Parabélyeg

(a meghatározatlanság és a művészet elszemélytelenítése*)

Galántai György: A fenti kulcsszavak* az alábbi szövegtöredékek környezetéből azért kerültek ide, hogy a „Parabélyeg” c. kiállítás webterének paralel bejáratai legyenek, és ugyanakkor a fizikai tér rendezőelveként is funkcionáljanak* [Bodor Kata: Interjú Galántai Györggyel, a Parabélyeg kiállítás kurátorával]. Miután bejártuk a szöveghálónak legalább egy részét, azt tapasztaljuk, hogy a teljesen különböző gondolkodásmódok - szándékoltság nélkül is - nagyon pontos kapcsolatban vannak. [forrás]

Henry Flynt: Most visszatérhetek ahhoz a kérdéshez, hogy miért „művészet” a fogalomművészet. Miért nem abszolút új, vagy legalábbis nem-művészeti, nem-esztétikai tevékenység? A válasz az, hogy a fogalomművészet előzményeit általában művészeti, esztétikai tevékenységeknek szokták tekinteni. Mélyebb értelemben arról van szó, hogy az érdekes fogalmakat, a már önmagukban is élvezetes fogalmakat (főleg a matematikában találkozunk ilyenekkel) „szépnek” szokták nevezni. [forrás]

George Maciunas: [...] Még a futurista időkben is, nagyon esetleges volt a humor. Úgy értem, ők fene komolyak voltak a komoly manifesztumaikkal. Mi vicces manifesztumokkal álltunk elő. Ők sosem írtak volna egy vicces kiáltványt. Talán az eredmény viccesnek tűnt, de úgy, hogy ők valójában nem szándékoztak viccesek lenni. Őket, tudod, a viccesnél sokkal inkább érdekelte a sokkoló hatás. Míg a mi dobozaink nagyon humorosak. A filmek, a koncertek, a sportesemények, az ételek, bármit csináltunk, minden, még a komoly dolgok is, mint pl. egy mise, végül humorossá vált. [forrás]

Erdély Miklós: [...] Annyi feltétlenül elfogadható, hogy a vicc mindig valami tilalom rovására mulattat; legyen az akár hivatalos, akár belső, akár közmegegyezésen alapuló. A viccélvező részéről a nevetés a belső készenlét, a gyakorlat által megcsúfolt „eszmei” evidenciában való tartásának jele, és egymásnak afelől való biztosítása, hogy ami tilos, az nem lehetetlen. [forrás]

George Brecht: [...] Én igazából az olyan humort szeretem... Vegyük például a zongora tetejére helyezett váza példáját. Van, aki azt fogja gondolni a darabról, hogy humoros, van aki azt, hogy nem, egyesek a koncert-szituáció kritikájának fogják tekinteni, mások esetleg a zongora előtti hódolatnak, nem igaz? Hiszen olykor az általad szeretett nőnek is virágot viszel. A viszonyulási lehetőségek száma végtelen. Miért ne láthatta volna valaki humorosnak a darabot, és miért ne mondhatnád te azt, hogy nem vagy biztos a dolgodban? Nem volt nyilvánvaló, hogy vicc, de annak is vehetted, ha akartad. Ez az a fajta humor, amit szeretek - a határhumor. [forrás]

Arthur Koestler mély kapcsolatot lát a humor és a tudományos felfedezés között. Mindkettőnek alapvető vonása a látszólag össze nem függő dolgok közötti kapcsolat felfedése. [forrás]

Marcel Duchamp: [...] Nagyon hiszek az erotizmusban, mert ez valóban elég általánosan jelen van az egész világon, olyan dolog, amit az emberek megértenek. Helyettesíti, ha akarja, mindazt, amit más irodalmi iskolák szimbolizmusnak, romanticizmusnak neveznek. [forrás]

Ben Vautier: [...] John Cage, a Dada és Marcel Duchamp nélkül nem jött volna létre a Fluxus. Főként Cage nélkül nem, akiről azt szoktam mondani, hogy kétszeres agymosást hajtott végre. Az elsőt a kortárs zenében - a meghatározatlanság fogalma révén -, a másikat zen-szellemiségű és a művészet elszemélytelenítését tanító téziseivel. [forrás]

George Maciunas: [...] egy építész funkcionalizmusban gondolkodik, máskülönben nem építész, hanem szobrász vagy díszlettervező. Egy matematikus szintén funkcionálisan gondolkodik. A funkció egy matematikai terminus. [...] Ben Vautier egy nagyon funkcionális levelezőlapot csinál, s ez „A postás választása” lesz. A lap mindkét felére ír egy-egy címet és egy-egy bélyeget is ragaszt rá. Ez a funkcionalizmus. Magát a médiumot használja fel a darabhoz. Ha a levelezőlapról van szó, akkor megérti a médiumot és használja a médium lehetőségeit. [forrás]

George Brecht: [...] Ha az ember elfogadja az atomfizika nézőpontját, és egy atom szerkezetére gondol, szinte elkerülhetetlenül azt fogja érezni, hogy az anyag eseménnyé válik, és hogy minden esemény: tárgy. [...] Az ötvenes évek vége felé jelent meg az a roppant érdekes könyv, A jelentés mezőelmélete, amely kimutatta, hogy egy szó jelentése nem a mondat szerkezetével, hanem sokkal inkább egy mezővel van összefüggésben. [forrás]

Robert Filliou: [...] Készítettem egy bélyegzőt, amely a következő szöveget viselte: „Az Örök hálózat bemutatja...” George Brecht is rendszeresen használja, szívesen használjuk, valahányszor csak kiállításunk van, vagy bármilyen módon megnyilvánulunk, úgyhogy nem az a lényeg, hogy éppen hol vagyunk, hanem az, hogy mindketten csupán részei, egy-egy tagja vagyunk az Örök Hálózatnak. [forrás]

Ray Johnson: Nemrég például egy művészbélyegekre specializált művész hívott fel, azt akarta, hogy vegyek részt valami show-ban, amire én azt mondtam, hogy nem. Aztán azzal folytatta, hogy én ez voltam, meg az voltam, meg a mail art atyja voltam, meg hogy a mail art milyen fontos, amire én azt mondtam, hogy „Ez egy akkora közhely”. Majd azonnal leültem, és küldtem neki egy közhely-kollázst. Van egy szótáram, amely angol szavakat jiddisül értelmez, megkerestem benne a „cliché” szót, kivágtam, és elküldtem neki. [forrás]

Mark Bloch: Sokan még a cyberspace-t is egy Ray Johnson-féle „semminek” tartják. A hatvanas évek elején, jóval az internet megjelenése előtt, Johnson legnagyobb performansza, a New York-i Levelező Iskola, a postai szolgáltatások kezdetleges technikáját használó költőknek és művészeknek ez a nemzetközi hálója, szabadon cserélte ki alkotásait,... [forrás]