english

KONTEXTUS PROJEKT

Az előadások formája nyitott, a felolvasástól a performanszig, a vetítéses előadástól a tárlatvezetésig, a diszkurzustól a brainstormingig stb. A felkért előadók saját elfogultságuknak megfelelően alakítják a programot, tartalmilag és műfajilag is meghatározva a valóságos téri környezetet. A művekre és dokumentumokra való hivatkozással megfogalmazott kérdésekre adott válaszok teszik hitelessé az előadásokat és a kiállításokat is. Másképpen mondva: a performansz és az installáció kölcsönösen kontextuális viszonyban vannak. Idő a térben, tér az időben.

ELŐADÁS-KIÁLLÍTÁS és KIÁLLÍTÁS-ELŐADÁS

„Sablontázs a raktárreptérben” című kiállítását kísérő Cserny Márton zenei előadásának és videóvetítésének hangszimultánjához kapcsolódó képanyag a dimenzionista fejlődés-mozgás gondolatát juttatja eszünkbe. A hálózati lapok az előadás-kiállítás kép-hang kontextusainak megfeleltetve készültek.

Pauer Gyula a „kontextus nullpontok” témához kapcsolódva tartotta meg a „Semmi a pszeudó-galaxisban” című demonstrált előadását „[...] álcázom amit mutatni akarok, eltüntetem, amit megmutattam, megmutatom, amit eltüntetek, álcázom az eltüntetést vagy megmutatom az álcázást.” Előadása közben szüneteket tartott, ami a hálózati változatban a „kimenő kapcsolat”-ot jelenti. A szünet az előadó-hallgató kontextusban könnyen behozza a semminek azokat a változatait amelyek az előadáshoz kapcsolódhatnak.

Jovánovics György

munka alatt

Sugár János

munka alatt

KIÁLLÍTÁS-ELŐADÁS

A „Kontextus ahogy” kiállítás hogyan lehet előadás? Minden azzá válik, aminek – ahogy – előadják. Ahogy a hat művész egymással kommunikálva létrehozta tér és tárgy-kontextusait, majd ahogy szövegben is megfogalmazták – az eredeti kiállítás-előadásból – a hálózati lapokon jól megjeleníthető virtuális előadás keletkezett. Ez a fajta előadásmód – egészen más formában – megtalálható a „Kontextus nullpontok” c. monokróm térmunkánál is.

„Kontextus nullpotok” c. poetikus tér – mint nullpont-kontextus „a monokróm és a semmi” viszonylatában – Galántai György munkája. A monokróm fény és hang változata betöltöti a kiállitóteret, ehhez a mitikus-meditációs térérzethez kapcsolódnak az alig észrevehető kötői szövegek a semmiről. A kiállítási tér a virtuális előadás (egyik modellje) helyszine, mindenki a maga olvasatában látja és hallja, vagyis maga hozza létre az előadást. Az előadás a „kontextus szabad áramlása” által a demokratikus előadás, (egyik modellje) vagy a fluxus előadás (event), de még a szituacionista előadás kifejezéssel is jelölhető.

munka alatt