kiállításvezető

archivuminternetwork
az artpool.hu 30 éve 

megtekinthető 2026. május 22. és október 16. között, hétköznap 10-től 17 óráig, előzetes bejelentkezéssel (artpool@szepmuveszeti.hu)

Artpool Művészetkutató Központ
H-1135 Budapest, Szabolcs u. 33., D ép. 

Kurátorok: Bodor Judit és Roddy Hunter

30 éves az első, és 1995 óta folyamatosan működő magyar kulturális intézményi webhely!

Az artpool.hu – 1995. decemberi indulása óta – az internet megjelenése előtti hálózatos gondolkodásból kiinduló, Galántai György „aktív archívum” elgondolását a digitális időre és térre kiterjesztő, virtuális kutatótérként értelmezhető webtér, ahol a művészet és az információ elválaszthatatlanul összefonódva áramlik és újraértelmezhetővé válik.

Az archivuminternetwork egy archívumi dokumentumokat és eredeti műveket bemutató hang- és vizuális installáció, mely az artpool.hu-t az 1980-as évek nemzetközi telekommunikációs projektjeinek (mint az Artpool Rádió, a Budapest–Bécs–Berlin telefonkoncert, a Duna-kapcsolat és a Horizontális Rádió) folytatásaként helyezi kontextusba mint hálózati infrastruktúrát és művészeti eszközt. Külön érdekesség: az eddig nem látható, a korai HTML-struktúrájú weboldalakhoz készült rajzok/tervek, a korabeli számítógépen futó kezdeti webszájt, és egy új videóinterjú, amik az artpool.hu-t tervező Galántai György (életrajz) weboldal-építésről való konceptuális gondolkodásába is betekintést engednek.

Az archivuminternetwork azáltal, hogy bemutatja az Artpool webes gyakorlatát, a jelenről való gondolkodásra is ösztönöz: milyen új gondolkodásformákat alakíthatnak ki a művészek, archivisták és kurátorok az archívumépítésre az egyre inkább felgyorsuló automatizáció és a most alakuló szuperintelligencia korában?

Az archivuminternetwork létrehozásában külön köszönet az Artpool alapítóinak, Galántai Györgynek és Klaniczay Júliának, valamint az Artpool produkciós csapatának (Cséka György, Halasi Dóra, Gara Ádám, Horváth Anna, Bárdits Éva és Kókai Zsófia), továbbá Szőnyi Andrásnak.

A kurátorokról:
Dr. Bodor Judit, Glasgow-ban élő és a Dundee-i egyetemen dolgozó művészeti oktató, kurátor és kutató, aki a 2000-es évek elején az Artpool Művészetkutató Központ munkatársaként kezdte pályafutását. Projektjeivel az 1970 utáni ellenkultúra művészi archívumaira összpontosítva kutatja az „élő archívumok” lehetőségét, hogy ne csupán a gyűjtemény őrződjön meg, hanem a művészeti módszerek is, amelyek az archívumokat létrehozták. Dr. Roddy Hunter a Glasgow School of Art-ban dolgozó, az 1990-es évek elejétől nemzetközileg aktív skót művész és kutató. Érdeklődési területe a performansz, valamint a konceptuális és újmédia-művészet. Munkáiban a tapasztalat és a tudás kibontakozását vizsgálja mint kontextustól függő, egyszerre személyes és kollektív történetet. Bodor és Hunter a 2000-es évek eleje óta dolgoznak együtt, jelenleg a Curating the Digital Attic Archive nemzetközi kutatónetwork vezetőiként, az Artpoollal is együttműködve. Közös publikációik közé tartozik az Art, Meeting and Encounter: The Art of Action in Great Britain (Palgrave, 2012), a The Poipoidrome in Budapest: a case study in art and changeability (Apparatus, 2020), valamint az artpool.hu. a user’s guide: remediation, digitization and the networked art archive (Transcript Verlag, 2021). Ez utóbbi az archivuminternetwork-höz való kutatásuk alapját is képezt

A KIÁLLÍTOTT ANYAGOK JEGYZÉKE

Leírások az alaprajzon is követhető számok szerinti elrendezésben.
A lehetséges kapcsolódási pontokat a „[lásd még]” jelölések mutatják

1️⃣

Meghívók az artpool.hu 30 éve alatt (1995-2026) rendezett fontosabb eseményekhez és projektekhez
30 A3 nyomat 

(Fotók: Klaniczay Júlia és Gara Ádám)

Az itt bemutatott meghívók és felhívások olyan eseményekre vagy kiállításokra mutatnak, melyek az artpool.hu-n is fellelhetők és érzékeltetik az Artpool programjainak változását az évek során a művészettörténeti témáktól a számokból kiinduló kutatáson keresztül a holonikus szerveződés felé. Ezt a kurátori módszertant a művésszel készített „Egy kutató vagyok, aki nem tud semmit” című kísérő videóinterjúban is vizsgáltuk.

2️⃣

Galántai György az artpool.hu webhelyhez készített kézzel rajzolt térképei, a webes adaptációkhoz és emlékoldalakhoz készült rajzai, valamint az ezeket inspiráló eredeti kiadványok
5 vitrines

(Fotók: Klaniczay Júlia és Gara Ádám)

1: Az artpool.hu honlap korai tervei és jegyzetek, 1995–1996

Ezek – a korábban még soha nem közölt vagy kiállított – kézzel rajzolt vázlatok és tervek ritka bepillantást nyújtanak az artpool.hu „belső hálózatába”, ahogyan azt Galántai György a kezdetektől fogva elképzelte. Feltérképezik az Artpool különböző tevékenységei, funkciói közötti webes kapcsolatokat, rámutatva az archívumépítés és az információ közötti összefüggések jelentőségére.
A jegyzetekből kirajzolódik az internet mint új eszköz szerepe az Artpool művészeti gyakorlatában, valamint az „ellenpontozás” – vagyis „a lehető leganyagszerűtlenebb és a lehető leganyagszerűbb elképzelések együttélése” – és az előkészítő gondolkodáson alapuló „összefüggések” létrehozásának fontossága az archívum vizuális arculatának alakításában.

2: Egy kiállítás és az ezt kiteljesítő internet-munka:
Ray Johnson elmlékkiállítás és A Ray Johnson Website, 1997

Mind az Ernst Múzeumban (most Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ) 1997 februárjában bemutatott Ray Johnson kapcsolatművészete kiállítás, mind a webes adaptáció a két művész, Ray Johnson és Galántai György levelezésén alapuló Budai Fénysugár Egyetem hálózati projektjein keresztül az archívumba került mail art munkákat mutatta be, de a website-konstrukció az internet adottságait használva a könyv, a katalógus, és a múzeumi séta ötvözésével, valamint linklapokkal kitágította a kapcsolatművészeti kutatást.
A rajzok egymás melletti bemutatása rávilágít a fizikai és virtuális tér kurátori lehetőségei közötti különbségekre, amelyről Galántai A kapcsolatművészet kertje című, hyperlinkekkel ellátott kísérő szövegében is írt; a szöveg egy része falszövegként a fő térben is olvasható [lásd még: 6].
A vitrinben a rajzok mellett egy 1998-ban angolul megjelent írás is látható Bálint Annától, az Artpool akkori archivistájától, aki a Ray Johnson Website és más példák segítségével mutatta be az artpool.hu működését mint a „kommunikáció kertjét”.

3: Kapcsolatművészeti aktivitásból készült könyvmunkák „webes adaptációi”:
UNI/vers (;) – rajzok webes adaptációhoz (1998) és az eredeti könyvmunka (1988),
valamint NETWORKER BRIDGE – webes adaptáció terv (1998) és az eredeti könyvmunka (1994)

Az 1988-as UNI/vers (;) antológia 1998-as adaptációja egy 16 országból származó, 38 vizuális és experimentális költészeti művet tartalmazó kiadvány webes átgondolása. Az antológiát Guillermo Deisler – a Kelet-Németországban emigrációban élő chilei művész – Peacedream [Békeálom] című mail art portfólió-sorozatának keretében készítette 1987 és 1995 között és juttatta el az Artpoolhoz.
Galántai György webes adaptációja a könyvmunka interaktív jellegét viszi tovább. Az eredeti kiadvány számozatlan lapjait az olvasók többféleképpen rendezhették össze, így az olvasás sorrendje is szabadon alakítható volt. Az online változatban a felhasználók az egyes képekre kattintva navigálhatnak az oldalak között. A webes adaptáció a kézbe vehető könyvmunka egyfajta „ideális” másolataként működik (a kifejezést a Wire-től vettük): miközben megőrzi a fizikai mű tartalmát, annak nem lineáris, szabadon bejárható olvasási módját is átülteti a digitális térbe.

NETWORKER BRIDGE
webes adaptáció terv (1998) és eredeti könyvmunka (1994)

Az 1998-as NETWORKER BRIDGE webes adaptáció az „újrahasznosított művészet” egyik példája.
Galántai György saját korábbi, A5-ös méretű könyvmunkáját dolgozta át benne, amely már maga is az 1992-es Decentralizált Hálózati Világkongresszus [lásd még: 4] keretében készült, bélyeglapokból összeállított Networker Post című fénymásolt füzet anyagára épült. Az 1998-as interaktív weboldalt, ami egy „virtuális” 64 lapos tarotcsomag „az Artpool networker barátainak tiszteletére”, K. Frank Jensen (1933–2016) dán tarotgyűjtő, kutató és archivista munkássága inspirálta.
A böngészőablakban négy lefelé fordított virtuális kártya jelenik meg egymás mellett, alattuk pedig a projektben résztvevő 64 művész neve olvasható. A nevekre kattintva egy-egy kártyalap jelenik meg. A webes változat egyik új eleme, hogy minden kártyafordítás egy hangművet is elindít, ezáltal új asszociációkat, kapcsolatokat teremtve az Artpool Archívum anyagai között. A látogatók egyszerre akár négy ismétlődő hangművet is aktiválhatnak, tovább bővítve a lehetséges kombinációkat.
Bár a webes adaptáció egyértelműen eltávolodás az 1994-es könyvmunkától, a közös cím továbbra is hangsúlyozza a forrásmű jelentőségét. (Sajnos néhány oldal ma már nem működik, ami az internetes művek sérülékenységére és az artpool.hu megőrzésének sürgősségére is felhívja a figyelmet.)

4: Egy internet előtti mail art projekt adaptációja és tervek egy emlékoldalhoz:
World x Art x Post – tervek (1998) és az eredeti katalógus (1982);
Robert Filliou emlékoldalak – tervek (1998).

A World x Art x Post egy Artpool által kezdeményezett nemzetközi művészbélyeg projekt volt 1982-ben, először kiállításként bemutatva (Fészek Klub), majd ezzel párhuzamosan bélyegalbum-katalógussá és filmmé átdolgozva. Az 1998-as webes adaptáció az eredeti könyvmunka-katalógus interaktív online verziója, ahol az album egyes oldalai az eredeti borító országhatárok nélküli világtérképén, mint interaktív felületen pásztázva nyithatók ki. Az első oldalakon, a nyomtatott verziónak megfelelően, országok szerint alfabetikus sorrendben olvashatók a résztvevők; minden név mellett egy vagy több szám található, amelyek a pályázatra küldött mű érkezési sorrendjére utalnak, és melyekre klikkelve az adott bélyegkép nagyobb méretben megtekinthető. További kódok jelzik a *=Galántai által készített emlékbélyegeket azoknak a barátoknak, akiknek munkáit a titkosszolgálatok lekapcsolták és nem érkeztek meg, valamint azt, hogy a kiállításon milyen egyéb bélyegmű volt az illető művésztől kiállítva (pl. S=eredeti művészbélyeg, E=borítékon, L=levélen vagy C=képeslapon használt művészbélyeg).

A Filliou-emlékoldal 1998-ban, az „Installáció éve” programsorozat részeként jött létre, a Nemzetközi Installáció Fesztivál alkalmából, amely egyben az Artpool P60 kiállítótér megnyitó eseménye is volt. A fesztivál egyik központi eleme Robert Filliou fluxusművész és Joachim Pfeufer építész közösen tervezett 1976-os budapesti Poïpoïdrome-jának rekonstrukciója volt, amely a nemzetközi installációművészet egyik jelentős alkotása. A rekonstrukció egy online kutatóoldal létrehozását is inspirálta, amely feltérképezte Robert Filliou és az Artpool kapcsolatát, valamint betekintést nyújtott Filliou tágabb életművébe is.
A hyperlinkekkel összekapcsolt virtuális emléktér 1999. január 17-ére készült el – ez a dátum egyszerre Robert Filliou születésnapja és az általa kezdeményezett, évente megrendezett Art’s Birthday napja is. Ez a nemzetközi esemény konceptuálisan Filliou „Eternal Network” (Örök Hálózat) elképzelését idézi meg: egy folyamatos alkotásra épülő kommunikációs és művészeti hálózat eszméjét.
A Filliou-website egyik kiemelkedő példája azoknak a kutatóoldalaknak, amelyek az Artpool archívumának anyagait kapcsolják össze az interneten elérhető információkkal. Ezek az oldalak olyan művészek és gondolkodók emlékére készültek, akik inspirálták Galántai György gondolkodását és művészeti gyakorlatát.
Az összekapcsolt anyagok új nézőpontokat nyitnak meg, és az archívum dokumentumait nemzetközi összefüggésekbe helyezve újraértelmezhetővé teszik.

5: Jegyzetek 2000–2006-ból

A 2000-es évek elejéről származó jegyzetek a webről mint „elsődleges információforrásról” írnak, és kitérnek a hipertext által kínált lehetőségekre.
A jegyzetek mellett a kiállításon látható a „Hypertext + Multimedia” című Artpool füzet nyomtatott példánya is, amelyet oktatási célokra állítottak össze, adtak ki 1998-ban, Sugár János szerkesztő előszavával.

3️⃣

Galántai György: „Egy kutató vagyok, aki nem tud semmit”, 2026.
Videóinterjú [26’34”] és fényújsag

(Fotó: Gara Ádám)

A 2026. március 13-án felvett interjúban az archivuminternetnetwork projekt kapcsán a kurátorok által feltett kérdésekre válaszolva a művész az artpool.hu kezdeteiről, a számok (digit) felőli kutatás előzményeiről, a virtuális archívumépítés módjairól, és a mesterséges intelligencia hatásáról is beszél. A monitor mellett futó fényújságon az archívumban talált jegyzetekben és az artpool.hu-n talált Galántai idézetek futnak. [lásd még 3 és 5]

4️⃣

Az artpool.hu mint digitális, telematikus tér analóg előzményei:
négy nemzetközi hálózati esemény, 1982-1995

(Fotók: Gara Ádám)

1: Budapest–Bécs–Berlin telefonkoncert, 1983. április 15.
Videódokumentáció [monitor, szerkesztett változat, 19’07”] és fotódokumentáció [fal]

A Telephone Music-ként és Konzert Über Telefon-ként is ismert esemény Robert Adrian X és Helmut J Mark [az 1983–1986 között működó bécsi BLIX művészcsoport tagjai] kezdeményezése volt, amely a telefont használta, hogy összekösse a „nyugati” Bécs, a fallal kettéválasztott Berlin és a „keleti” Budapest művészeit.
A három helyen egyidőben zajló koncert a bécsi „ÖKS” [Österreichischer Kultur-Service], a berlini Aufbau/Abbau (kordinátor: Rainald Schumacher), valamint a budapesti Artpool Stúdió tereiben (koordinátorok: Artpool és Vető János) valósult meg. Videódokumentáció csak a bécsi eseményről készült, a budapesti eseményről készült fotókon többek között Galántai György, Vető János, Lábas Zoltán, Szirtes János, Erdély Miklós, Czakó Sándor [VHK] láthatóak. Az Artpoolból „sugárzott” műsorban szerepeltek még az Európa Kiadó, a Trabant és a Bizottság zenéi is.

A koncert (az Artpool Periodikus Tér 12. eseménye) az Artpool Aktuális Levél / Artpool Letter (AL) 4. számában és az Artpool Rádió 3. kazettaadásaként is dokumentálva lett. [lásd még: 8]

2: Decentralizált Hálózati Világkongresszus, budapesti ülésszak, Artpool Művészetkutató Központ, 1992. augusztus 24–26.
Videódokumentáció [monitoron, szerkesztett változat, 20’15”] és faxművek másolatai [falon]

A Decentralizált Hálózati Világkongresszus projektet H. R. Fricker és Günther Ruch svájci művészek kezdeményezték 1986-ban, azzal a céllal, hogy támogassák a rendszeres [6 évenkénti] és személyes nemzetközi Mail Art találkozókat. 1992-re a kezdeményezés a „hálózatépítők” fórumává vált. Ekkor – a nemzetközi eseménysorozat részeként – a nyilvános működését épphogy elkezdő Artpool is szervezett egy hálózati világtalálkozót Budapesten. A háromnapos „budapesti ülésszak” tulajdonképpen egy Fax- és Copyart workshop volt, amelyben 86 magyar és nemzetközi résztvevő elektrografikai alkotásokat küldött és osztott meg egymással. A falon, az esemény videódokumentációja mellett, ezekből a munkákból látható válogatás. A Hálózati Világkongresszus eseményeiről és a három nap során készült alkotásokról a résztvevőket a kiállítótérben is látható fax-készüléken szétküdött Artpool’s FaxZine hírlevél tudósította.

3: Duna Kapcsolat, 1993. szeptember 4-10.
Videó dokumentáció [monitoron, szerkesztett változat, 4’54”], fotódokumentáció és faxmunkák másolatai

Az 1993. szeptember 8-i "Elektronikus kommunikációs happening" mindössze két telefonvonal és egy képtelefon segítségével kapcsolta össze a bécsi Freihaus-Kunstlabort (koordinátor: Robert Adrian X) és a budapesti Artpool Művészetkutató Központot a Játék határok nélkül (Game without Borders) projekt keretében. Az Artpool „Miért kommunikáljunk?” kérdésére válaszok érkeztek Ausztriából, Brazíliából, Kanadából, Németországból, az Egyesült Királyságból, Görögországból, Japánból, Hollandiából, az Egyesült Államokból, Svájcból, Uruguayból és Jugoszláviából. A falon az amerikai hangköltő, Jackson Mac Low valamint a holland Johan van Geluwe munkái láthatóak.

4: CYBERIA – Artpool Horizontális Rádió, 1995. június 22. déltől, június 23. délig
Videódokumentáció [monitoron, szerkesztett változat, 18’28”] fotódokumentáció és program

A Horizontális Rádió Heidi Grundmann (ORF Kunstradio – az osztrák közszolgálati rádió- és televízió kísérleti rádióművészeti és médiaművészeti platformja) és Gerfried Stocker (x-space, Graz-i médiaművészeti művészcsoport) koncepciója alapján az Európai Műsorszolgáltatók Uniója (EBU) és az Ars Electronica együttműködésével valósult meg. A 24 órás projekt rádióállomásokat kapcsolt össze világszerte, létrehozva egy közös előadói teret művészek, zenészek és írók számára. A rádió és az internet összekapcsolásával az esemény túllépett a rádióadók megszokott földrajzi határain és szélesebb körű részvételt tett lehetővé.

Az esemény esztétikájához hozzájárult, hogy a világ különböző pontjain eltérő rádiós technológiákat használtak – sztereó rádióvonalakat, telefonos hangvonalakat és rövidhullámú rádiót – így a sugárzott anyag hangminősége változó volt. Az Artpool 24 órás adása, és azon belül a CYBERIA műsor, a Magyar Rádióval (Bartók Rádió) együttműködésben valósult meg.

5️⃣

Az artpool.hu indulása, 1995-1996
asztalon Macintosh számítógép és billentyűzet, honlap; falon A3-as és A4-es nyomat, falmatrica

(Fotók: Gara Ádám és Bodor Judit)

Az egykor az Artpool-ban használt és még mindig működő Macintosh számítógépen az artpool.hu kezdeti honlapjának 1997. októberi offline, archivált változata látható és próbálható ki.
Az Artpool Magyarországon az egyik első intézmény volt, ahol a látogatók szabadon használhatták az internetet. A falon az Artpool 1996-os, a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében rendezett Művészet az Interneten – Barangolás a Hálózaton eseményének meghívója látható, rajta a Galántai György által javasolt „túraútvonal” egy legördülő bookmark listával, a fotón az Artpool irodájában Galántai György, Klaniczay Júlia és Tölgyes László, az artpool.hu készítői [lásd még: 2 Vitrin 1, és 3]

6️⃣

Galántai György: A kapcsolatművészet kertje, 1997
falszöveg

(Fotók: Gara Ádám és Klaniczay Júlia)

Részlet a Ray Johnson kapcsolatművészetét és az Artpoollal, ill. Galántai Györggyel való kapcsolatát bemutató kiállítás (Ernst Múzeum, Budapest) webes adaptációjához írt szövegből. [lásd még: 2 Vitrin 2]
A szöveg kulcsfontosságú az artpool.hu mögötti átfogó gondolkodás megértéséhez.

7️⃣ 

Galántai György: A tudás dimenziója, 2004
Létra, szerszámosdoboz és Neumann János idézet

(Fotók: Gara Ádám és Klaniczay Júlia)

Galántai György: Az emlékezet negyedik dimenziója, 2004
Három korábbi mű 2004-es integrált változata: Nagy ugrás,1979, Jövővágyas lépésszendvics, 1985, Üdvözlet a jövőből, 2000

(Fotók: Gara Ádám és Klaniczay Júlia)

 8️⃣

ARTPOOL RÁDIÓ hallgató állomás
asztal, 8 szék, 8 darab A3-as nyomat és 8 darab A4-es nyomat

(Fotók: Bodor Judit, Klaniczay Júlia, Gara Ádám) 

Az internet előtti független (illegális) telekommunikáció egy másik példája, az Artpool Rádió 8 kazettaadásból álló sorozata volt, a már korábban elindított szamizdat művészeti folyóirat, az Aktuális Levél mellett.

A rádiókazettákat Galántai György és Klaniczay Júlia szerkesztette és állította össze 1983 és 1987 között. Az Artpool Rádió egyfajta „pszeudo-rádió” volt: nem rendelkezett hozzáféréssel a rádióhullámokhoz és még nem léteztek olyan digitális platformok, amelyekhez ma már hozzászoktunk. Az experimentális zenét, hangköltészetet és az Artpool társadalmi és művészeti közegéhez kapcsolódó egyéb eseményeket dokumentáló kazettakiadásokat postai úton vagy személyes találkozások során cserélték és terjesztették.
Történetileg kiemelkedő az 1983-as Budapest–Bécs–Berlin telefonkoncert felvétele [lásd még: 4]. Az Artpool Rádió később digitalizált formában az artpool.hu weboldalon is elérhetővé vált, ami jelentősen átalakította a befogadás élményét. Míg korábban a kazetták a kapcsolatművészet csereelvén alapuló hálózaton keresztül jutottak el az egyes résztvevőkhöz, addig az interneten az anonim felhasználó közvetlenül és egyidejűleg férhet hozzá az összes adáshoz. A hallgató maga döntheti el, melyik adást választja, így a hanganyagokkal való kapcsolat intuitívabbá és kevésbé lineárissá válik. Ezt az internetes működésmódot idézi meg az installáció is: a látogató az asztalon elhelyezett, felnagyított kazettaborítók segítségével választhatja ki, melyik adást szeretné fejhallgatón keresztül meghallgatni. A részletes program [eredetileg a borító hátoldalán] A4-es méretben található az asztalon.

 9️⃣

Elmentés (artpool.hu)
86 kétoldalas A4-es print az artpool.hu weboldalairól, videós képernyőfelvételek, LED futófény, performansz

(Fotók: Bodor Judit, Roddy Hunter, Gara Ádám)

Hogyan archiválódnak maguk az archívumok?
Ha az artpool.hu egyszerre generálja is és dokumentálja is az Artpool archiválási tevékenységét, miként őrizhető meg maga ez a folyamat?
A Wayback Machine egy non-profit digitális webarchívum, amelyhez performansz- és médiaművészek egyre gyakrabban fordulnak archiválási céllal, alternatívát keresve a kereskedelmi platformok – például a Google, a Meta, a Microsoft vagy az Amazon – rendszereivel szemben. Automatizált webrobotjai óriási mennyiségben mentenek le weboldalakat, ugyanakkor korlátai jól láthatóvá válnak olyan összetett, kézzel szerkesztett webhelyek esetében, mint amilyen az artpool.hu. A website nagyméretű, bonyolult linkstruktúrájú, és számos úgynevezett „árva” oldalt is tartalmaz, amelyeket a robotok nem mindig találnak meg. Mivel az artpool.hu manuálisan épített webhely, a még nem archivált oldalak megőrzése is csak manuálisan történhet.

Az ‘elmentés (artpool.hu)’ – Roddy Hunter kifejezetten erre a kiállításra készült munkája – egyszerre a gondoskodás és az aggódás gesztusa – egy folyamatosan változó installáció, ami a kiállítás 86 napja alatt naponta egy-egy, véletlenszerűen kiválasztott artpool.hu-oldalt ment el manuálisan: olyan oldalakat, amelyeket a Wayback Machine robotjai eddig nem rögzítettek.

A kiállítás eredetileg tervezett zárónapjára, agusztus 14-re mind a 86 oldal archiválásra kerül az Internet Archive Wayback Machine-ben.

Az installációban látható egy videófelvétel is, amelyen egy láthatatlan kéz letölti és offline másolatot készít az artpool.hu teljes weboldaláról, miközben Galántai György 2000-ben az Internet.galaxis konferencián tartott virtuális előadását olvassa, és a videót megjelenítő monitor mellett megkeresi a műhöz kiválasztott, korábban nem archivált weboldalak egy részét. A nyomatok alatt futó fényújság a 86 elmentett weboldal címét sorolja fel.

A kiállítás megnyitója alatt Roddy Hunter „internetbizonytalansági őr”-ként járőröz az installáció körül. Figyelme a videón látható kurzormozgás mögött dolgozó, láthatatlan kézre irányul, a megőrzés egyfajta szimulációjaként egy olyan jelenben, amelyet egyre inkább automatizált rendszerek és a mesterséges intelligencia ural.

Az emberi beavatkozásnak köszönhetően az ‘elmentés (artpool.hu)’ láthatóvá teszi azt, amit az algoritmusok kihagynak. Egy-egy oldalt, egy-egy napot rögzítve a mű egyszerre gondoskodás és aggódás kifejezése. Felismeri, hogy az automatizált megőrzési rendszerekbe beágyazott döntések a kulturális emlékezet láthatatlan infrastruktúrájává válnak, és azt vizsgálja, hogyan őrzik meg magukat az archívumokat, és mi marad meg belőlük.

A kiállításvezetőt készítették: Bodor Judit és Roddy Hunter