Hugo Ball: Cabaret Voltaire - Beköszöntő (1916)*
Amikor megnyitottam a Cabaret Voltaire-t, biztos voltam benne, hogy nem én vagyok Svájcban az egyetlen fiatalember, aki nem csak élvezi a függetlenségét, hanem ki is akarja nyilvánítani.
Elmentem Ephraim úrhoz, a Meierei tulajdonosához, és azt mondtam neki: „Ephraim úr, instállom, engedje meg, hogy használjam a helyiséget. Szeretnék egy művész-kabarét nyitni.” Megegyeztünk, és Ephraim úr megengedte, hogy használjam a helyiséget. Aztán elmentem néhány ismerősömhöz. „Ugyan, adjatok már nekem egy festményt, egy rajzot, egy metszetet. Szeretnék egy kis kiállítást rendezni a kabarémban.” A barátságos zürichi sajtónak ezt mondtam: „Segítsetek nekem, indítanék egy nemzetközi kabarét, csodálatos dolgok lesznek ott.” Megkaptam a képeket, a hirdetések megjelentek. Úgyhogy február 5-én kabaré-előadásunk volt. Mme Hennings és Mme Leconte énekelt franciául és dánul. Tristan Tzara úr román költeményeiből olvasott fel. Egy balalajka-zenekar népi dallamokat és orosz táncokat játszott.
Rengeteg segítséget és támogatást kaptam Slodki úrtól, aki elkészítette a kabaré plakátját, és Arp úrtól, aki rendelkezésemre bocsátott néhány eredeti műalkotást: Picasso-metszeteket és barátai, Otto van Rees és Arthur Segal festményeit. Még több segítséget nyújtott Tristan Tzara úr, Marcel Janco úr és Max Oppenheimer úr, akik jónéhányszor a színpadon is megjelentek. Szerveztünk egy orosz estet, aztán egy franciát (melyen Apollinaire, Max Jacob, André Salmon, Jarry, Laforgue és Rimbaud-szövegek hangzottak el). Február 26-án megérkezett Berlinből Richard Huelsenbeck, és március 30-án két csodálatos néger dalt adtunk elő (mindig nagydobbal: bumm bumm bumm bumm drabadzsa mo gere, drabadzsa mo buuuuuuuuuuuu); Laban úr segített, és el volt ragadtatva. És (Tristan Tzara úr kezdeményezésére) Huelsenbeck úr, Janco úr és Tzara úr előadta (először Zürichben és az egész világon) Henri Barzun úr és Fernand Divoire úr szimultán verseit, és egy maguk-komponálta szimultán verset, amely a jelen kiadvány 6-7. oldalain olvasható. Francia, olasz és orosz barátaink segítségével most útjára bocsátjuk ezt a füzetet. A kabarénkban folyó tevékenységet meg kell határozni; célja felhívni a világ figyelmét, hogy vannak még független emberek, akik – túl minden háborún és nacionalizmuson – az ideáljaiknak élnek.
Az itt összegyűlt művészek eltökélt szándéka, hogy kiadjanak egy nemzetközi folyóiratot. A folyóirat Zürichben fog megjelenni, és az lesz a címe: DADA Dada Dada Dada Dada.
*Kappanyos
András fordítása <>