Tamkó Sirató Károly / Charles Tamko Sirato

Marcel Duchamp-hoz hasonló merészséggel nyomult előre a dimenzionizmus szellemében és formavilágában még egy nagy művész, az amerikai Calder, akinek mobiljai, majd gépesített, mozgó szobrai mindannyiunkat permanens bámulatban tartottak.

Calder abban az időben szintén nem tartózkodott Franciaországban, Arp és Delaunay egybehangzó véleménye (Kotchar legélesebb ellenzésével, sőt heves tiltakozásával szemben) az volt, hogy Caldert semmiképpen sem szabad kihagyni a mozgalomból. Így Calder nevét is felvettem a bal oldali, a külföldi reprezentánsok oszlopába, New York helymegjelöléssel.

Ugyancsak távol volt Párizstól az aláírások idején maga Cesar Domela is, aki pedig, mint fentebb leírtam, az első időktől kezdődően fontos szerepet játszott nemcsak a dimenzionizmus elméletének kialakításában, hanem az induló mozgalom fejlesztésében is. Rendkívül lelkes és szilád meggyőződésű művész volt, engem is mindig megerősített abszolút ingadozásmentes ítélkezésével, és a dimenzionizmus egészének mint a jövő nagy művészetirányának meg nem szűnő hangsúlyozásával. Személyének hiányát bizony sokszor komolyan éreztem.

Mivel nem volt Párizsban, az ő nevét is a bal oldali, a külföldi reprezentánsok oszlopába kellett felragasztanom, Amszterdam helymegjelöléssel.

Természetesen nem feledkeztem meg arról a művésznőről sem, akit ő sokszor emlegetett mint a dimenzionista szellem egyik egészen korai képviselőjét, a varsói Kobrót, akire a mozgalomban feltétlenül igényt kell tartanunk. „Kobro (Varsovie)”-t is felvettem tehát a baloldali oszlopba.

Ebben az időben az én másfél év óta tartó sokízület-gyulladásom, amely egy ki nem feküdt influenzából keletkezett, már annyira elsúlyosodott, hogy alig tudtam járni. Így egyre többet feküdtem, remélve, hogy rendbe jövök. Egy délelőtt felkeres a hotelemben Domela, aki ekkor tért vissza Amszterdamból, és lelkesülten hallgatja a dimenzionista mozgalom sikeres indulásának híreit. Megmutatom neki az „Alapokmányt”, a manifesztum most már impozánsan ható, nagy aláírásokkal, hosszú vonalakkal és autogram-emblémával – valóban történelmileg is egyedülálló és ritkaságnak számítható ívét.

Domela elégedett és örömteli mosollyal nézi, majd előveszi töltőtollát és a saját neve mellől kihúzza az Amszterdam szót és Marcel Duchamp neve alatt szignálja: „Cesar Domela”. A Moholy-Nagy neve mögötti zárójelből kihúzza az Amszterdam szót és föléje írja: „Londres”. Végül az oszlop legfelső részébe, Kandinszkij autogramja és a „Calder (New York)” beragasztás közé odaírja: „Ben Nicholson (Londres)”.

Cesar Domelának ezzel az aktusával a Dimenzionista Manifesztum történetének aláírásgyűjtés-szakasza be is fejeződött.

Semmiképpen sem feledkezhettem meg még Joan Miróról, akinek művei annyira telítve voltak a dimenzionizmus legköltőibb szellemével, néhány műve annyira kifejezetten planista volt (pl. La maternité), s negatív irányban is annyira döntő erejűen tudta persziflálni a múlt klasszikus művészeteit (feledhetetlen indító és életre szóló élményem maradt a Boulevard Raspail-i korhadt deszka-vaskarika-toll szobra), hogy bár formailag nem kifejezetten dimenzionistának tekinthető, mégis a dimenzionizmus nagy reprezentánsai közé kellett nevét feljegyezem, s a ragasztások befejezése után a Kobro és Huidobro között üresen hagyott helyre saját kezűleg írtam be nevét és lakhelyét: „Joan Miró (Barcelona)”, miután levelemre a választ sokáig vártam és nem kaptam meg. Szinte azt mondhatom most utólag: nagy lelkesedésemben tiszteletbeli dimenzionistává választottam meg.

18 aláírással és 7 külföldi reprezentánssal, összesen 25 személlyel készen volt az a párizsi és külföldi mag, amelyre a dimenzionizmus világmozgalmát akartuk építeni.

Valóban döntő erejű lett ez a lista, amelyen tehát az aláírások ebben a sorrendben következtek:

Charles Sirato, Kotchar, Robert Delaunay, Arp, Francis Picabia, Prampolini, Frederick Kann, Sophie Taeuber-Arp, Bryen, Sonia Delaunay-Terk, Pierre Albert-Birot, Prinner, Nissim, Kandinszkij, Marcel Duchamp, Siri Rathsman, Nina Negri, Cesar Domela, Ben Nicholson (London; Domela kézírásával)

A dimenzionizmus külföldön élő reprezentánsai, pillérei pedig a következő sorrendben szerepeltek egymás után:

Calder (New York), Moholy-Nagy (London), Kobro (Varsó), Joan Miró (Barcelona; az én kézírásommal beírva), Huidobro (Santiago de Chile), Pedro (Lisszabon), Kakabadze (Tbiliszi)

Ez a lista valóban minden várakozásomat és elképzelésemet messze felülmúlta. Talán éppen ez is mutatta, mennyire a levegőben volt az egész dimenzionizmus lényege, és mennyire magára talált mindenki a megfogalmazott elméletben.

Úgy terveztük, hogy a manifesztumot azonnal megjelentetjük. Azután megkezdjük az első Nemzetközi Dimenzionista Kiállítás szervezését, „N+1” címen megindítjuk a nemeuklideszi művészetek folyóiratát, s összeállítjuk az I. Dimenzionista Albumot.