Richard Huelsenbeck: En avant DADA, 1920*
A Dadát 1916 tavaszán Zürichben alapította Hugo Ball, Tristan Tzara, Hans Arp, Marcel Janco és Richard Huelsenbeck a Cabaret Voltaire-ben, egy kis bárban, ahol Hugo Ball és barátnője, Emmy Hennings miniatűr varieté-előadásokat rendezett, melyekben mindnyájan igen aktívan részt vettünk.
Valamennyien
a háború következtében hagytuk el hazánkat.
Ball és én Németországból jöttünk,
Tzara és Janco Romániából, Hans Arp Franciaországból.
Valamennyien egyetértettünk abban, hogy a háborút
a különböző kormányok a legdespotikusabb,
legaljasabb, leganyagiasabb okokból tervelték ki; mi,
németek jól ismertük a J'accuse című
könyvet, de még enélkül sem lett volna túl
sok bizalmunk a német Kaiserben és generálisaiban.
Ball lelkiismereti alapon tagadta meg a szolgálatot, én
magam meg hajszál híján menekültem meg a rendőrségi
mürmidónok üldözésétől, akik
úgynevezett hazafias célok érdekében emberek
tömegeit zsúfolták az észak-franciaországi
lövészárkokba ágyútölteléknek.
Egyikünk sem tartotta túlságosan sokra a bátorságnak
azt a válfaját: lelövetni magunkat egy olyan nemzet-eszményért,
mely legjobb esetben a szőrmekereskedők és bőr-részvényesek
kartelljét jelenti, legrosszabb esetben pedig pszichopaták
kulturális szövetségét, akik Goethe-kötettel
a hátizsákjukban indulnak szuronyt szegezve felkoncolni
a franciákat meg az oroszokat.
…
A
Dada szót Hugo Ball és én fedeztük fel véletlenül
egy német-francia szótárban, amikor művésznevet
kerestünk Madame le Roy-nak, kabarénk énekesnőjének.
Dada a faló francia neve. Rövidsége és sugallatossága
miatt igen hatásos. Hamarosan a Dada címszó alá
sorakozott minden művészi tevékenység, amit
a Cabaret Voltaire-ben bemutattunk.
…
*Kappanyos András fordítása