektől. A kép és a képfelirat installációs viszonyba kerültek, a kép egy aleatorikus lejegyzés, a képfelirat pedig demontálja (szétszereli) a képet. A későbbi „szétszerelés rögtönzésre való lejegyzése” itt indul, és ezzel a fogalmazással levezethető Altorjai egész művészi pályája.
A sajtóban, illetve ezt megelőzően a pártban (MSZMP) komoly kritikus visszhangot váltott ki Altorjai Sándor „találmánya”, ezért ettől kezdve a kultúrpolitika a tiltott kategóriába sorolta. Így történhetett meg 1976-ban, hogy a „Bocsánatot kérek!” című munkáját betiltották. A kép címét válaszként Altorjai „Festmény vakoknak /Bocsánatot kérek!/”-re változtatta. Ebből az esetből is kiderül, hogy az újítás, nem a képen történik, hanem a kontextusban. Altorjainál a kép nem független könyezetétől, nem változatlan, hanem a kép egyfajta kommunikáció, diskurzus. Ebben a kontextusban a művészet csak eszköz, az etika, a magatartás kifejezése válik fontosabbá. Nem véletlen az sem, hogy barátja, Erdély Miklós 1981-ben, az „Optimista előadás”-ban, „A poszt-neoavantgard magatartás jellemzői”** címmel kiáltványszerűen megfogalmazza, hogy mit kell tenni.
A poszt-neoavantgard „magatartás művészet” címszó még nem szerepel egyetlen tudományos igényű művészeti, vagy művészeti igényű tudományos kiadványban sem. Ha egyszer a jövőben lesz ilyen címszó – Altorjai Sándor ott jó helyet kap, vagyis flusseri értelemben, ő a jövő művésze. („Többé nem a múltból a jövőbe, hanem a jövőből a jelenbe vezet az út.***”)
ui.: „Azt mindig is tudtam, hogy az (ostobaságnak) elvetemült butaságnak és züllött agyalágyultságnak ebben a hajszájában sikert aratni csak megalázó lehet, amitől az ember csak becstelenebb és ostobább /.../” - A.S.****
Jegyzetek
*Vilém Flusser, Az írás, Balassi Kiadó, 125. o. [vissza*]
**Tartóshullám, 1985, 143. o. [vissza**]
*** Flusser, i.m. 125. o. [vissza***]
****AL 7., 1984. január, műmelléklet, 23. o. [vissza****]
----------------------------
Az írás nyomtatásban megjelent változata:
Galántai György: Aleatorikus demontázs vagy képinstalláció? Gondolatok Altorjai Sándor kiállítása kapcsán. Altorjai Sándor (1933–1979) tárgymunkáinak kiállítása, Balkon, 1998/10, pp. 28–29.
A.S. lapok: [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24]