Hugo Ball: Kabaré

Függönynél bámul a Mutogató:
Pimpronellán rőt alsószoknya repked.
Lenn tapsol már a zöld isten, Koko.
A legvénebbik bűnbak is begerjed.

Csindaratta! Egy hangszer – tán fagott.
A „kígyó” szót egy nyálcsík írja rajta.
Hegedűtokba rakják mind legott
A hölgyek, és távoznak. Felkavarva.

A bejáratnál olajos színészné.
Combjába ütve arany-flitterek.
Ívlámpa szúrná szemét, aki nézné.
Unokájára hull a mennyezet.

Hegyes fülétől egy borús szamárnak
Legyeket hajt egy száműzött bohóc.
Kis görbe, zöld csövecskék arra járnak:
Ezek kötik e hely báróihoz.

Hol kúszva surranunk, a légi dróton,
Hol sok kötél sután egymást szeli,
Egy kisöbű teve platóni módon
Mászkálni próbál, s ez kedvünk szegi.

A Mutogató, ki függönyt kezelt
Imént még, és nyugodtan várt a jattra,
A műsorrendből mindent elfelejt
S pásztorként néz egy duzzadt lánycsapatra.