Raoul Hausmann: Mérgelődik a német nyárspolgár
Miért? Hát ki a német nyárspolgár, hogy mérgelődik a Dada miatt? Ő a német költő, a német értelmiségi, aki megpukkad a dühtől, hogy a hahota napján izzasztották formailag tökéletes zsíroskenyérlelkét, aki tombol, mert pont az agya közepén találtákel, amely az ő esetében ott van, ahol ül - és most nincs min ülnie! Nem, ne támadjanak ránk, Uraim, mi már saját magunk ellenfelei vagyunk, és jobban el tudjuk találni magunkat, mint Önök. Fogják már fel, hogy az Önök pozíciói számunkra teljesen közömbösek, nekünk más testrészeink vannak. Verjék csak teljes erőből szellemi üzelmeik dobját, doboljanak csak erősen a hasukon, hogy isten könyörüljön a hangzádán, mi már réges régen elhajítottuk ezeket a régi dobokat. Mi dudáljuk, visítjuk, káromkodjuk, nevetjük az iróniát:
Dada! Mert mi - ANTIDADAISTÁK vagyunk!
Na most aztán jól néznek ki! Ne törjék csontjukat, és varrják össze szétszaggatott pofájukat, Önök mindent hiába tettek! Nekünk ünnep, hogy nem tudnak falhoz állítani bennünket. És így akarjuk kimosni az Önök beleit, és előtárni ünnepélyes szavaik mérlegét.
Az életérzés esztétikai absztrakciókká és erkölcsi-etikai komédiákká történő elképesztő felhígulását követően az európai kolbászoskondérból előbukkant a német patrióták expresszionizmusa, amely egy a franciáktól, oroszoktól és olaszoktól indult tisztességes mozgalomból, kis, nyereséges háborús üzletet fabrikált végtelenül vaskos lelkesedéssel. A tiszta költészet, festészet és zene verklijén Németországban fölöttébb derék üzleti alapon játszottak. Ám ez a pszeudo-teozófikus-germán teadélután, amely még a keletporosz junkerek elismerését is kivívta, számunkra legyen itt közömbös, éppúgy, mint Walden Úr kereskedői machinációi, aki, jellegzetes német nyárspolgárként, úgy képzeli, hogy tranzakcióira buddhista-fennhéjázó köpönyeget kell aggatnia. Tisztelet üzleti zsenijének, esztétikája és művészeti poroszossága azonban oda való, ahonnan származik, a zugügyvédek irodájába. Ha Walden és költői iskolája a legcsekélyebb mértékben is forradalmi volna, akkor mindenekelőtt azt az egyet kellene felfogniuk, hogy a művészet nem lehet a polgári tulajdon képzetének esztétikai harmonizálása.
Ó, Nyárspolgár Uraim, Önök azt mondják: veszélyben a művészet? Hát nem tudják, hogy a művészet szép, ruhátlan nőalak, aki bízik benne, hogy ágyba viszik, vagy hogy erre csábít? Nem, Uraim, a művészet nincs veszélyben - mert a művészet nem létezik többé! Meghalt. A művészet volt minden dolgok fejlődése, még Sebastian Müller krumpliorrát és malacpofáját is szépségbe burkolta. Szép látszat volt, amely napfényes-derült életérzésből eredt, - most pedig nem emel föl semmi, semmi már! Adják fel a műfajromantikát, Költő Uraim - már nincs hozzá kedvünk; mutassák inkább szépen tetovált hasukat, köpjenek szavakat, pancsoljanak geometriát színekbe és nevezzék absztrakt művészetnek - ez nekünk olyan tökmindegy, mint az Önök expresszionizmus körüli kötéltánc! AZ ABSZOLÚT KÉPTELENSÉG elmondani, megragadni valamit vagy játszani valamivel - EZ AZ EXPRESSZIONIZMUS, szellemi priznicborogatás a romlott belsőségre, eleve romlott madártej, amitől az ember ünnepi hascsikarást kapott. Az író vagy festő nyárspolgár eközben rendesen szentnek tűnhetett saját maga előtt, végre valahogyan túlnőtt önmagán egy meghatározatlan, általános világszédelgésbe - ó, expresszionizmus, Te, a romantikus hazudósság világfordulója! A komédia azonban csak az aktivisták révén vált elviselhetetlenné, akik el akarták juttatni a néphez a szellemet és a művészetet, amit az expresszionizmusról lestek le. Ezek az ostobák, akik valamikor véletlenül olvastak Tolsztojt és természetesen nem értették meg, most olyan etikától csöpögnek, amelyhez csak a ganajazóvillával lehet közeledni. Ezek a tökfilkók, akik képtelenek politikát folytatni, feltalálták az aktivista eternistalekvárt, hogy mégis eljussanak a férfihoz, [vagyis] itt a proletárhoz. De a proletár nem annyira hülye, már elnézést, hogy ne venné észre a színtiszta ürességben zajló terméketlen őrjöngést. A művészet az ő számára olyasvalami, ami a polgártól jön. És mi annyiban vagyunk antidadaisták, hogy amennyiben valaki közülünk még valami szépet, esztétikusat, biztosan körülhatárolt jóérzésecskét akar felállítani, mint pl. az abszrtrakt művészet - akkor ezt a jól megrakott szendvicset a sárba taszítjuk neki. Számunkra a világnak ma nincs mély értelme, csak a legkifürkészhetetlenebb értelmetlenség, semmit sem akarunk tudni szellemről vagy művészetről. A tudomány együgyű - valószínűleg még ma is a Nap kering a Föld körül. Nem propagálunk olyan etikát, amely mindig ideális (szédelgés) marad - de ezért nem akarjuk eltűrni a polgárt, aki úgy akasztotta pénzeszacskóját az ember létezési lehetőségeire, mint Gessler a kalapját. Azt kívánjuk, hogy értelmesen rendeződjék az ökonómia és a szexualitás, és fütyülünk az olyan kultúrára, amely nem volt megfogható dolog. A végét kívánjuk, és ezzel a nyárspolgár-költő végét is, az eszmények megalkotójának végét, amelyek csak saját exkrementumai voltak. A világot mozgalmasnak és mozgékonynak kívánjuk, nyugtalanságot a nyugalom helyett, - előre minden székkel, le az érzésekkel és a nemes gesztusokkal! És antidadaisták vagyunk, mert számunkra a dadaista még túl sok érzelemmel és esztétikával bír. Jogunk van minden mulatságra, legyen az szóban, formában, színben, zajban; mindez azonban pompás hülyeség, amit tudatosan szeretünk és készítünk el, - roppant irónia, mint maga az élet: a végérvényesen belátott értelmetlenségnek mint az élet értelmének egzakt technikája!!!
LE A NÉMET NYÁRSPOLGÁRRAL!
A dada az egyetlen takarékpénztár, amely az örökkévalóságban fizet kamatot. A kínainak ott van a taó, az indiainak a bráma. A dada több mint a taó és a bráma. A dada megduplázza az Ön jövedelmét. A dada a titkos zugkereskedelem, mely megvéd a pénz elértéktelenedése és az alultápláltság ellen. A dada az örök élet hadikölcsöne; a dada a vigasz a halálban. A dadának benne kell lennie minden polgár végrendeletében. Minek is leplezzem le a dadát? A dada ugyanolyan jól működik a majmok kisagyában és nagyagyában, mint az államférfiak hátsójában. Aki a dada takarékpénztárba helyezi el pénzét, annak nem kell vagyonelkobzástól tartania, mert aki megérinti a dadát, az tabu-dada. Minden százmárkás a sejtosztódás törvénye szerint szaporodik percenként 1327-szeresére. A dada az egyetlen menedék az antant rabszolgaságából. A dada takarékpénztár minden utalványa az egész világon érvényes. Ha Ön meghalt, a dada az egyetlen tápláléka; már a régi egyiptomiak is dadával etették halottaikat. Gotama azt hitte, hogy a nirvánaba tart, és amikor meghalt, nem a nirvánában volt, hanem a dadában. A dada ott lebegett a vizek felett, mielőtt még a jóisten megteremtette volna a világot, és amikor így szólt: legyen világosság!, akkor nem világosság lőn, hanem dada. És amikor beköszöntött a bálványok alkonya, akkor az egyetlen túlélő a dada volt. Fektesse pénzét dadába. A dada nem tartozik a szövetséges gazdasági komisszió szuverenitása alá. Még a DEUTSCHE TAGESZEITUNG is a dadával él-hal. Ha engedni kíván felhívásunknak, akkor menjen éjjel 11 és 2 óra között a Siegesallee-ra, a lusta Joachim és a tejfölösszájú Ottó közé, és érdeklődjön a rendőrtől a dada titkos lerakata iránt. Azután fogjon egy százmárkást, és ragassza fel Hindenburg arany H-jára, és kiáltsa háromszor, először piano, másodszor forte, harmadszor fortissimo: dada. Ekkor egy titkos járaton keresztül hangos dada, dada dada kiáltásokkal előjön a süllyesztőből a császár (aki nem Amerongenben él, amint azt taktikai okokból állítják, hanem Hindenburg lábai között), és átadja Önnek nyugtánkat. Ügyeljen arra, hogy a "II. W." után ne "I.R.", hanem "dada" álljon. A takarékpénztár nem honorálja az I.R-t. Ezen kívül a DEUTSCHER BANK, a DRESDNER BANK, a DARMSTÄDTER BANK és a DISKONTOGESELLSCHAFT minden letéti pénztárnál befizetheti követelését a dadára. Ezt a négy bankot hívják "D"-nek vagy dada-bankoknak, és a kínai császár meg a japán császár és az új orosz császár, Kolcsak udvari-dadája ott ül minden bankban (régebben "aranyszarók"-nak hívták őket, most "dada" a nevük; a Notredametemplom bal saroktornyán áll egy). Minden követelést összegyűjtünk és Versailles-on keresztül a Vatikánba irányítunk, ahol a szent dada megáldja, és a szent mama ölébe csúsztatja őket. Igen, igen, a dadát nem lehet leleplezni. A dada század- és ezredíziglen mindent gyarapít. Dada a taó és a bráma. A dada teremti a gyerekeket és az unokákat. A dada termékeny és sokasít benneteket. Csak a dada az ínség és a szomorúság megváltója. Fektesse pénzét dadába!
DADAISTA KÖZPONTI BIZOTTSÁG