Tamkó Sirató Károly / Charles Tamko Sirato

JEGYZETEK
Tamkó Sirató Károly: A Dimenzionista Manifesztum története. A dimenzionizmus (nemeuklidészi művészetek) I. albuma. Az avantgárd művészetek rendszerbe foglalása, Artpool - Magyar Műhely Kiadó, Budapest, 2010

Források
Kiadás- és kutatástörténet

KIADÁS- ÉS KUTATÁSTÖRTÉNET

Ne ess kétségbe, érjen bármi!
Csak egy a törvény: várni. Várni!
[…] Minden beérik, révbe fut:
És győzött az, ki várni tud.
(Tamkó Sirató Károly: Biztató 2, 1961)

Tamkó Sirató Károly (1905–1980) most közzétett kéziratának sorsa legalább olyan viszontagságos. mint magáé a szerzőé.
     A planizmussal foglalkozó, már 1936-ban kiadásra előkészített korabeli jegyzeteit és a megírt fejezetek egy részét csak harminc évvel később, a Dimenzionista Manifesztum történetére és saját pályájára visszaemlékező kéziratba dolgozta bele azután, hogy a magyar irodalmi életbe visszatérve, felkérést kapott a Kiadói Főigazgatóságtól emlékeinek megírására. Az 1966-ban elkészült kézirat azonban, amelynek megjelenésében Tamkó Sirató élete végéig bízott, csak most, bő negyven év elteltével láthat méltó módon napvilágot.
     Érdekes adalékként idézném Tamkó Sirató 1978-ból származó, a Művelődésügyi Minisztérium irodalmi osztálya számára készített „Összes műveim záró sorozata” címet viselő kétoldalas, ambiciózus programját, melyben egyebek mellett az alábbi három művészetelméleti írás terve szerepel:

1. A DIMENZIONIZMUS ELSŐ ALBUMA
Az 1936-ban Párizsban megjelent Dimenzionista Manifesztum művészetfejlődés-törvényének műalkotásokon való bemutatása és igazolása. 300 oldalas album. Összeállítottam 1964-ben a Kiadói Főigazgatóság ösztönzésére. A Corvina párizsi bemutatásra elfogadta, de én akkor más elfoglaltságaim miatt nem tudtam dolgozni rajta tovább. Azóta a külföldi és belföldi fejlődés még sokoldalúbban igazolt. Így megjelentetésre az időt már alkalmasnak tartom. (Fél évi munkával be tudom fejezni.)

2. A SÍKKÖLTÉSZET
A kétdimenziós irodalom elmélete és 10 síkvers magyar és francia nyelven nagyrészt készen van. Egy svájci könyvkiadó múlt évben elvileg lekötötte a francia változatát. (A könyv terjedelme kb 120 nagy oldal.)

3. AZ ATOMKOR MŰVÉSZETE
A Dimenzionista Manifesztum fejlődés-törvénye alapján kialakítja annak a művészetnek a körvonalait, amely teljesen új lesz és más, mint az összes eddigi művészi hatásmódok: Szuper művészet (az öt érzékszerv együttes művészete), 1928 óta dolgozom ezen a témán és kész opuszvázlataim is vannak. (Kandinszkij, Calder és Moholy-Nagy jegyzettanulmányokat írtak e témáról, de könyv alakban, tudtommal, egyik sem jelent meg.) Hogy a fejlődés eben az irányban halad, az IPM 1977/6. számában is bemutatott Viktor Komar és Szever Ganovszkij a holográf lézermoziról szóló cikke is erősen alátámasztja. (1978. május 9.)

Tóth Gyula történész (aki a fenti dokumentumot rendelkezésemre bocsátotta és kutatásomat számos további hasznos információval is gazdagította), előbb mint a Kiadói Főigazgatóság munkatársa, majd mint a Művelődésügyi Minisztérium irodalmi osztályának vezetője, az 1960-as évek elejétől pártolta a Dimenzionista Manifesztum története megírásának és kiadásának ügyét és segítette magát Tamkó Siratót is nyugodtabb alkotói és lakáskörülmények megteremtésében. Tamkó Sirató halála után is, ekkor már mint a Gorkij Könyvtár igazgatója, megpróbálta elérni a Dimenzionista Manifesztum történetének kiadását, de sajnos – ahogy ez például a Magvető Kiadó mellékelt elutasító leveléből is látható – sikertelenül.

A Magvető Kiadó levele 1988-ból

A régi adósság törlesztését végül az Artpool Művészetkutató Központ vállalta magára – nem előzmények nélkül:
     Már 1971-től szerepeltek dimenzionista karakterű vizuális, konkrét, experimentális stb. költészeti munkák az Artpool előzményének tekinthető művészeti térben, Balatonbogláron, Galántai György kápolnaműtermében. Elsők között Erdély Miklós, Szentjóby Tamás, majd később a vajdasági Bosch+Bosch csoport, Szombathy Bálint stb. munkái. Itt került sor az első magyarországi „kísérleti költészet”-kiállításra is Szövegek/Texts címmel 1973-ban, Maurer Dóra és Tóth Gábor szervezésével és rendezésében. Tóth Gábor Tamkó Sirató Károly síkverseinek hatására kezdett el költészettel foglalkozni, személyes kapcsolatot is kiépített vele, s a dimenzionizmus elméletét – már a kiadásra szánt A Dimenzionizmus I. albuma 1974-es kéziratának birtokában – pályatársai között is terjesztette. Tóth Gábor közvetítésével került kapcsolatba Tamkó Sirató a szintén újvidéki Szombathy Bálinttal, aki A konkrét költészet útjai című dolgozatában (mely 1977-ben az Új Symposion három számának mellékleteként jelent meg) külön fejezetet szentelt a dimenzionista művészetnek. Törvényszerű volt, hogy Galántai György a Kápolnaműterem kiállításai után az Artpool jövőkutató projektjeivel is eljusson a dimenzionizmushoz mint kapcsolódási ponthoz.
     A különböző szerzőktől a dimenzionizmus elméletére és a Dimenzionista Manifesztum keletkezésére Tamkó Sirató Károly kézirata alapján hivatkozó 1980 és 2006 között megjelent számos írás után igencsak aktuálissá vált a forrásul szolgáló eredeti Tamkó Sirató Károly kézirat és -síkversek felkutatása és megjelentetése. Ehhez kapcsolódóan az Artpool egy nagyszabású dimenzionista szellemű kiállítás-eseményt tervezett 2007 tavaszán. A Galántai György elképzelése szerint megvalósuló kiállításon bemutatásra kerültek Tamkó Sirató Károly síkversei és a Dimenzionista Manifesztummal kapcsolatos, addigra már kikutatott dokumentumok. A dimenzionista estek előadói Petőcz András, Galántai György, Michel Giroud, Szombathy Bálint, Tóth Gábor és Papp Tibor voltak.
     Ekkor derült ki, hogy a kézirat kiadását a Magyar Műhely Kiadó pár éve már szintén tervbe vette és a Szombathy Bálintnak dedikált kéziratot elő is készítette, de pénz és megfelelő alkalom híján elakadt a publikálás. Jelen sorok írójára hárult az időközben előkerült más kéziratpéldányok mellett az esetleges további kéziratvariánsok és a kéziratban hivatkozott, de hiányzó dokumentumok felkutatása, a szöveggondozás és a most már közös Artpool – Magyar Műhely-kiadás előkészítése, megszervezése.
     A kutatómunka eredményeként a jegyzetekben már felsorolt kéziratok kerültek elő, illetve jutottak tudomásomra. Ez a lista idővel bővülhet, hiszen úgy tűnik, Tamkó Sirató szívesen adott példányokat a munkássága iránt őszintén érdeklődőknek. Úgy vélem azonban, hogy az esetlegesen előkerülő újabb példányok alapján is az 1974-es kézirat lesz tekinthető a végleges verziónak.
     Nagy örömünkre szolgál, hogy a napjainkban gyakorlatilag már elérhetetlen Dimenzionista Manifesztum 1936-os, első kiadása alapján készült reprintjét mellékelhetjük kötetünkhöz, melyet Tamkó Sirató Károly is remélhetőleg büszkén nevezne így: A Dimenzionista Manifesztum negyedik kiadása: Budapest, 2010.

Az 1966-os, és a jelen kiadás alapjául szolgáló 1974-es kéziratok
rövid összehasonlítása
Az 1966-os, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézet Adattárában őrzött gépírásos kéziratpéldány a Dimenzionista Manifesztum – nem szöveghű – szerzői fordítását még mint egy mellékletet tartalmazza, még nincs a gépirat többi részével egybeszámozva és nem előzi meg a tartalomjegyzékül szolgáló „Áttekintés” oldal. Tartalmaz viszont egy képmellékletet, valamint egy függeléket (A törtszavak művészete, az Intermezzo / Start / Kiáltás és a Korszerű remekművek írással). Az 1974-es kéziratok sem a függeléket, sem a képmellékletet (pár fotót leszámítva) nem tartalmazzák. Ezeken a különbségeken túl a két gépirat tartalmilag viszonylag kevés lényegi eltérést mutat. Az 1966-os első verzióban található kézírásos javításokat Tamkó Sirató Károly az 1974-es gépiratba már átvezette. Az 1966-os szöveget egyúttal kismértékben átszerkesztette és pár helyen lerövidítette, terminológiai pontosításokat hajtott végre (pl.: „vonal-irodalom” helyett „vonalon belüli irodalom”), aláhúzással további kiemeléseket eszközölt.
     A szöveggondozás során arra törekedtem, hogy az eredeti kézirat az élőbeszéd élményét keltő hangulatát a lehető legteljesebben megőrizzem. Leginkább a gépelési hibák javítására, a személy-, város-, helyszín- és utcanevek, valamint a francia kifejezések, kiszólások írásmódjának ellenőrzésére, ahol kellett, pontosítására, javítására, a helyesírás aktualizálására szorítkoztam. Megőriztem eredeti formájában az általunk tartalomjegyzéknek használt „Áttekintést” is, bár a címek nem pontosan fedik a fejezetcímeket. Mivel a szerző számos utólagos javítást tett kézzel az egyes példányokban, ehhez az oldalhoz viszont nem nyúlt, úgy gondoltam, illik tiszteletben tartani az elképzelését. Az „Áttekintés” utolsó két sora eredetileg egy részletes tartalomjegyzék és egy névmutató volt, ezek utólagos elkészítését nem tartottam indokoltnak, meghagyom egy esetleges kritikai kiadás számára, ahol egyéb szövegmagyarázatok, fordítások is helyet kaphatnak.

A Dimenzionista Album
Mindkét gépiratban egyformán megtalálhatók – a hivatkozások alapján 230 képet tartalmazó – „Album” egyes konkrét oldalaira való utalások, de ez az Album kiadványunk megjelenéséig nem került elő. Az 1966-os MTA-gépirathoz 65 db fekete-fehér fotó tartozik, ebből 18 szövegközi illusztráció, 47 db képmellékletként szerepel, de ezek is csak kismértékben fedik le a hivatkozott illusztrációkat, inkább csak ízelítőnek tekinthetők.
     Az Aczél Gézának adott kézirat mintegy 10 fotót, a Tóth Gyulának dedikált példány
6 képet, a többi pedig egyáltalán nem tartalmazott illusztrációt.
     Az Album felkutatása vagy a szűkszavú hivatkozások alapján a rekonstrukció sokáig reménytelennek tűnt, de 2007-ben, az Artpool P60 kiállítótérben a dimenzionizmusnak és Tamkó Sirató Károlynak szentelt programsorozaton, a résztvevőkkel folytatott beszélgetések hatására, váratlanul előkerült az a kis „Dim. Alb.” feliratú filmes dobozka, amely Tamkó Sirató Károly A Dimenzionizmus I. Albumába szánt reprodukcióinak a fekete-fehér negatívjait tartalmazta.
     Sajnos egészen bizonyos, hogy ez az anyag hiányos. A számozás alapján minimum egy tekercs, a 7-es biztosan hiányzik, de a szétvágott darabok és a számozatlan tekercs-részek, valamint a képeknek az eredeti kézirat-hivatkozásokkal való összevetése alapján egyértelmű, hogy az előkerült fotóanyag csak az Albumhoz való anyaggyűjtés egy része.
     Tamkó Siratónak – mint tudjuk – párizsi éveiben a fotózás kenyérkereső foglalkozása is volt, érthető, hogy a tervezett dimenzionista albumhoz való anyaggyűjtés kézenfekvő módszere volt a reprodukciók készítése. 1963 és 1965 között, amikor az Album anyagát összeállította, más reprodukciós módszer nem is állhatott a rendelkezésére. Volt, hogy egy-egy illusztrációról több felvételt is készített különböző blendenyílással (a felvételeket saját maga laborálta és sokszorosította). Általánosságban elmondható, hogy a negatívokon található felvételek minősége hűen visszaadja a korabeli kiadványok nyomdaminőségét. A kutató szerencséjére a lefotózott katalógusoldalakon néha látható a képaláírás vagy a katalógusszövegből egy kevés. Ezek az információk, valamint az 1966-os kézirat fotómellékletének képaláírásai nagy segítséget jelentettek a képek rejtvényfejtéshez hasonló izgalmat jelentő beazonosításánál. Sajnos azonban még így is maradtak ismeretlen képek, melyek kikutatására nem maradt elegendő idő.
     A képek nagy része, ahogy a könyvben a szerző maga is utal rá, részben a még Párizsban kapott, illetve az 1960-as évek elején általa elérhető kiadványok, katalógusok illusztrációs anyagából származik. Ezek közül a kutatás során jó párat sikerült beazonosítani. Pár példa:
• a TELEHOR Moholy-Nagy László által szerkesztett dupla különszáma (TELEHOR. The International Review New Vision / Mezinárodni casopis pro visuální kulturu / Internationale Zeitschrift für visuelle Kultur / Revue internationale pour la culture visuelle. Brno, Csehszlovákia, szerkeszti: Frantisek Kalivoda,1936, 1. évf. 1-2.;
• Tristan Sauvage [Arturo Schwarz] könyve, a NUCLEAR ART 1951-61. (Editions Vilo – Galerie Schwarz – Eric Diefenbronner – Marcello Maestro, Paris, Milano, Stockholm, New York, 1962, pp. 242);
• a párizsi Galerie XXe Siècle második Le Relief kiállításának (1962. június 7–27.) katalógusa;
• a nagy hatású Schrift en beeld. Art and writing. L’art et l’écriture. Schrift und Bild kiállítás (Stedelijk Museum Amsterdam és Staatlichen Kunsthalle Baden-Baden, 1963) bőségesen illusztrált katalógusa;
• Werner Hofmann Die Plastik des 20. Jahrhunderts könyve (Fischer Bücherei, Frankfurt am Main, 1958);
• az 1962-es Velencei Biennálé katalógusai vagy a svájci kiadású Art International folyóirat 1963-as számai stb., stb.

A Dimenzionista Album képeinek beazonosításán túl az igazán izgalmas feladat az Album – Tamkó Sirató dimenzionista rendszerének megfelelő – beosztásának a rekonstrukciója volt. Mivel a megtalált negatívtekercsek számozása semmilyen útmutatást az osztályozásra nem adott – inkább a beazonosításban nyújthatott segítséget az a feltételezés, hogy az egymás utáni kockák esetleg ugyanannak a kiadványnak az illusztrációi lehetnek – a megoldást csak Tamkó Sirató Károly rendszerének a megértése jelenthette. Ebben a feladatban legfőbb munkatársam és tanácsadóm Galántai György volt, vele közösen állítottuk össze a Dimenzionista Album itt közreadott rekonstrukcióját.
     Az újabb és újabb fordulatokat vevő kutatásban 2006 és 2010 között számos ötletadóm, segítőm akadt. Itt szeretnék köszönetet mondani időrendben Tóth Gábornak, Szombathy Bálintnak, Forgács Évának, Keserü Katalinnak, Botár Olivérnek, Pataki Gábornak, Makky Györgynek, Tóth Gyulának, Aczél Gézának, Fajó Jánosnak, L. Simon Lászlónak, Beke Lászlónak, Kiss Ferencnek és Szoboszlai Margitnak segítségükért, támogatásukért. Köszönöm továbbá számos művészettörténész, zenetudós, építész, képzőművész barátunknak a képek beazonosításához adott ötleteit.
     A dokumentumok és a képanyag digitális előkészítésében, feldolgozásában, és rendszerezésében az Artpool Művészetkutató Központ munkatársai, Halasi Dóra, Kaszás Tamás, Kristóf Márton, valamint Bleyer András, Fischer Judit és Arany Imre voltak segítségemre.
     A kutatás során előkerült kéziratok, dokumentumok és negatívok, valamint Tamkó Sirató Károly több kiadványa és a róla szóló szakirodalom az Artpool Művészetkutató Központban kutatható.

A dimenzionizmus történetének és jövőjének folyamatosan bővülő információforrása az Artpool honlapja.

Klaniczay Júlia