Johannes Baader: Önreklámozás (tisztán üzleti alapon)*
Hindendorf, Ludenburg nem történelmi nevek. Egyetlen történelmi név van: Baader. Ezek az urak, akik az örökkévalóság marionettszálain himbálóznak, amelyeket én mozgatok, elfelejtik, hogy a háborút elvesztették, mert Németországban okosabbak akartak lenni a világegyetem elnökénél. Már 1914 januárjában egyértelműen és világosan elmagyaráztam: Németország a világegyetem középpontja, ezt a magyarázatot a legmélyebb kozmikus gondolatokkal bizonyítottam, és alátámasztottam minden nevek legmágikusabbikával, úgyhogy senki, aki felfogta, nem hagyhatta figyelmen kívül azt a tényt, hogy itt véglegesen felállíttatott az az ultimátum, melynek válasz nélkül hagyása szükségszerűen vezetett a szarajevoi katasztrófához. 1914 július 23-án még lett volna idő arra, hogy a Nauen rádióállomás átengedésével a világegyetem elnökének megadjuk a szót a fenyegető felhők megsemmisítéséhez. Egyedül az alkotmányosan felelős világkormány magyarázta el az elnöknek a lemondás szükségességét, és így zavartalanul kiadhatták a parancsot a mozgósításra. 1914. szeptember 12-én megsemmisült a Franciaország feletti győzelem illúziója. A kormány alárendelt közösségi szervezetek révén elfogta a világ elnökét, csakhogy ok nélkül, így október 11-én újból szabadon bocsátotta; az igazság közzététele elkésett. XV. Benedek pápa nem tudta elhatározni magát arra, hogy 1915 végén körutazást tegyen a háborúzó országokban, ezért minden béketörekvése hiábavalónak bizonyult, s amit az amerikai Russell Brooklynban megjósolt, bejött: a pápaság levitézlett, a sajtó a pápa közleményeit már csak a második oldalon, a rövid hírek alatt teszi közzé. 1916 végén békejobbot akartam nyújtani a szorongatott Hindendorfnak és Ludenburgnak. Elmagyaráztam a császárnak: hívja a Föld népeit 1916 karácsonyára a világegyetem elnökének ítélőszéke elé a stuttgarti királyi palotába. De a császár, aki még mindig azzal a paranoiás eszmével bajlódott, hogy ő a világ ura, elvetette a javaslatomat, és ő maga állt elő a békeajánlatával, ami persze teljesen elhibázott volt. Ekkor közvetlenül a flandriai frontra mentem, a csapatok élére álltam, de az osztag hátba támadott, Gentbe szállítottak a Negyedik Hadseregparancsnokság igazságügyi palotájába, a Vilmos császár laktanyába internáltak, és a következmények közismertek. Csernyin Bécsben megírta Károly császárnak szóló titkos jelentését; a jelentés az antant kezébe került; felkérték Wilsont, magyarázza el a német népnek, hogy az amerikai elnök átvette a róluk való gondoskodást, és Németországban minden további fáradozás fölösleges. Hiába látogattam el '17 szeptember 19-én Kreuznachba. Hindendorf és Ludenburg mindketten egyszerre magyarázták nekem, hogy a szellemi tankjaim teljesen veszélytelenek, és ők a korábbiakhoz hasonlóan garantálják a győzelmet. Ez ellen az elvakultság ellen nem lehetett mit tenni. Ezért 1918 tavaszán átálltam a dadaizmushoz. Kineveztek fődadának. De ahelyett, hogy november 9-én észhez tértek volna, és mivel a vasút szabad volt, berendezték volna számomra a valamikori császári palotát, engem pedig kineveztek volna a proletariátus diktátorává, Liebknecht elutasította a német elnökséget, amit Adolf Hoffmann kínált fel neki a palota erkélyéről; november 17-én még egyszer utoljára megpróbáltam elmagyarázni a helyzetet a dómban; Adolf Hoffmann, aki akkoriban a kultuszminisztériumban ült, és akinek hatáskörébe az ügy tartozott, cserben hagyott, s így Karl Liebknechtet és Rosa Luxemburgot január 15-én az Éden Szállóban meggyilkolták. Ezután egyik csapás jött a másik után. Május 7-én Versailles- ban átnyújtották a békeszerződést, miután április 19-én a birodalmi minisztériumban hiába adtam le személyesen a névjegykártyámat és állapítottam meg, hogy nem vagyok halott, még ha a sajtó annak nyilvánított is. De megint csak hiába beszéltem. Scheidemann és Ebert mindent jobban tudtak, egészen június 28-ig. Ám időközben megjelent a mi "dada I."-ünk, megszüntettük a régi időszámítást és az A = 1 évvel elkezdtük a valódi világbéke új időszámítását. Ugyanabban az órában, amikor Versailles-ban aláírták a békeszerződést, én Berlinben átadtam a nyilvánosságnak "A Végítélet Könyvét" (a HADO könyvet), és július 16-án a weimari nemzetgyűlés plénuma előtt kikiáltattam a világegyetem elnökségét: A Földgolyó elnöke a DADA fehér lovának nyergében ül.
Amikor azután elkezdődött a vizsgálóbizottság nagy komédiája, és a jobboldali aktivisták pajzsukra akarták emelni Hindendorfot és Ludenburgot, én magam álltam az emelvényre, felállítottam Hagendorf tanító olvasóállványát és kikacagtam a német szocializmust, kommunizmust, nacionalizmust, beleértve a charlottenburgi polgárőrséget. S amíg minden eddigi eszköz hatástalan volt, ez hatott. Csodálatos módon eleget tett minden követelménynek, amit a tanító olvasáskor a tanulók elé állíthat. Az olvasóállványt a porosz köztársaság, a német köztársaság, a népszövetség és a környező vad államközösségek minden iskolájában kötelezően bevezették, ezáltal az elnök, aki százalékosan részesedett az üzletből, nagytőkés lett. Az intelligencia diktatúrája érdekében kifejtett propagandáját korlátlan kapitalista eszközökkel a legszélesebb alapokon folytathatta. Így a kapitalizmus összeomlott. Egy teljesen új világrend keletkezett, és az 1. év valóban a világbéke első éve lett, s ezt a világ egyes egyedül Hagendorf tanító olvasóállványának köszönheti, s jelen sorok írójának, a fődadának, a Földgolyó és Földkerekség elnökének, a végítélet irányítójának, a DADACO-ban az intertellurikus, fődada népszövetség valódi titkos elnökének (a DADACO a dadaista világatlasz, Kurt Wolff kiadó, München. Minden egyébnek kéretik a DADACO-ban utánanézni.)
Baader
elnök, Hagendorf tanító
olvasópultjának kizárólagos árusítása.
Steglitz, Berlin és Werder a.H. DADA - Reklám Társaság
Igazgató:
Tel.: Berlin, Charlottenburg
H. Ehrlich Steinplatz Kant utca 118.
8998
Vezérképviselet: Hülsenbeck, Hausmann, Baader,Grosz,
Heartfield
Tipográfiai irányítás: Hausmann
*Kappanyos
András fordítása <>