ÖSSZEGZÉS

Az Aktuális Levél kulturális, mediális és műfaji összetettsége, továbbá a vele kortárs avantgárd, underground, alternatív kultúra jellegzetes tagoltsága/rétegzettsége alapján azt mondhatjuk, hogy az AL működése átfogó jelleggel a következő tipológiai keresztmetszetek alapján értékelhető, illetve értelmezhető. (1) Mediális keresztmetszet: az „élő” underground lapok medialitása és az írott-nyomtatott underground sajtó medialitása között. (2) Műfaji keresztmetszet: a művészújság és az art book műfajai, a szubkulturális fanzine műfaja és végül az illegális szamizdat műfaja között. (3) Kulturális keresztmetszet: a populáris kultúra és a magaskultúra regiszterei között, a „szakmák” (művészeti ágak) között, valamint a művészvilág lokális és globális változatai és kapcsolatai között. A továbbiakban mindegyik keresztmetszetet illetően szeretnék néhány megjegyzést tenni, részben az Aktuális Levél tevékenységét illetően, részben egy olyan tipológia felvázolása céljából, melyben elhelyezhetők a nyolcvanas évek első felének az illegális/underground művészeti sajtóban megtestesülő törekvései.

(1) A mediális kapcsolatokat illetően figyelembe veendő, hogy az underground/alternatív sajtó a nyomtatott, cenzúrázott, mereven rögzített kulturális hierarchiák által meghatározott hivatalos (művészeti) sajtó ellenvilága volt. Ebből a szempontból érthetők meg azok a törekvések, melyek a hivatalos sajtó karakterjegyeivel szemben a szóbeliséget, a nyitottságot, a véletlenszerűséget képviselték, és végül a műfajok és mediális minőségek egymásba olvadását valósították meg, tehát intermediális karakterűek voltak. Az underground/alternatív sajtó esetében az „élő” folyóiratok (Lélegzet, Hangár, Fölöspéldány), valamint a nyitott, variábilis, sok szempontból „aleatorikus” folyóiratok (így a Szétfolyóirat) és végül a nyomtatással vagy fénymásolással sokszorosított művészfolyóiratok (Sznob International, Aktuális Levél) pólusai alkották az „alternatív” mozgásteret. A közös metszetet ebben az esetben (a közös szereplőket most nem számítva) a cenzúrázatlanság és az intermedialitás alkotta.

(2) A műfaji keresztmetszetet illetően látható, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek hazai alternatív folyóiratai magukba olvasztották a művészmagazin, a szubkulturális értesítő (fanzine), valamint a szamizdat újságok sajátosságait. A lapok – de különösen az Aktuális Levél – önmeghatározásai egyértelműen kiemelték a kapcsolatművészet, a mail art, a stamp art, az art book jelentőségét és hatásait, így a műfajok kérdésére koncentráló értelmezési szempont (mint az alternatív művészsajtó saját, belső hagyományvonala) különösen relevánsnak tekinthető. Ugyanakkor mind az underground művészeti sajtó történeti feldolgozásai, mind az AL egyes közleményei kiemelik a fanzine-kultúrával való rokonságot. Végül az illegális (politikai) szamizdat párhuzamai is itt említhetők, egyrészt az efféle lapoknak a hivatalos kultúrához képest elfoglalt speciális helyzete és funkciói miatt, hiszen függetlenül attól, hogy művészeti vagy politikai irányultságúak voltak, mindenképpen a kulturális ellenállás, a szembeszegülés terepeinek tekinthetők. Másrészt a művészeti és politikai szamizdatkiadványok egyaránt olyan problémákról, eseményekről és szcénákról tudósítottak, melyeket a hivatalos sajtó kirekesztett, figyelmen kívül hagyott, elhallgatott, mert az efféle témákat és kérdéseket (az épp aktuális politikai kívánalmaknak megfelelően) veszélyesnek, károsnak, ellenségesnek tekintette.

(3) A kulturális keresztmetszetek kérdését illetően a populáris és a magas kultúra kapcsolatáról, kölcsönhatásairól már részletesen esett szó. Itt – egy más vetületet tekintetbe véve – újra felhívom a figyelmet arra, hogy az Aktuális Levél nagyon hangsúlyosan kereste a kapcsolatot a különféle művészeti ágak között, az avantgárdon belüli intermediális és interdiszciplináris törekvéseket erősítve, így a lap valóban „szakmaközi” volt. Az egyes számokban a képzőművészeti, irodalmi, zenei, építészeti, művészettörténeti szcénák valóban működő dialógusát figyelhetjük meg, amely nemcsak az interdiszciplinaritás kulturális normáit, hanem a társas lét viszonyainak alakulását tekintve is értelmezhető; tehát nem csupán „szakmaközi”, hanem egzisztenciális és társaslélektani szempontból is dialógus volt. Ugyanakkor az AL lenyomata is az underground-alternatív szcénának, leképezte annak rétegzettségét; hiszen a hazai undergroundalternatív színtér a legkülönfélébb csoportok, nézetek, irányzatok, generációk, illetve művészeti területek (festészet, szobrászat, akcióművészet, zene, irodalom, képregény stb.) konglomerátuma volt. Végül az AL művészettörténeti, kultúrtörténeti és (nem utolsósorban) médiatörténeti jelentősége annak is köszönhető, hogy különféle szinteken kapcsolatot hozott létre a nemzetközi és a hazai art world között, közvetített, informált és megkísérelte ellensúlyozni a hazai művészeti kultúra megkésettségét. Nem csak beszámolókkal és fordításokkal; hiszen az egyes tanulmányok és riportok a nemzetközi színtér képviselőivel való személyes-baráti találkozásokon alapultak, továbbá megszólaltattak olyan hazai szerzőket, akiknek jól működő nemzetközi kapcsolataik voltak, itt említhető Perneczky Géza, Hegyi Lóránd és Beke László. De a globális és a lokális színterek közötti közvetítés szimbolikus eszközök segítségével is megvalósult: ilyen volt például a fluxus internacionalizmusát képviselő Bécs–Budapest–Berlin-telefonkoncert vagy a globális hálózatot alkotó mail art kiemelkedő fontossága a lapban, de itt említendő az a körülmény is, hogy az Aktuális Levél „intézményes” hátterét nyújtó Artpool kortársművészeti archívumának már ebben az időszakban is rendkívül kiterjedt nemzetközi gyűjtőköre volt.

→